A méh pedig a szorgalmat, a háziasságot, a takarékosságot, a jótékonyságot, a bátorságot, a kitartást, az éberséget és az ügyességet jelképezte. A rómaiak mézbort, a kelták a mézsört készítették. Belsõ-Ázsiában a Stein Aurél által feltárt asztanai temetõ egyik aknasírja falfestményén méhkaptárt és méheket láthatunk. Az ótörök nyelvben a méhet "meh"-nek, a mézet "mer"-nek nevezik. A méhészet õseink kialakulásának helyén és idején Eurázsiában rég elterjedt foglalkozási ág volt, a méh és a méz szavak egyaránt megvannak a kínai és a török nyelvekben. Kínai Évkönyvek szerint a kínaiak négyezer éve méhészkednek, de a Kárpát-medencében a honfoglalás elõtt is ismert mesterség volt a méhészet. A honfoglalás után a keresztény hit elterjedésével egyre nagyobb szükség lett a méhviaszból való gyertyára, így írásos emlékünk a méhészetrõl már Szent István korából származik. 1019-ben Szent István a zalavári adományozólevélben meghagyja, hogy az apátságot méhészetében senki se háborgathassa és az apátságnak évenként tizenkét font méhviasz jár. A méhészettel együtt járt a mézsör, a mézbor és a mézeskalács-készítés. Az ételeknek mézzel való édesítése egész Eurázsiában az õskortól szinte napjainkig megmaradt. (Kiszely István: Õseink mesterségei)
DOMONKOS OTTÓ: Méhészeti irodalmunk néprajza a XVII. sz. közepe – XIX. sz. közepe (Méri Edina)
A Soproni Múzeum kiadványa címû sorozatban jelent meg Domonkos Ottó néprajzkutató csaknem fél évszázaddal ezelõtt készült szakdolgozata, amely méhészeti vonatkozású néprajzi irodalmunk megkerülhetetlen munkájának tekinthetõ. A szerzõ 36 írott, illetve nyomtatott méhészettel foglalkozó irodalom néprajzi vonatkozásait dolgozza fel. Bevezetõjében felhívja e gazdasági szakirodalomnak forrásértékére a figyelmet és ezek további feldolgozására ösztönzi a kutatókat.
A szakdolgozat elkészülte óta a méhészet témakörébõl több, egy adott tájegységet, illetve a méhtartás különféle formáit bemutató tanulmány, könyv született, amelyek közül többen felhasználták ezt a munkát. A tanulmány a XVII. század közepétõl kezdve a XIX. század közepéig megjelent gazdasági munkákat dolgozza fel országos betekintést nyújtva a méhészet korabeli gyakorlatába. A téma gazdagságából kifolyólag a dolgozat nem foglalkozik az erdei méhészkedéssel, amely újabb kutatás feladata lehet.
A kötet négy fõ fejezetben foglalja össze az ismereteket. A rövid bevezetõt követõen, amely a szakdolgozattal egyidõben született, az elsõ nagy egység a termeléstörténetet mutatja be, azaz a méhtartás történetét és az ország gazdaságában betöltött szerepét foglalja össze. Röviden tárgyalja és térképen ábrázolja azokat a méhészettel kapcsolatos szavainkat, amelyek földrajzi nevekben is fennmaradtak, összevetve a gazdasági munkák szerzõi által említett jelentõs méhészkedést ûzõ területekkel. A méhészkedés országosan elterjedt foglalkozás volt, különös jelentõséggel bírt az ország északi, nyugati, déli területein. Általános elterjedtsége szükségessé tette, hogy kiterjedt méhlegelõk, mézelõ területek (erdõségek, rétek, legelõk) álljanak rendelkezésre. A következõkben a méhészet jelentõségét mutatja be egészen az elsõ írásos utalástól kezdve a méhtartás XIX. században bekövetkezõ hanyatlásáig bezárólag.
