(Jézus megkeresztelésének ünnepe.)

A néphagyományban a Három királyok, a karácsonyi ünnepkör zárónapja; e nappal kezdődik a farsang. Dele és estéje a víg lakmározás és vendégeskedés alkalma volt. Esti harangszó után kántálás, csillag- vagy háromkirályok-járás tette elevenné a falut. Rákospalotán a legények libasorban, egymás gubájának alsó csücskébe kapaszkodva táncolva járták végig az utcákat.

Az ország keleti és déli részein, végein templomi zászlókkal, imádkozva, alkalmi énekekkel a patakhoz vonultak, amelynek ezen a napon aranyossá változott a vize (Jézus minden esztendő vízkeresztjén megmerül a vizekben). Néhol a betegek, különösen a kelésesek meg is fürödtek a patakban, másutt azonban csak otthon mosdottak meg a hazavitt Jézus-áldotta vízben. A katolikusoknál a víz-, só-, kréta- és házszentelés napja volt. (A szentelt vízzel viharos időben a házat hintették meg, gyermek első fürdővizébe került, s a beteg halántékát mosogatták vele; a szentelt krétával a házigazda G.M.B-t, Gáspár, Menyhért, Boldizsár kezdőbetűjét rajzolta az ajtó szemöldökfájára vagy gonoszűző napokon ezzel húzott keresztet az ajtóra; a sót egyebek között eresztelő pólyába kötöttek, beteg állat eledelébe tették, de a „boldogasszony ágya" lepedője csücskébe is került belőle.) E nap időjárásával a tél hosszúra, a nyár esős vagy száraz voltára, s így a termésre ad előjelet.