Válogatott kínzásokkal gyötrik, egyebek között forró ónnal teli kádban kell ülnie, de Isten angyalai megmentik életét. Végül feje vételére ítélik õt. A fõítélõmester gúnyolódik vele, ha tényleg mindenhatalmú Úr az õ jegyese, most télidõn küldjön neki a kertjébõl rózsákat és almát. Nemsokára fényes fehér ruhában gyermek jelenik meg kosarában három viruló rózsa és három alma van. A fõítélõmester a csoda láttán megrettent és fölvette a kereszténységet.

Az egyház Dorottya napján almát és virágot szokott szentelni (rosarum festum, rosarum dies). Tisztelete elterjedt az egész gótikus Magyarországon. A XV. századi Dorottya-játékok megmozgatták a társadalmi közösségeket is: céhek, bányászok, diákok adták elõ. Legendája ponyvában is terjedt.

Ünnepe asszonyi dologtiltó nap volt. Nagybicssen azt tartották, hogy ezen a napon nem jó varrni, mert az ember ujja megfájdul. A napján mosott ruha Szlankahermány szlovákjai szerint már megszárad a kerítésen. Szegváron azt tartották, hogy „Ágota szorítja, Dorottya tágítja", napján már engedni kezd az ágotai fagy. A szigetközi mondásban azonban „Dorottya szorítja, Julika tágítja"; Kisújszálláson pedig: „ha Dorottya szorítja, Zsuzsanna megtágítja".

A sümegi kegyhelyen máig számontartott ünnep a névnapján megült „Dorottya asszony búcsúja".