SZENT ISTVÁN Kr.u. 997
§ 36. Szent Isván Magyarok' Fejedelme lészen, azután pedig Királynak koronáztatik. Kr.u. 1000
Minekutánna a' Magyar Nemzet hét Fő Kapitányok vezérlése alatt Napkeletből elbújdosván, ezen főldet, melyet Magyar-Országnak nevezünk, megszállotta vólna, száz-tizen-egy esztendeig Király nélkűl vólt, egy Fő Herczeg, a' ki Álmus Unokái közzül választatott, leg-főbb hatalommal kormányozta az Országot, Almus Herczegtől fogva Sz. Istvánig; a' ki Attyának Geisának halála után mintegy három esztendeig Herczegi hatalommal bírta azt, míglen Astricust II-dik Sylvester Római Pápához Követségbe kűldvén, ugyan azon szentséges Pápától által-kűldetett arany-koronával, és a' mellett Királyi névvel, és hatalommal nem ékesítetett: melly Koronával azután 1000-dik esztendőben Nagy Bóldog Aszszony napján Esztergomban Koronáztatott meg. (n) A' Sz. Korona azután Székes-Fejérvárra vitetett, és az ott lévő Káptalannak hív őrzésére bízattatott; utóbb pedig minden eshető veszedelemnek bizonyosabb eltávoztatására a' Visegrádi Várban tétetett, a' hol azután több száz esztendőkig vólt a' Magyar Koronának bizonyos szállása: midőn a' következő időkről szóllándok, híven fogom említeni.

§ 37. Kupa Herczeget méggyőzi Sz. István. Kr.u. 1003
Szent István előbb, hogy sem megkoronáztatnék, nem soká az Attya halála után nagy veszélybe esett. Okot nyújtott erre a' pogány rendtartáson lévő Népnek a' jövevények ellen való dühösködése, a' kik irígylették, hogy ezeket Szent István nem tsak kegyesen fogadná, hanem még az első hívatalokra is felemelné. A' dühösködő Népnek zászlót emelt Kupa, Sümeghi Herczeg a' ki is olly reménységgel vólt, hogy nem sokára befalja, magáévá teszi az Országot, leg-inkább midőn látta, hogy a' pogány rendtartást kedvellő Nép számtalan tsoporttal tódulna hozzá. Ezt látván, megdöbbent ugyan Sz. István, de még is bízott az Istenben. Minden Hadi-készület előtt fogadást tett, hogyha Kupa Herczeg ellen győzedelmes lészen, a' Sümegh, vagy a' mint most neveztetik Somogy-Vármegyének termékenységéből esenddő tizedet Szent Márton Klastromára fogja fordítani. Azután minden lehető rendeléseket tesz az ütközetre; öszve-gyűjti Hadi-Seregit a' Garan vize mellé, ott maga István a' Vitézek számában szenteltetik. Gróf Vetzellínust pedig az egész Hadi-Seregnek Fő Vezérévé rendeli; megindúl azután a' Tábor Veszprém felé, a' hol a' pártosok Vezérekkel egyűtt fegyverben állottak. Közelítvén egymáshoz mind a két Tábor, olly hathatós erővel kezdettek küszködni, hogy soká kétséges vólna az ütközetnek kimenetele. Azomba végit szakasztá a' vérontásnak Gróf Ventzellinus, a' ki neki szaladván Kupa Herczegnek, az olly mesterséges erővel találá tsapni, hogy azonnal kiadná a' piskos lelkét. Látván az öszve-tódúlt pártütő Sereg, hogy a' Vezér maga vériben halva feküdne, szaladásnak indúl, 's elszélled; a' kik közzül sokan elfogattatván Sz. Istvántól botsánatot nyertek, azok pedig, a' kik ezen zenebonának kezői, vagy előmozdítói vóltak, mások példájára megbűntettettek. Ezek közzül a' meghalt Kupa Herczegnek teste négy részre vágatott, egy része vitetett Esztergomba, másik Veszprémbe, harmadik Győrbe, negyedik pedig Kolosvárra Erdély-Országban, és a' Városnak kapujára szegeztetett. Ezt Sz. István, a' ki úgy is nagyon kegyes vólt, nem boszszúállásból tselekedte, hanem a' Népnek félelmére, hogy azt a' pártütéstől elrettentse.

