(Nagykanizsa környékén Furgyán. Római katonatiszt Norcium, a mai Felső-Ausztria földjén. Vértanúhalált halt: malomkővel a nyakában az Ens folyóba vetették.)

Imádságával már gyermekkorában megmentett egy égő házat az enyészettől. Tűzoltók, sörfőzők, fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők patrónusa.

Ünnepén igen sok falunkban a kemencébe nem gyújtottak tüzet. Tűzvészre emlékezve, tűzvész ellen oltalmul állítottak templomot, szobrot tiszteletére. A templomok, középületek tűzharangja Flórián nevét viselte. Göcsejben e napon nem raktak tüzet, a kovácsok nem dolgoztak, kenyeret nem sütöttek. Másutt ősi módon élőfa vastagabb elszáradt ágán kötéllel tüzet élesztettek, hogy az egész falu ennek parazsával gyújthasson tüzet. Begyújtás előtt vízzel keresztet hintettek a tűzhelyre, s a tüzet csak férfiak gyújthatták meg. Néhol Tüzes Flórián napján hajnalban minden családtag vízbe mártotta a kezét, nehogy kezüktől tűz támadjon a házban.

Országszerte úgy tartották, hogy Flórián képe vagy szobra megvéd a tűzvésztől. Az asszonynép kemencébe vetés előtt és égiháború idején fohászkodtak a szenthez, és hozzá fordultak a tisztítótűzben szenvedő lelkek megszabadításáért is. Napján böjtöt és körmenetet is szoktak tartani; de ha nem segített, szobrát a falu közepéből kitették a falu szélére (Becsehely).

Ünnepe vetőnap tengerire.