ABA SÁMUEL Kr.u. 1041
§ 53. Aba Samut választák Királynak a' Magyarok, de ez is kegyetlenkedik rajtok. Kr.u. 1041
Ugyan azon Ország-gyűlésben, mellyben Pétert letették, Aba Samut választák vala Királynak a' Magyarok, a' ki Sz. István' testvér húgának Ura, és ugyan akkor Ország Palatinusa vólt; ezt azután Csanádon 1041-dik esztendőben, MártziusHólnapnak 22-dik napján, melly napon akkor Húsvét esett vala, megkoronázzák. Ellent állottak ugyan némellyek kivált a' Püspökök közzül ezen hirtelen estetnek, és a' Király' letételét Hit-szegésnek lenni állították; de ezt, mint a' parton kiütött patakot meg nem állíthatták. Péter tehát nem találván Magyar-Országban menedék helyet, elsőben Alberthez, Austriának Fő Urához, a' kivel is valamelly rokonságot tartott, onnan pedig III-dik Henrik Császárhoz folyamodott, és ott a' Magyarok' nyilaitól távol lévén, tsak várta a' jó szerentsét. Aba Samu azomban, a' ki Péter' szerentsétlenségéből magának példát vehetett vólna, a' Magyarokkal, ámbár tulajdon Nemzetével, kegyetlenűl kezdett vala bánni. Eleinte ugyan jó reménységet látszott vala adni a' Magyaroknak, midőn ama' nehéz törvénytől, nem külömben ama' terhes adótól, melly alá Péter a' Magyarokat vetette vala, őket felszabadította; de azután Henrik Császár ellenkezésétől megmenekedvén, nagy kegyetlenséggel kezde garázdálkodni a' Haza' Népén. Kegyetlenségének tsak egy példáját hozom elő: Csanádon nagyobb részit az Ország Nagygyainak egybe-hívá, olly szín alatt, mintha a' Köz-jóról vélek tanátskozni szándéka vólna; ezek közzül ötvent, a' kiket reménytelenűl egy házban bezárata, külömb- külömbféle halállal végeztete ki e' világból, és pedig olly hirtelenséggel, hogy nem tsak magok mentségére időt nem engede nékik, de még azt sem várta, hogy bűneikről töredelmes vallást tehettek, és az Úr Vatsorájának szentségében végsőképpen részesűlhettek vólna. Ezen mértékletlen vad kegyetlensége a' Királynak, annyira felindította Sz. Gellért Csanádi Püspököt, a' ki ezen erőszakos kegyetlenségnek szomorú szemlélője vala, hogy Papi öltözetben felmenvén a' prédikáló-székbe, az egész Nép' jelen léttén, és hallattára ezeket mondá a' Királynak: (mivel éppen a' 40. napi bőjtnek vége felé történt a' Királynak ezen kegyetlensége) A' szent bőjtnek megtartása, úgymond a' bűnösöknek kegyelmére, az igazaknak pedig jutalmára rendeltetett, a' melyet te, így szóllott a' Királynak: gyilkos, megölettetéssel megtiszteletlenítettél, és megfertőztettél, ma tehát te semmi botsánatot nem érdemelsz; és valamint ma kész vagyok a' Krisztusért meghalni, úgy bátran azt jövendőlöm néked, hogy három esztendeig tartó Uraságod után ellened fog támadni a' boszszúálló fegyver, melly téged erőszakkal nyert Országodtól meg fog fosztani, és azzal egyűtt életedet is el fogja venni. Ezt Deák-nyelven mondotta Sz. Gellért a' Királynak; mivel pedig Samu Király deáktalan vólt, más által kellett ezen ígéket megmagyaráztatni. A' jelen lévő Fő Emberek közzül, a' kik a' Deák-nyelvet értették, intettek vala a' Magyarázónak, hogy vagy hallgatna, vagy olly világos szókkal ki ne mondaná a' Püspöknek Deák-nyelven mondott feddésit, és jövendőlésit, félvén, ne talán ez által kélelhetetlen boszszúra indíttassék a' Király: nem akarta tehát Magyarosan kimondani a' Király előtt a' Püspöktől mondatott Deák ígéket; Sz. Gellért azonban hathatós szóval parantsolá néki, hogy bátran mondaná ki azt, a' mi reá bízattatott; kénszerítetvén tehát a' kimondásra, nagy félelem és rettegés között megmagyarázta a' Király előtt Sz. Gellértnek Deák nyelven mondott feddésit, és jövendőlésit, mellyre szörnyűképpen megrettene a' Király, a' nélkül, hogy Sz. Gellért ellen leg-kissebb idegenséget mutatott vólna.