§ 38. Gyula Herczeget meggyőzvén Sz. István, Erdélyt Magyar-Országhoz kaptsolja. Kr.u. 1004
Még jól feledékenységbe sem ment a' Veszprémi viadal már új ütközetre készűle István; okol nyújtott, sőt kénszerítette erre a' Sz. Királyt ama' pogány Gyula Erdélyi Fejedelem, Sz. István édes Annyának Saroltának nem testvér Báttya ugyan, mindazonáltal vér szerint való rokona. Ezen Gyula Herczeg látván, hogy Sz. István minden erejével terjesztené a' Keresztény Hitet, sőt őtet is több üzenetek által ostromlaná, hogy a' pogány szertartást elhagyván, a' Krisztus hitére állana; ez a' régi Szityai Magyar hitnek védelmére hadat indít Sz. István ellen. Sz. István, mivel sajnálta kedves Haza-népének vérét ontani, üzenetek által akará észre hozni Gyulát; de midőn látta, hogy a' Hadat semmiképpen el nem kerűlhetné, megütközik, és olly szerentsésen viaskoda Gyulával, hogy nem tsak az egész Erdély-Országot, a' melly úgy is Tuhutum Vezérségétől, és Árpád Fejedelemségétől fogva a' Magyar Fejedelem Fő hatalma alatt vólt, elfoglalta, hanem magát is Gyulát, feleségével, és két gyermekével egyűtt, kiknek egyike Bue, másik Bukne nevezetet viselt, elfogta, és magával Magyar-Országba hozta, a' hol utóbb Gyula Herczeg, Feleségével, és két gyermekével egyűtt megkereszteltetett: Soha mindazonáltal többé Erdélyt sem nem látta, sem viszsza nem vette; mivel azt Sz. István mihelyt elfoglalta, azonnal Vármegyékre felosztotta, és azon Ország kormányozó Urává rendelte Zoltánt, Gyulának közelről való attyafiát.

§ 39. A' Bolgárok ellen hadakozik, és azokat meggyőzi Szent István.
A' Bolgárok Fejedelme Keán, egyet értvén, a' mint némellyek vélekednek, az Erdélyiekkel, véletlenűl reá akara rohanni a' Magyarokra egész Táborával. Midőn Kerin illy gondolatokat forralna fejében, és már talán a' Hadi-készűletről is valami rendelést tenne, Sz. István ezen ellenséges intézetnek esméretére jön: parantsolá azért egynek a' közelebb lévő Hadi-Vezérek közzül, hogy halasztás nélkül egybe-szedvén a' Vezérsége alatt lévő Katonaságot, az ellenkező Bolgárokre előbb, hogy sem ők Erdélynek határait meghaladnák, reájok tsapna. Minden rendelések nagy serénységgel végbe-mentek, úgy, hogy a' Magyar Sereg előbb megverte az ellenséget, mint sem az Országban a' háborúnak tsak híre is lett vólna. Elveszett társaiknak veszedelmén megrettenvén a' Bolgárok, hatvan személyből álló Követséget rendelnek István Királyhoz, általok sok kintset, és drága ajándékokat kűldvén, hogy őtet annál bizonyosabban megkélelhessék. Ezek alíg jutottak Magyar-Ország határaihoz, azonnal a' határt őrző Magyar Katonaság nagy törvénytelenűl reájok rohan a' Követekre, és minden kintsektől megfosztja őket. Magok a' Követek sok veszedelmek után István Király eleibe jutottak, a' kiknek a' békesség megszerzésében való esedezése foganatos vólt ezen kegyes szívű Király előtt: a' Katonákat pedig, a' kik ezen Követeket a' Nemzetek' törvénye ellen embertelenűl megtámadták, 's megfosztották, mindeneknek példájára halálra kárhoztatta.

