A természetvallás és az emberiség egységes őstudása

 

Az utóbbi évtizedekben egyre határozottabb az egyetértés abban, hogy az emberiség évmilliókon át a közvetlenül történelem előtti időkig egy többé-kevésbé egységes kultúrában élt. A Szibériától a Pireneusokig húzódó hatalmas területen megjelenő szobrok arról tanúskodnak, hogy létezhetett egy egységes „világnézet”, amelynek a Nagy Istennő volt a középpontjában – írja Erich Neumann „A Nagy Anya” című könyvében. Mezopotámiában éppúgy feltűnik az Anyaistennő kultusza, mint Észak-Indiában, a szibériai Mál’tában. Az Anyaistennő eszméjének központja a Duna völgye lehetett, az írástudó Ősi Európa műveltségének körzete. Itt kerültek elő az őskőkori Vénusz-ok legjelentősebb darabjai, a Willensdorf-i Vénusz, a Hohle Fels-i Vénusz, a Dolní Věstonice-i Vénusz. Ugyanebben a körzetben mutatkoznak a „samanizmus” műnevet kapott őskultúra nyomai a leghatározottabban a népi hagyományban. Ez a kultúra a Kárpát-medencétől Koreáig, Japánig és Indiáig terjedő körzetben virágzott egészen Atilla hun nagykirály idejéig, az V.-VI. századig.

Bővebben...

Sokan nem is hallottak más húsvéti szokásról, csak a locsolásról. Pedig akad bőven olyan feledésbe merült szokás, amit talán jó lenne feleleveníteni, de mindenképpen érdemes szólni róluk.

Bővebben...

Gyerekként ment el a többi százezer erdélyi szásszal, felnőttként tért vissza azért, mert úgy gondolta, itt jobb lehetőségei vannak a biogazdálkodásra. Megcsinálta. Az elsők között lett minősített biogazda, szövetkezett hasonló gazdákkal, akikkel azóta is üzletet működtet. Tíz éve tapasztalja a piac és a vásárlók szokásainak változását. Az érem mindkét oldalát látja: a gazdák hallomás alapján beszélgetnek az ökológiai gazdálkodásról, és nem látnak lehetőséget ebben, a vásárlók pedig még mindig azt hiszik: minden, ami faluról érkezik, egészséges.

Bővebben...