A vizsgált korszakot megelõzõen, már a török hódoltság korára virágzott a magyarországi méhészet, amire a helynevek, dézsmautasítások egyértelmûen utalnak. A kereskedelemben és a hazai fogyasztásban egyaránt jelentõs szerepet játszott a méz és az ebbõl elõállított termékek. A XVIII. és XIX. században megjelenõ gazdasági és statisztikai munkák szintén errõl tanúskodnak, ám a méhtartás jelentõsége a XVIII. század végétõl kezdve fokozatosan csökken, ami több okra vezethetõ vissza: egyrészt az állattartás és földmûvelés szerepének növekedésére, másrészt újabb iparcikkek megjelenésére (cukor, faggyúgyertya), amik a méhészeti termékeket helyettesítették.
A második fejezetben a méhekkel kapcsolatos tudnivalókkal ismerkedhetünk: a méhismeret, azaz a méhészettel foglalkozók méhekre vonatkozó, zömükben téves tudományanyag, amelyek nagyrészt babonák, hiedelmek, kisebb hányaduk a valós megfigyelésen nyugvó ismeretek. A fejezet a továbbiakban a szaporítással, rajzással és ahhoz kapcsolódó információkkal és teendõkkel, a rajok elnevezéseivel, befogásával, a rajzás megakadályozásával, mesterséges raj készítésével, továbbá a méhek tartásának körülményeivel (a méhlakások tárgyalása, telepítés, a méhesek kialakítása és a méhek védelme) foglalkozik. E munkák szerzõi írástudó méhészkedõk voltak, akik rögzítették megfigyeléseiket és belefoglalták munkáikba a méhészkedéssel kapcsolatos hiedelmeket is. A XVIII. század végétõl az alkotók némelyike már csak átveszi ezeket az elemeket, de nem hisz bennük, második pedig kifejezetten kerülik az ilyen jellegû közléseket.
A harmadik fejezet az Üzemorganizáció címet viseli és a méhgazdaság alapítását, mûködését mutatja be a méhek beszerzésétõl kezdve a gazdasági termelõév bemutatásán keresztül a méhek gondozásáig, védelméig, teleltetéséig, külön figyelmet szentelve a különbözõ méhbetegségeknek.
A méhekkel való vándorlás a méhtartás speciális formája, melynek szerepe a méhészet hanyatlásával nõtt meg, a méhlegelõk jobb kihasználásának érdekében. A méhészet termékeinek, a különbözõ méztípusok, a viasz elõállítása, továbbá ezek korabeli értékesítési lehetõségei, kereskedelme zárja a fejezetet.
Az utolsó fejezet a méhészeti termékek házi felhasználását tárgyalja, a méznek a táplálkozásban és a házi orvoslásban betöltött szerepét, továbbá ipari felhasználását, gyógyszerként, illetve kisiparosok esetében mézeskalács és mézser formájában.
A szöveget jegyzetek követik, amelyek további információkat tartalmaznak, mint például a méhlegelõ hónapok szerinti összeállítását, felsorolva az adott hónapban virágzó növényekkel. A kötetet méhészeti bibliográfia, illetve a szerzõ utószava zárja, amit a könyv megjelenéséhez fûzött záradékul. (Sopron, 2000.)
Töttös, Méhészeti gyûjtemény
Méhészeti gyûjtemény alapja a régi kasokból álló válogatás közel öt országból. A Méhészek Egyesülete Bóly tagjai segítségével felépített, Kisnyárádról származó, újra felépített méhes ház is megtekinthetõ. Ritkaságnak számit Németországból ajándékba kapott szögletes fonott szalma kas, és a tepsis pergetõ. Balog Bálint kaptár szlovákiából, Ignácz, és hátsó kezelésû hordózható országos kiskeretû kaptárak, stb. találhatók a gyûjteményben.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Látványos etológia - a méhek tánca
Ez az animáció az állat kommunikáció egyik legmegdöbbentõbb példáját, a méhek táncát próbálja érthetõbbé tenni. Az a kérdés, hogy vajon mi módon találnak rá a méhek a virágmezõkre olyan hatékonyan, már régóta foglalkoztatta a tudósokat. Az 1920-as években Karl von Frisch kezdett el behatóan foglalkozni a kérdéssel. Átlátszó falú kaptárokat épített és figyelte a méhek viselkedését. Arra hamar rájött, hogy a méhek felderítõket használnak, akik aztán maguk után hívják a többieket. De csakhamar azt is megfigyelte, hogyan adják tovább a többieknek az információkat.
