A XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében a Kráter Mûhely Egyesület április 23-án, szombaton  délután bemutatta a „2005 elsõ negyedévében megszületett” könyveit, ahogy azt Turcsány Péter, a KME elnöke köszöntõjében említette.

Elsõként Gáspár György, a Petõfi Irodalmi Múzeum fõmunkatársa mutatta be  Páskándi Géza új, posztumusz kötetét.  „Páskándi Géza létformája az írás volt, és bármilyen elvont, vagy szintetizáló munkán dolgozott, nagyfokú érzelmi telítettséggel tette. Hogy pontosabb legyek: indulattal.” Idézett a könyvbõl Gáspár, majd átadta a szót az író özvegyének. Páskándiné Sebõk Anna elmondta, hogy férje hatalmas hagyatékának feldolgozása valószínûleg meghaladja az õ életének korlátait. Páskándinak több író kollégája, közöttük Csoóri Sándor is feltette a kérdést, hogyan tudott ennyit írni? „Hát úgy hogy sokat írt. Hajnalban kelt és életmódja egy szigorúan beosztott rend szerint zajlott. Csak a nagy feszültségek idején volt ideje az elhajlásra, magyarul – kocsmázgattak az urak…” Bibliográfiája a Petõfi Irodalmi Múzeum gondozásában készen van, több mint 2700 címszóval, amelynek segítségével talán könnyebben lehet majd eligazodni írásainak „útvesztõjében”. Turcsány Péter egy mondatot emelt ki e könyv hátoldaláról:  Páskándi Géza személyi igazolványában az állt, hogy hontalan író. „Úgy látszik, hogy könnyen válhat hontalan íróvá bárki, aki az igazságot keresi, hiszen Páskándi Gézát úgy Romániában, mint Magyarországon szilenciumra ítélte a múlt rendszer.”

    A Kráter Mûhely Egyesület ez évi legnagyobb újdonságát, a több mint 40 részesre tervezett Wass Albert mesesorozat elsõ munkáját, a Tókirály és Szille címû kötetet Szutor Ágnes és a könyv illusztrátora, Gábor Emese mutatta be az érdeklõdõ felnõtteknek és gyermekeknek. Gábor Emese elmesélte, hogyan is került Wass Albert és a Kráter Mûhely Egyesület közelségébe, valamint hogy mi az, ami megragadta e nemes feladat elvállalásakor. Kitért arra is, hogy miért is hiánypótló ez a mesekönyv-sorozat: mindamellett, hogy megismerhetjük Wass Albert sajátos teremtésmítoszának felfogását, a Kárpát-medencei élõvilág megismerésére és megszerettetésére neveli gyermekeinket, megtanulhatjuk belõle Wass Albert három embertípusának jellemzõit is: a rontóemberét, a gyûjtõemberét és a látóemberét. Számos alkalommal elhangzik Wass Albert meséiben a következõ ösztökélõ mondat: „Te látó ember leszel, úgye?” „S valóban, ez a könyv nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy gyermekeink látó emberekké váljanak, hisz idejében igyekszik megszerettetni velük a természetet, és aki a természetet szereti, az csak Jó Emberré válhat!” – zárta gondolatait Gábor Emese.

Ezután Váralljai Csocsán Jenõ néhány mondatban bemutatta mûvelõdéstörténetileg is jelentõs, A magyar Monarchia és az európai reneszánsz címû kötetét, majd Turcsány Péter méltatta  a könyvfesztiválra megjelentetett további könyveket, Mészáros Sándorné: Elrabolt éveim a Gulágon, Zatureczky Gyula: Az úton végig kell menni, Andrus Khiviräk észt író: Kék vagon címû mûveit.

Végezetül C. Tóth János történész kapott szót, aki Szõke József: Teleírom a világot c. kötetének a szerkesztõje, s akihez a költõt rokoni szálak is kötik. Mint elmondta: „Gyermekkoromban emlegették a családban, hogy a Szõke sógor versel is, de ez elkerülte a figyelmemet és nem gondoltam magam sem, hogy ez az írott hagyaték valójában több kilónyi papír, 18 teleírt füzet. Mindenre írt. Újságszélre, zsírpapírra, vagy ami éppen akadt. S amikor beleolvastam, azt láttam, hogy nem biztos, hogy csak nekem szól, hanem esetleg érdekes lehet másoknak is. S minél többet olvastam belõle, annál inkább összeállt bennem a múlt század elsõ fele. Mert valójában ez történelem… Úgy vélem, hogy amit Szõke József hátrahagyott, mindenképpen izgalmas olvasmánynak ígérkezik nem csak nekem, nem csak a családtagoknak, de minden olvasónak, hiszen azt az õszinte tiszántúli parasztembert mutatja be, akibõl sok millió élt a múlt század elsõ felében, és amilyenbõl sokra lenne ma is szükség!”

A könyvfesztiváli program dedikálással ért véget, ami a Kráter Mûhely Egyesület standjánál még órákon át folytatódott.