A vízkeresztet követõ elsõ hétfõnek „regélõ hétfõ' a hajdani neve. Megjelölése bizonyosan magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenõen valószínûleg utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, boldogságot biztosító jókívánságokra is, akárcsak a nyugatmagyarországi regölés.
A vízkeresztet követõ vasárnapok az Érdy-kódex szerint: „elsõ menyegzõs, másod menyegzõs, harmad menyegzõs vasárnap”, meg a többi, vagyis amikor az egyház nem tiltja az esküvõket. A szószékrõl ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. A lakodalmak, a háromnapos vigadalom és rítusrend általában hétfõn vagy szerdán kezdõdött. A régiségben a legtöbb lakodalmat farsang végén tartották. Valamikor a szombat estétõl húshagyókedd éjfélig tartó idõszakot nevezték „farsang farká"-nak, a hét hátralévõ részének „csonkahét" volt a neve. Húshagyót néhol „sonkahagyó"-nak is mondták, a hamvazószerda vidékenként kapott más-más titulust: pl. „hamvas böjtfõ', „böjtfakadó”, de csak a „száraz" és „fogöblítõ szerda" népi eredetû. Csütörtöknek pedig „csonka, zabáló, torkos, dobzódó" a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradék elfogyjon. A farsang farkát elõzõ „kövér csütörtök" sonka- és kocsonyafõzõ, meg száraztészta-sütõ nap volt, de estefelé már látogatónap is. Éjféltõl szombat estig szünetet tartottak, akkor azonban megkezdõdött a farsangozás; annak a palack bornak a kiadásával, amelyet az elmúlt évi avatáskor a legények a kocsma földjébe ástak. Ettõl kezdve hamvazóig evés, ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. Tobzódás mindabban, ami „zsírossá” teszi az ember testét, lelkét. Az általános farsangi lakomázásnak fajtái voltak vasárnap vagy kedden a „kanivók", csütörtökön pedig az „asszonyok ivója”. Amazt a gazdák, emezt pedig az asszonyok tartották a kocsmában. Mindkettõ példája a falusi nép közt bizonyos termésvarázsló alkalmakkor és jeles napokon még ma is élõ, nemek szerint elkülönülõ férfias vagy asszonyos szokásoknak. Gonoszûzõ; tisztulatot adó, termésvarázsló a farsang farkának mindén szokása. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bûneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása" is; de ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busó és kuka (dõre) járás is. Régen ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok és lányok életvesszõvel való megütögetése és az állatok „zabáltatása” körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangokon „elszabadult a pokol”, a régi törvényt szüntették meg, hogy a negyvenhat napos penitencia majd az újat hozhassa.
Megjegyzés: Forrás: Molnár V. József: Kalendárium