§ 40. Konrád Császár Szent István ellen hadat indít.
Kűlső ellenségek közzül, a' kik tovább Sz. Istvánnak, és Magyar-Országnak nyúgodalmát felzavarták, Konrád Császár vólt. Ez Konstatzinápolyba a' Görög Császárhoz Követségbe köldé vala Verner, vagy a' mint mások nevezik, Venrthár Argentziai Püspököt, a' ki midőn Magyar-Országon által akarna menni, Sz. István az utját elállotta, és hogy Magyar-Országon végig útazna, meg nem engedte, azért, mivel bizonyos jelekből észre-vette, hogy ezen Követség által Konrád Császár a' Görögöket a' Magyarok ellen akarná lázíttani. Úgy vette ezen tselekedetet Sz. Istvánnak Konrád, mint maga megsértéset; hogy tehát boszszút álljon, beűt Magyar-Országban, és azt tűzzel, vassal kezdi pusztítani. Már a Rába vizéig nyomakoda a' Német Tábor, midőn István észre-vevé Nemzetének veszedelmet; szokása szerit tehát előszőr is az Istenhez, és Isten Annyának, a' kit Magyarok Aszszonyának szokott nevezni, pártfogásához folyamoda. Illy szorongatások között kész vala a' vígasztalás, mert előtte való éjtszakán, hogy sem a' két ellenkező Tábor megütközne, egy hírmondó, a' kit némellyek Konrád Császár fijának, mások pedig Isten Angyalának mondottak lenni, Konrád Császár' nevével eljárván a' Tiszteknek, és Hadi-Vezéreknek sátorát, azt parantsolá, hogy minden kártétel nélkül viszsza térnének. Reggelre kelvén az idő, felszedi a' sátorát, és viszsza tér a' Német Tábor. Látván viszsza jövetelét az egész Tábornak, boszszankodva kérdi az okát: ezek inkább tsudálkoztak, hogy a' Császár maga redelésiről sem emlékezne; mondják tehát, hogy a' Császártól kűldetett Posta rendre eljárá sátoraikat, és hogy viszsza térnének, a' Császár nevével parantsolá nékik. Itt észre-vévén Konrád az Istennek rendelését, annak tsendes elmével helyt adott; István pedig az Egek Urának ezen gondviselésiért buzgó hálákra fakadott.

§ 41. Az Ország Vármegyékre felosztatik, és Nádor-Ispánság, és Fő Ispánságok kezdődnek Magyar-Országban.
Hogy az Országban annál jobb renddel szolgáltassék az igazság, azt Vármegyékre felosztá Sz. István. Vóltak ugyan már Sz. István Királysága előtt, sőt a' Magyarok ide érkezése előtt is egynéhány Vármegyék az Országban; ezeket mindazonáltal, mivel igen tágossak valának, felaprítván megszaporítá Sz. István; jóllehet éppen melly Vármegyéket állított légyen, nevezet szerit nehéz eltalálni. Minden egy Vármegyében egy Fő Ispányt rendelt, a' kik Hazánk Törvényében Plébániai Grófoknak, vagy Ispányoknak (Comites Parochiani) neveztetnek Nem külömben több Méltóságos hívatalok között, Nádor-Ispánt is rendelt az Országban. Ebből észre-vehetjük, melly régi hívatal légyen a' Nádor-Ispánság, vagy a' mint most közönségesen nevezzük, a' Palatinusság az Országban, a' melly tudni illik Sz. István Királytól veszi eredetét.

§ 42. Ország-Gyűlést tart, és Törvényeket hoz Szent István.
Mivel a' Népnek előbbeni pogány rendtartását, a' Világi és Egyházi hívatalokkal egyűtt megváltoztata Sz. István, szükségesnek állította lenni, hogy a' közjónak hasznosabb szolgáltatására, valamelly hasznos, és idvességes szert, és Törvényeket adna eleibe az Országnak: erről, hogy hasznosabban tanátskozhasson, az Egyházi, és Világi Méltoságokat egybe-gyűjti Esztergomba, és ott, mind az Egyházi, mind a' Világi dolgoknak fedhetetlen folytatására igen hasznos Törvényeket hozott: a' mellyet ha ki olvasni kíván, az Ország Törvényes Könyvében feltalálhatja.

