Az asszony a késõbb börtönbe került püspöknek hálából ételt vitt és egy szál gyertyát.

Ezen a napon történik a „balázsolás", Balázs-áldás. Jászladányban „torkoskodás", Dunántúlon „toroknyomás", Sükösdön „gudurázás”. Balázs a torokbajok „csodadoktora". Apátfalván, akiket a templomban megbalázsoltak, azoknak is megsimogatják a torkát, akik otthon maradtak, hogy nekik se fájjon. (Balázsolásnál a pap két egymáshoz kötött szentelt gyertyát X alakra formázva a hívõ torkához érint.) Honti gyerekek régebben nekivetkõzve a szobában Balázs táncát járták. Hercegszántó sokác asszonyai Balázs napján gyermekeik nyakába több, színes, összesodort szálat kötöttek, amit a szentelt gyertya viaszával is megdörgöltek. A gyermekek torokgyík ellen viselték ezt az elsõ égzengésig, amikor azt meghallották, meghemperegtek a füvön, majd leszakították a szálakat.

Balázs a jószág, majd késõbb a nyiladozni kezdõ vegetáció kedvenc védõszentje volt. Az ünnepén megszentelt víz betegség és állatvész idején volt foganatos.

Hazai fejlemény a Balázs-napi almaszentelés. Zalabaksán a szentelt almával a torokfájóst füstölték meg. Szentsimon és Somodi népe a szentelt alma egy-egy szeletét torokfájás ellen nyelte; csutkáját, magját tûzre vetették. Mezõkövesden és Bélapátfalván a jószágnak is jutott a szentelménybõl. Városmiskén a jánosbor mellett a „balázsbor" is jeles szentelménynek számított.

Legendája azt is elmondja, hogy egy asszonynak egyetlen malacát elragadta a farkas, s a szent kényszerítette a vadat a zsákmány visszaadására. A régi kanász a pásztorságot farkas ellen Szent Balázsnak adta. Ugyancsak legendája tudósít róla, hogy amikor a pusztában élt és kõlyukban lakott, madarak hoztak neki ennivalót, és a beteg vadak ha hozzámentek, egészséget kaptak. Balázs parancsol az ég madarainak. Algyõ öreg szõlõsgazdái szõlejük négy sarkában egy-egy vesszõt metszettek napjának hajnalán, és a négy szál vesszõvel a birtokot napirányban körbejárták madárkar ellen.

Középkori klerikus hagyomány a „balázsjárás". A balázsjárás az ostyahordozással és a gergelyjárással együtt hozzátartozott az iskolamester alkalmi jövedelmeihez. A balázsolók Zobor vidékén ugrándozva köszöntöttek be a házakhoz, a szoba közepén tûzték le a vasnyársat, körbevették és daloltak; a szalonnával megtûzdelt nyárs körül táncoltak is. A háziak megvendégelték az ünneplõruhás, szalagos, bokrétás gyereksereget, s a tanító részére ajándékot adtak. „Balázs vitézei' pedig bakugrásokkal távoztak.