(Árpád-házi Szent Margit, 1242-1271; IV Béla királyunk lánya, Szent Erzsébet unokahúga.)
Margit a tatárjárás idején fogant. Hetedik gyermekként született; királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Margit a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony kolostorban anyanyelvén ismerkedik meg a Bibliával és a szentek legendáival. Jézus szenvedése tölti be életét.
Alázatra törekszik, vállalja a legmegalázóbb, legszennyesebb munkát is. Sanyargatja magát tövises vesszővel, sündisznó bőréből csinált ostorral is. Életét, a középkorban Ráskai Lea írja le. Ikonográfiájának jellemzője, hogy fekete fátylát és köpenyét csillagok díszítik, kezében liliomot, olykor könyvet is tart. Koronája az ábrázolásokon rendesen a földön hever; ha három koronát látunk alakja mellett, a kikosarazott három királyi kérőt jelentik azok.
Margit hőse számos modern regényünknek, de a néphagyomány nem tartja számon. Oka ennek föltehetően az, hogy kegyetlenül kínozta magát, s az önkínzás népünk lelkületétől mindig is távol állott; de talán éppen az önkínzás miatt a nagy ünnepeken magát máig ostorral kínzó itáliai ember kedvenc szentje.