§ 43. Első Szerzetes Klastromok Magyar-Országban.
Elég munka vólt Sz. István idejében az Országban, de kevés vólt a' munkás. Sok vólt a' Pogányság, de kevés Vólt a' Papság, a' ki az Evangyéloimnak világosságára vezette vólna a' bálványok setétségében vakoskodó vad erkőltsű Népet. Senki ezt jobban nem tudta Sz. Istvánnál, a' ki a' Népnek vakságát sajnálta, megtérését óhajtotta. Evangyéliomi munkásokat hoza tehát bé az Országba, és ezeknek jövedelmeket bőven rendelé, lakó-helyeket építte. Első, és leg-nevezetesebb Klastrom, mellyet épített vala Szent István, Sz. Márton tiszteletére Pannónia hegyén vólt, jóllehet annak kezdője Geisa vala. Negyedik szakasz § 34. Ezen Klastromot Királyi Levelével megerősítette Sz. István 1001-dik esztendőben. Második Klastrom vólt a' Péts-Váradi, mellyet Sz. Benedek tiszteletére épített, és 1013-dik esztendőben ugyan Sz. István Királyi Levelével megerősített. Harmadik vólt Zombor hegyén Nitra mellett, mellyet Sz. Hippolytus' tiszteletére szentelt. Negyedik építtetett ugyan Sz. Istvántól, Sz. Adrián tiszteletére Szalabérben, a' melly Klastromot előszőr 1024-dik, azután újjobban 1024-dik esztendőben Királyi Levelével megerősítette. Ötödik vólt Bakon-Béélben, Sz.Mórotz' tiszteletére; mellynek megerősítésére való Királyi Levelét adá ki Sz. István 1037-dik esztendőben. Szűk vólt az Ország Sz. István adakozására, mivel ő nem elégedvén azzal meg, hogy Püspökségeket állított, Templomokat épített, Klastromokat rendelt Magyar-Országban; még a Világnak távol lévő részeiben is kíméletlen kőltséggel Templomokat építte az Isteni tiszteletnek előbb mozdítására. Ilyen vólt azon Klastom, mellyet Jerusálemben épített Sz. István, és bőv jövedelmekkel meggazdagított, Nem külömben Róma Városában tizenkét Kanonokat állított fel; a' kiknek lakó-helyet épített, és mindent, a' mi tisztességes éleményekre szükséges bőven elrendelt. Ezeknek épűletéhet ragaszta több szobákat mellyekben Magyar-Országból Rómában szarándokoskodó útasoknak myugodalmas szállások vólna.Hasonlóképpen Konszantzinápoly Városában is ropant, és mesterséges munkával felállított Templomot tsináltata. Ravenna Városában pedig nem kissebb költséggel Klastromot, és Templomot: úgy Sz. István idejében a' Világnak távol lévő részeiben is a' Magyar hitnek, és ajtatosságnak örökös jeleit léhetne látni. Mind ezekről értelmes szókkal bízonyságot tész Kartuitzius, Nagí nevezetű, és nem kissebb böltsességű Püspök; a' ki mivel Kálmán Király idejében magát tsöpörödött vén embernek írja lenni, ez már Sz. István eltében világon vólt, vagy leg-alább azoknak kimenetelet tulajdon szemeivel láthatta: ugyan azért annál nagyobb hitelt érdemlenek nálunk az említett dolgokról való írásai mennel régiebbek.

§ 44. Imre Herczegnek jó és okos nevelése.
Vóltak Sz. Istvánnak Imre Herczegen kívül több gyermekei is ezek mindazonáltal gyenge korokban mind elhaltak. Maga vólt Imre, a' kire Sz. Istvánnak öröksége nézett; úgy nevelé ezen Herczeget, hogy őtet nem tsak születésére, hanem erkőltsére nézve is a' Magyar Koronára méltóvá tegye. Ez Székes-Fejérváratt 1007-dik esztendőben e' világra születvén, ugyan ott meg is kereszteltetett. Midőn azon esztendőkre lépett vólna, mellyekben az okos Tanítónak vezérlése néki szükséges vólna; Sz. István, ezen Királyi Herczegetskében, az erkőltsöknek első lerajzolását Sz. Gellért hívségére, és okosságára bízta, a' ki akkor Sz. Benedek Szerzetén lévő felszentelt Pap vólt. Utóbb midőn ez Tsanádi Püspökségnek kormányzásához nyúlt, nevendék fijának tovább való nevelését Sz. István mint okos Atya magára vette. Naponként néki adott Atyai oktatásainak e' vólt a' veleje: Javaslotta tudniillik néki, hogy valaha bóldog Országlást kívánna, előszőr is az Istenhez való igaz Hitben erős, és állandó lenne. Az idvességes Hitnek Terjesztésében munkálkodna. A' Püspökökhöz, mint Országunknak Nagygyaihoz minden emberséggel viseltetne. Midőn igazságot kellene szolgáltatni, igaz ítéletet tenne. A' Jövevényekhez kegyes, és bőv adakozó lenne. Tanátsot a' régi nagy tapastalású öreg emberektől kérne. Régi Eleinek nemesebb példájit bátran követné. Mind ezek felett az imádságnak, és a' valóságos erkőltsnek igaz gyakorlását javaslá néki.

