A csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idõ, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendõbõl már eltelt. Klárafalván e napon megpiszkálták a ludak fenekét, hogy szaporán tojjanak. Az öregasszonyok Magyarbánhegyesen azt kérték Páltól, hogy „fordítsa meg a rostát". A székesfehérváriak mondásában: „Pál: fele kenyér, fele bor". Az elmúlt év termésének fele ekkorra ugyanis már elfogyott, a másik felét a tavaszi újulásig nagyon beosztották, a módos családok is. Zalaszentbalázson így módosult e vélekedés: „fele kenyér, fele széna, fele fa". Régen e napon a Galga mentén, Öcsöd környékén is „pálpogácsát" sütöttek. Sütés elõtt a család minden tagja kiválasztott egy pogácsát, s libatollat szúrt bele; akinek a tolla megperzselõdött, még abban az esztendõben számíthatott a halálra.

Somlóvidéken azt tartották, hogy e napon a határban minden esztendõben valaki megfagy, a tél megköveteli az áldozatát. Nem lehetetlen, hogy az átfordulás õsi emberáldozata maradt fönn ebben a vélekedésben. Halál nélkül nincs megújulás. E nap terményvarázsló szokás volt, hogy a hagymadugványos tarisznyát fordítva akasztották vissza, s megfordították a szögön a szitát.