§ 54. Sz. Gellért Csanádi Püspök jövendőlése szerint Aba Samu Király három esztendeig való Királysága után megölettetik. Kr.u. 1044
A' mit Sz. Gellért Püspök Aba Samu Királynak mejövendőlt, az a' jövendőlés szerint három esztendő múlva bé is tellyesedett, midőn Henrik Császárral harmadszor hadat viselne. Előszőr Henrik ellen támadott Samu Király, mingyárt Királyságának első esztendejében, és Austriát Baváriával egyűtt elpusztítván, sok ragadományokat hoza magával az Országban; másik részét mindazonáltal Samu Táborának, mellyet Karinthiába kűlde, nagyon megpiszkolta vala Albert Austriának Ura, és Leopold Albertnek fija. Midőn ezen garázdaságát követte vala el Aba Baváriában, Henrik Császárnak más dolga vólt vala Burgundiában, azért is emberűl meg nem félhetett Aba Samunak; de tsak ugyan nem ment nála feledékenységbe a' költsön, mert Burgundiából viszsza térvén, nagy erővel ellene megy Aba Samunak, és Hamburgot, azután Posont maga hatalma alá hódítván, egész a' Garan vizéig égette, pusztította Magyar-Országot,. nem is akart addig viszsza térni, míglen a' Magyarok leszállítván Samut a' Királyságból Pétert viszsza nem tennék: de úgy meggyűlölték már előbb Pétert, hogy akár melly nehéz kőtésre reá akartak inkább állani hogy sem Péternek viszsza vételére. Látván Henrik, hogy igen átalkodott vólna a' Magyarság, azt parantsolta, hogy Samut még is tennék le a' Királyságból, és helyette egyet a' Zár László Fiai közzül választanának; Péter ügyét pedig bóldogabb időre hagyván, viszsza tért Német-Országba: Aba pedig erőszakosan is megmaradott a' Királyságban. Ujjonnan tehát második esztendőben Hadat indít ellene Henrik, a' kinek ellene nem állhatván Aba Samu, megkélelé olly kötéssel, hogy Magyar-Országnak Leita vizén túl való része Henrik hatalmában maradna. Ezen nagy darab Tartománynak elvesztése nagyobban meggyűlöltette Samu Királyt a' Magyarokkal, azért is önnön magok késztették vala Henriket Aba Samu ellen. Henrik egybe-szedvén Hadi erejét, tsak kevés Katonaságot vezete magával, a' többi nem meszszire követte őtet, hogy valamennyire Samu előtt elfedezze ellenkező szándékát: midőn tehát meghaladta vólna Austriának határait, Sopronnál betsap Magyar-Országba, és a' Rába vizéig vezette Táborát, a' hol a' Magyarok közzül sokan eleibe jövén Henriknek, hozzá kaptsolák vala magokat, és leg-rövidebb úton Győr mellé egész Méhfőig vezetik vala a' Német Tábort, a' hol már készen várta Aba Samu az ellenséget, a' ki is megütközvén, erőssen kezdett ugyan viaskodni, de minekutánna sokan a' Magyarok közzül, elvetvén a' Zászlót, Henrikhez álétal-szegődtek, nagyon megerőtlede Samu Királynak Tábora, úgyhogy az erőszakos vérontás után szaladással mentené vala magát a' veszedelemtől, a' mellyet még is el nem kerűlhetett; mert Tisza tájékára menvén al végre, hogy ott fogadott Katonákból öszve-szakadozott Hadi erejét helyre álítaná; véletlenűl tőrbe kerűlt, mert tőbbszöri kegyetlenkedései miatt Sz. Gellért jövendőlése szerint, a' maga Haza-népétől gyilkosúl megőlettetett 5-dik Juliusban 1044-dik esztendőben. A' kinek teste elsőben ugyan tsak egy gödörbe vettetett, onnét azután kihúzattatván, a' Saári Klastromban, mellyet ő maga kőltségével ípíttetett vala, nagy tisztelettel eltemettetett.

§ 55. Aba Samu Királyban vóltak némelly ditséretes erkőltsök.