§ 45. Szent Istvánnak okos rendeléseit Imre Herczeg reménytelen halála félbe szakasztja. Kr.u. 1031
Sokat használt Imre Herczegnek az okos nevelés, úgyhogy ez ámbár fiatal vólna, az Ország' kormányozására még is elégségesnek látszott lenni: ugyan azért a' Királyságnak terhét vele közleni szándékoza Sz. István az ő Attya. A' szomszéd Fejedelmeket, hogy Magyar-Országgal szorossabb egyességet tartsanak, a' Magyar vérrel öszve sógorosította. Fijának is Imrenek Khikhát Dalmaták Királyjának Leányát választá Feleségűl, a' kit elvett ugyan Imre, hogy Attyának akaratját tellyesítse, mivel azomba már az előtt Veszprémben a' Sz. György Templomában tiszta szűzességének örökös megtartását felfogadta a' tiszta Egeknek; ugyan ezen szűzességnek megtartására szűz Mátkáját is reá bírta. Midőn illy Angyali életet visel Imre, Attyának, sőt az egész Országnak vígasztalhatatlan szomorúságára meghal 1031-dik esztendőben, midőn életének 24-dik esztendejét eltőltötte vólna. Ártatlan teste, tiszta lelkének kikőltözése után, Fejérváratt a' Bóldog Aszszony Templomában temettetett el: és így Sz. Istvánnak gondos rendelésit, a' véghetetlen bőltsességű Istennek titkosabb végzése megmásolta. Sz. Imrének életben maradott szűz Felesége, Férjének halála után viszsza térvén Dalmátziába, Jadrán az Apátzák Klastromában hóltig való magánosságban lévén, szent, és ártatlan életet viselt.

§ 46. Péternek a' Magyar Királyságra útat tsinál Szent István.
Nem annyira gyötrötte Sz. Istvánnak érzékeny szívét Fijának halála, mint azon szerentsétlen következések, mellyek Imre Herczegnek halálából Magyar-Országra hárámlottak. Látta Szent István, hogy a' Pogányságból nem régen megtért Magyarság az igaz Hitben mint az ingó nád, vagy mint a' betegségből lábbadozó ember, erőtlen vólna. Tudta azt is, hogy Árpád' véréből az egész Országban senki sem vólna, a' kinek tudományára, erkőltsére, hitére, és állandóságára nézve fejébe illene a' Királyi Korona. Életben vóltak ugyan még Árpádnak Magyar Véréből négy Magyar Herczegek; Vazul, és Kopasz Lászlónak három fijai: András, Leventa, és Béla: de ezeket tsak a' születés, nem pedig a' jó nevelés tehete Magyar Királyá. Általlátta ezt ama' meszsze látó okos Fejedelem István, azért is egy ollyanról kezde gondolkodni, a' ki mind születésére, mind nevelésére, mind pedig tudományára nézve érdemes vólna a' Királyságra, és a' ki mind a' Hitet, mind pedig az egyességet megtartaná az Országban. Senki erre alkalmatosabbnak nem látszott Péternél, a' ki Otto Velentzei Fejedelemnek és Giselának, Sz. István testvér Húgának fija vólt: ebben feltaláltatott mind a' Fejedelmi vér, mind pedig a' jó nevelés; de utóbb kevés láttatja vólt. Eltökélette tehát magában Sz. István, hogy ennek, és nem másnak adná által hólta után Magyar-Országot, mellyet Gisela Királyné is Sz. István Felesége nagyon javaslott néki. Hogy tehát őtet a' Néphez, a' Népet pedig hozzá szoktassa, Magyar-Országba hívatá, és őtet az egész Országban lévő Katonaságnak Fő Hadi-Vezéréve rendelte, úgy, hogy utóbb az Országlás is reá szállana.