A kaptárba érkezõ méhek a kaptár függõleges falán táncolni kezdenek. Frisch kétfajta táncot különített el, a körköröset és a potrohrázóst. Arra is rájött, hogy a körkörös tánccal a viszonylag közeli (300-500 méteren belüli), a potrohrázóssal a távoli lelõhelyekrõl (akár 12 km távolságig) adnak információt.
Jelenleg úgy tûnik, a körkörös tánc csak annyit mond: "Buli van, lányok!" A körözés sebessége a lelõhely gazdaságával arányos. A kirepülõ dolgozók aztán már maguk találják meg vizuális és kémiai ingerek alapján a helyet.
 |
Ennél sokkal gazdagabb a potrohrázós tánc. Ezzel ugyanis a hely irányát és távolságát is elmondják. Ennél a táncnál a felderítõ elõször egyenesen megy valamilyen irányba és közben rázza a potrohát, majd tesz egy félkört jobbra, megint egyenesen megy és rázza a potrohát, majd tesz egy félkört balra. Frisch elsõként arra figyelt fel, hogy még az ugyanazon helyet jelzõ felderítõk táncában is változik az egyenes szakasz iránya a nap elõrehaladtával. Nem ugyanúgy jelentik ugyanazt a helyet reggel kilenckor és délután ötkor. Hamarosan rájött, hogy az egyenes szakasznak a függõlegessel bezárt szöge megfelel a lelõhelynek a nap állásával bezárt szögével. Ha tehát pontosan a nap irányába kell repülni, a méh függõlegesen felfelé kezdi a táncot, ha azzal pont ellentétesen, akkor függõlegesen lefelé. A lelõhely távolságát az egyenes szakasz hossza adja meg, minél messzebb van a hely, annál hosszabb az egyenes szakasz. A potrohrázós tánc üzenete tehát: "Buli van, csajok, innen 3 kilométerre a nap állásához képest 30 fokos irányba!" A lelõhely gazdagságát a tánc sebessége és intenzitása jelzi (ezt a mi animációnk nem modellezi).
Természetesen azonnal felmerül több hitetlenkedõ kérdés mindezzel kapcsolatban:
Hogyan érzékelik egyáltalán a táncot a méhek, hiszen a kaptár belsejében vaksötét van? Erre egyszerû a válasz: A méheknek kifejezetten jó a hallása és a potrohrázás egy különleges, jól azonosítható hangot ad ki. De nemcsak a hallás, a tapintás is szerepet játszik a tánc
 |
értelmezésében. A felderítõt elözönlik a dolgozók, egy idõ után pedig maguk is átveszik a táncot, és csak miután már maguk is eltáncolták többször, indulnak útra.
Mi van a borús napokon? Erre sem nehéz megfelelni. Bizonyított ugyanis, hogy a méhek nem a napot keresik, hanem a fény polarizáltságát vizsgálják. A napból ugyanis teljesen polározatlan fény érkezik, a naptól 90 fokban a fény polározott, attól 180 fokban polározatlan. Ez a jelenség még a legvastagabb felhõtakarónál is érzékelhetõ. A méhek összetett szemében pedig vannak sejtek, melyek az ultraibolya fény polározottságára érzékenyek.
Kérdések természetesen továbbra is vannak. Biztosnak tûnik, hogy a méheknek valamiféle belsõ térképük is van a környékrõl, mellyel összevetik a kapott információt. Ennek ellentmondani látszik, hogy az egész tánc teljesen öröklött és semmilyen mértékben sem tanult viselkedésnek látszik.
Az animáció két részbõl áll. Az egyiken egy tájat látsz (a nap irányát is feltüntettük), arra kattintva kijelölheted, hol legyen a lelõhely, ezek után megnézheted, hogyan tudósít az adott lelõhelyrõl potrohrázós táncával egy felderítõ a kaptárban. Jó szórakozást!>>>
Az animáció lejátszásához Macromedia Flash Player 5.0 vagy késõbbi verzió szükséges.