Évtizedeken keresztül még csak beszélni sem lehetett róluk, pedig milliók életét tiporták sárba, és hatásuk még ma sem múlt el. A Benes-dekrétumokról van szó, vagyis az egykori Csehszlovák állam azon döntésérõl, ami szerint mindenki háborús bûnös, aki német és magyar. buda küldte be: "
De mi tudnak errõl a szlovákok, akiknek politikusai nem tágítanak elõdjük álláspontjától? Mi az egyszerû emberek véleménye a Benes-dekrétumokról?
- Be kell, hogy valljam, semmit nem tudok a Benes-dekrétumokról, azt tudom mindössze, hogy errõl mostanság beszélnek, hogy ez valami problémás dolog, hogy ez valami olyan, amit egyesek nem tudnak lenyelni, nem tudnak elfelejteni - válaszolta kérdésünkre Janka Nyecsaszova egyetemi hallgató.
- Tíz emberbõl heten így válaszolnának Szlovákiában. Kevesen tudják, mit tartalmaznak az Edvard Benes által jegyzett dekrétumok. Nem is érdekel?
- Úgy gondolom, közelebbrõl is meg kellene ismerkednem ezzel a kérdéssel, de a másik oldalon az is igaz, hogy a háború óta oly sok év telt el, és most ráncigáljuk elõ az akkori sérelmeket, most nem tudom, lenne-e ennek valami értelme - mondta Janka Nyecsaszova.
- Szerintem hatással lenne a szlovák-magyar kapcsolatokra, mármint a többség és a kisebbség viszonyára. Egyébként azt milyennek látod?
- Ha voltak is problémák, mindig ott álltak a háttérben azok, akik felheccelték a többieket egymás ellen. Az egyszerû emberek, magyarok és szlovákok között soha nem tapasztaltam gyûlöletet, én személy szerint soha nem találkoztam olyan esettel, hogy a probléma forrása a nemzetiségi hovatartozás lett volna - mondta az egyetemista lány.
- A nála jóval idõsebb közalkalmazott, Jan Raus az elsõ, aki tud válaszolni a kérdésre. Tudja, hogy azok alapján, tehát a Benes-dekrétumok alapján telepítették ki a németeket és magyarokat, elkobozták vagyonukat. Mit gondol arról, hogy eddig maga az egyetlen, aki tud valamit a Benes-dekrétumokról? Az emberek többsége semmit nem tud a háború utáni éra eseményeirõl.
- A szlovákok többségére ez a jellemzõ. Az, hogy nem érdekli õket a múltjuk, történelmük és szerintem ez nagy baj - mondta a nyugdíj elõtt álló pozsonyi úr.
- Ön szerint kell-e errõl beszélni?
- Persze, kell – válaszolta -, de nem tetszik, hogy a mai hozzászólások, vélemények megfeledkeznek arról a korról, amelyben a dekrétumok születtek. Vagyis az 1945 utáni helyzetrõl, a háborúból, amely sok szenvedést hozott a szlovákoknak, és nem vesznek tudomást azokról az indulatokról, amelyek az akkori emberekben, döntéshozókban és a döntések következményeinek elszenvedõiben élhettek.
- Ön szerint, tehát mindezt figyelembe véve kellene errõl beszélnünk? De kinek? Az utca emberének, a politikusoknak vagy a szakembereknek?
- Szerintem a történészeknek. A parttalan általános locsogás semmit nem old meg. Különben is - tette hozzá az egyébként német vezetéknevû szlovák úr - a szlovák történészeknek és a társadalomnak még nagyon sok dolga van. A mai napig nem egyezett ki a fasiszta múlttal, az ötvenes években történteket sem tisztázták. Üres fejezetek ezek a szlovák nép történelemkönyvében.
- Elsõk a történészek, majd a politikusok következnek?
- Igen - hangzott a válasz -, jobb ez a megoldás, és dönteni is könnyebb, ha tényekre alapozott vélemény birtokában vitatkoznak a politikusok - mondta Jan Raus.
Jan Raus után egy, a negyvenes éveiben járó tanárnõtõl érdeklõdtünk, mit tud a Benes-dekrétumokról. Õ semmit – mondta, de korábbi munkahelyén volt egy kolleganõje, aki elmesélte neki, a Benes-dekrétumok alapján az egész családját deportálták Csehországba, majd a család fele hazajött, a másik fele meg ott maradt. Olyan tudathasadásos állapot uralkodik a családban az évtizedek elmúltával is, mert az egész család kétnyelvû, és maguk sem tudják hova tartoznak - válaszolta a Pozsony mellett élõ tanárnõ.
Haják Szabó Mária (Pozsony)
