(Itáliai ókeresztény vértanú.)

Érdy-kódex legendájában egy pogány fejedelem azt mondta neki, hogy hinni fog, ha vak lányának visszaadja látását. Bálint püspök„imádságot tevén, megvilágosojtá õ vak leányát".

Bálint már középkori naptárainkban, misekönyveinkben elõfordul, ünnepét tehát õseink számontartották. Szepesbéla németjei karácsony estéjén kimentek arra a helyre, ahol hajdanában Szent Bálint temploma állott. Itt megmosdottak, hogy a rontás egész esztendõn át elkerülje õket. Bálintot fõleg a nyavalyatörõsök és a lelkibetegek tisztelik. Márokon sem a család, sem a jószág a szent ünnepen nem eszik délig; az öregek késõn kelnek, addig az ágyban imádkoznak. Akit frász gyötört, megfogadta, hogy Bálint napját egész életén át megböjtöli. Gyermek helyett édesanyja tett fogadalmat, halála után a böjtöt a felnõtt, meggyógyult gyermek tovább folytatta. Hõgyész kõmûvesei e napon misére mentek, hogy Bálint oltalmazza meg õket a magas állványról való leszédüléstõl. Bálint napja általában a farsang, a tavaszvárás idejére esik, amelyet Belgiumban, Angliában, Észak-Amerikában a szerelmesek tartanak számon. Németországban viszont szerencsétlen napnak számít. A baranyai Feked németjei e napon nem fogják be a jószágot. Az eleki németek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész esztendõben nem ültetnek aprójószágot. Reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöppentenek. Mindszenti régi magyar hagyomány, hogy akár van, akár nincs ezen a napon hó, „csíkot" söpörnek, utat csinálnak az udvar olyan részén; ahova nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen: ott õket etetik, hogy majd kitavaszodván a gyümölcsösben és a határban ne tegyenek kárt. Cserszegtomaj gazdái napfelkelte elõtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvajok és a madarak majd távol maradjanak a szõlõtõl. Balatongyörökön a szõlõ négy sarkában tõkét metszenek. Hagonybarkóban úgy vélik, hogy e napon jön vissza a vadgalamb. A sziliek szerint Bálint a verebek védõszentje, mert már nekik is kezd az idõ kedvezni.

Forrás: Molnár V. József: Kalendárium