A keresztfa, amelyet a Megváltó vére szentelt, a győzelem jelképe. .A középkorban, egészen a gótikáig Krisztus koronás király, aki a keresztfáról, az Élet fájáról uralkodik. A Szentkereszt otthonossá vált a keresztény emberek életében: kálváriák, közterek éke, jelen van a szántóföldeken, szőlőkben, útkereszteződéseknél. A korpuszok többsége a régiségben, rendszerint fogadalmi keresztként mágikus helyre került: „csoda-történt" terét jelölte a határnak vagy az „átokhelyet", ahol gonosz kísért, s hoz pusztulást (e gonoszt csak Krisztus keresztáldozatának jele űzhette el, tarthatta távol). A kereszt szinte minden házban jelen volt szentképen, imádságos könyvben, olvasón.

Magyar legendájában a tudás fájáról származó és a haldokló Ádám nyelve alá helyezett három almamagból háromágú fa nőtt: cédrus, ciprus és olaj. Ebből ácsolták a keresztfát: eképpen lett a halál fájából az élet fája. A középkorban gonoszűző célzattal állították a határba, főleg útkereszteződésekhez a feszületet. Néhol mécs égett rajta, hogy a rontó, elátkozott lelkeket elriassza. Az útszéli kereszteknél a férfiember kalapját emelte, az asszony keresztet vetett vagy fohászt mormolt. Az új keresztnek hajdan keresztapát, keresztanyát választottak. Néhol az elkorhadt keresztet tisztességgel elföldelték. Göcsejben és Mezőségen csengős kereszteket állítottak; a csengők vihar idején gonoszt zavaró zajt keltettek. A barokk páratlan keresztkultuszát a hitújítás, a török veszedelem és a pestisjárványok magyarázzák.

Keresztvetés és rajzolás valamikor általános szokás volt, sokhelyütt a protestánsoknál is. Sütőlapátra, kemence ajtajára, kenyértésztára, szegendő kenyérre, lefekvés előtt párnára, alvó családtagokra, szoba négy sarkára („Jézus vére fusson át minden sarkon!") keresztet rajzoltak, vetettek.

A régi falu keresztény embere a napot és minden cselekvését keresztvetéssel kezdte és végezte. Göcsejben fejszével vágtak keresztet az újszülött fekvőhelyére, Ormánságban fokhagymával keresztezték a gyermekágy négy sarkát; de ellő jószág hasát, tőgyét is kereszttel illették; a gyógyító ital fölé a bögre szélére késsel keresztet ütöttek... Tápén, amikor először fogtak csikót a kocsi elé a kapuköldöknél ostorral keresztet jelöltek. Vetéskor a szántóföld közepére búzából keresztet szórtak. Keresztet vetettek égzengéskor, kocsi-, hajóinduláskor, ásításra nyitott száj elé.