Hogy kemény természetű vólt Aba Samu, ezt előbb is megvallottam, most is megesmérem, hogy mindazonáltal nem vólt éppen olly álávaló mihaszna ember, a' mint némellyek állítják, ezt is bizonyos dolognak tartom. Ama' Nagy nevezetű Pálma Károly Ferentz Part. I. f. 143. azt írja Samu Királyunk felől, hogy ebben sem Isteni tisztelet, sem okosság, sem más erkőlts nem vólt, melly az Ország bóldog kormányotására kívántatott vólna. Nem külömben Aróld ad An. 1043. azt írja felőle, hogy a' Keresztény Hitnek kíirtásában iparkodott. Én kegyesebben gondolkodom az említett Királyunk felől, leg-inkább, midőn őtet keresztény Hit ellenségeinek, és Isteni tisztelet gyűlölőjének mondják: Ő nem tsak ellensége nem vólt a' keresztény Hitnek, de még annak elő-mozdításában is nagyon munkálkodott. Nemde Samu Király építette a' Saár nevezetű Klastromot? a' mellynek töredék falai nem meszsze Gyöngyöstől a' Mátra hegyének óldala mellett még most is látszanak, és Samu Király keresztény Hitéről, 's erkőltséről bizonyságot tesznek. Nemde Samu azon pénzre is. a' mellyet veretett, mind a' két felől a' kereszt jelét nyomattatta? már nem világos jele-é ez is a' keresztény Hitnek és Isteni tiszteletnek? vallyon megszenvedte vólna-é Samu az Országban kelendő pénzen a' kereszt jelét, ha ő a' keresztény Hitnek és Isteni tiszteletnek gyűlölője lett vólna? ezt ugyan velem senki el nem hiteti: lássák mások erről miképp vélekedjenek. Az is szép keresztény erkőltsöt mutat Samu Királyunkban, hogy midőn az egész Nép előtt a' Püspöktől kegyetlensége miatt keményen megdorgáltatott vólna a' Templomban, semmi boszszúállásra nem fakadott, hanem azon intést tsendes elmével viselvén, töredelmességre indúlt. Nagy alázatosság vúlt az Samutól, a' ki Király léttére azt békességes elméven elhallgatta, a' mit most egy közönséges ember boszszúállás nélkül el nem szenvedne. Mind ezeken fellyül a' Köz-népet, a' szegénységet igen szerette, 's hozzájok nagy kegyességet mutatott, ugyan azért a' Köz-nép őtet Apjának tartotta, és Apa névvel nevezte: onnan származottazután reá az Apa, vagy a' mint utóbb némellyek nevezték, az Aba név. Végtére, ha Túrótzi bizonyság-tétele hitelt találhat előttünk, azt írja ez Pag. II. Cap. XXXVII. hogy Samu Királynak teste minekutánna egynéhány esztendőkig azon gödörben, mellyben előszőr temettetett, fekütt vólna, minden rothadás nélkül épenn találtatott meg, úgy, méág a' sebek' helyei is bégyógyúlva valának. Nem tudhatom tehát mikor haragudott meg a' fellyebb említett Alóld, és Pálma Ferentz Samu Királyunkra olly engesztelhetetlenűl, hogy olly sok alávalóságokat, sőt gonoszságokat fűzne a' hátára. Kemény ember vólt ugyan Samu: mert Magyar ember vólt, de a' mellett sokakban dítséretre méltó vólt.

§ 56. Péter viszsza tétetik a' Királyságba, és attól ismét megfosztatik. Kr.u. 1046
Követek által viszsza kérték Pétert a' Magyarok Henrik Császártól, és Aba Samu' megölettetése után viszsza is tették a' Királyságba 1044-dik esztendőben, olly reménységgel, hogy tsendességben fogja tartani az Országot; de másodszor is megtsalta őket a' reménység. Tsak igazán mondják a' Magyarok, hogy a' kuvaszból soha se lesz szalonna, sem a' hollóból galamb. Péter is a' minő előbb vólt, ugyan ollyan maradott utóbb is: a' Magyarokat keményen sarkantyúzta, velek sem társalkodni, sem tanátskozni nem akart, melly által a' Népet magától újjobban elidegenítette; végre pedig, midőn Magyar-Országot a' Német Birodalomhoz kaptsolni, és Henrik Császárnak adózóvá tenni akarta, annyira fellázasztotta az egész Országot, hogy az Ország Nagygyai Csanádon gyűlést tartván, elvégezték vala magok között, hogy Pétert másodszor is megfosztván Királyi hatalmától, Zár Lászlónak maradékira által adnák a' Magyar Királyságot. Ez nem ment olly titkosan végbe, hogy Péter észre nem vehette vólna: hogy tehát a' veszedelmet, a' melly nyomában vólt, megelőzhesse, nagy sietséggel Austriába Alberthez indúla, a' Magyarok is utánna rugaszkodtak, és Mosonnál elfogván Székes-Fejérvárra viszsza hozták, a' hol minekutánna mind a' két szemét kegyetlenűl kivájták vólna, nyomorúságos életet végezte 1046-dik esztendőben. Teste Pétsen temettetett el azon Templomban, a' mellyet már előbb Királyi kőltséggel építetett vala.