§ 47. Négyen az Ország Nagygyai közül Sz. Istvánt orozva meg akarják ölni.
István Királynak Péter eránt tett rendeléseit nem jó szívvel vették az Ország' Nagygyai, azok leg-inkább, a' kik Péteről, mint Német szokás szerint nevelt Herczegtől féltek, ne hogy az Királyságra kapván, elvagdalná bokáig való nadrágjokat, és meg Némesítené az egész Országot. Ezek tehát elsőben Sz. Istvánt, a' ki tett rendelésével, illetén következésre okot nyújta, akarák megtámadni, és valamelly titkos erőszakkal a' világból kivégezni. Négyen tehát az Ország Nagygyai közzül öszve-beszéllenek (nem tudni, kik vóltak, némellyek az előbb említett négy Herczegről gyanakodnak) és magok közzül egygyet válaztanak, a' ki palástja alatt elrejtvén a' Királynak megölésére elkészített pallost, estve, gyertya-gyújtatkor bément a' Királyi palotába, és midőn azon szobához juta, mellyben a' Király betegsége miatt elbádgyadt testét nyugosztalván, éppen akkor az álomtól elnyomattata; véletlenűl a' pallos kitsiszamlik a' hüvelyéből, és a' szobának padolatjára leesvén, pengésével mind a' Királyt álmából felébresztette, mind pedig a' Király megölésére szándékozó gyilkost elárúlta. Észte-vévén mind a' kettő a' maga veszedelmét, nagyon megrettene, és ezen első félelmében a' gyilkos leborúlván a' Király előtt, gonosz szándékát megvallja, társait kinyilatkoztatja, és botsánatot kér: a' kinek vakmerőségét megbotsátá a' kegyes Király, társait pedig a' törvény' igazsága szerit megbűntette.

§ 48. Szent Istvánnak végső rendelései, és annak bóldog halála. Kr.u. 1038
Tetszett az Egek Urának Szent Királyunkat a' földi Koronának bírtoka után a' Mennyei Koronának Elvételére kiszóllítani e' világból: a' melly óráját midőn elkzelíteni látná Sz. István, magához hívatá a' Püspököket, és az Oszág' Nagygyai közzül azokat, a' kiket a' felvett igaz Hitben erőssebbeknek lenni tapasztalt. Ezeknek, hogy kit kellessék maga után Királyságra választani, kinyilatkoztatta. Azután Atyai szeretettel kérte, és intette őket, hogy a' közönséges szent Hitben állhatatossak lennének, az igazságot szeretnék, egymáshoz pedig nem színzett, hanem valóságos szeretettel viseltetnének: azokat, a' kik még a' Hitben gyengébbek, példájokkal, és szavaikkal is erősítenék. Végső Atyai oktatását elvégezvén, kezeit, és szemeit felemelte az Egek felé, és ezeket mondá: Egek Királynéja, Világ Megváltójának Annya, a' te pártfogásodban az Anyaszentegyházat a' Püspökökkel, és az egész Egyházi Renddel, az Országot pedig a' Nemességgel, és a' Köznéppel egyűtt a' te esedezésedben ajánlom, a' kiktől vég képpen bútsúzván a' te kezeidben nyújtom az én lelkemet. Ezeket mondván, ama' Nagy lelkét, mellyet Alkotójától vett vala, e' világon tett számtalan érdemi után, ugyan annak viszsza adá 1038-dik esztendőben, Augustus Hólnapnak 15-dik napján, melly napot Bóldog Aszszony Mennybe-menetele' emlékezete alatt szentel az Anyaszentegyház; mi pedig Magyarok ugyan azon napot Szent Istvántól reánk szállott mondással, Nagy Aszszony napjának hívjuk. Sz. István azomban előbb, hogy sem az Örökkévalóságra költözne, a' haldoklóknak Szentségeiben a' Római Anyaszentegyház' rendtartása szerint szentűl részesült vala. Bétőlte Sz. István a' Királyi Méltóságban koronázásától fogva 38 esztendőket. Meghalt teste pedig azon Sz. Királyunknak Székes-Fejérváratt a' Bóldog Aszszony Templomában fejér-márvány-kő koporsóban tétetvén, az egész Országnak igaz szívből fakadott könyhullatási között temettetett el.

§ 49. A' Magyar-Nemzet már Sz. István idejében nagyon szerette a' Deák-nyelvet, vóltak Oskolák már akkor Magyar-Országban.
Senki se tsudálja, hogy a' Magyar-Nemzet a' Deák-nyelvnek tudományában minden Európai Nemzetek között mindenkor első ditsőséget érdemlett; mivel ez, már Sz. István idejében, a' midőn ezen nyelvnek megtanúlására első alkalmatosság nyújtatott, abban különös iparkodással munkálkodott. Sz. Gellért Csanádi Püspök vólt első, a' ki a' Magyar Ifjúságnak hasznára elsőben is Csanádon Oskolát nyitott, a' hol Hazánknak nevendék reménységei az erkőltsben, és tudományban serényen taníttatván, elő-mennének. Első Tanító-Mester pedig, ugyan azon Csanádi Oskolában vólt vala Walter, a' ki előbb a' Bakon-Bééli Klastromban Sz. Benedek rendtartásán lévő Szerzetes Vólt, azután pedig Gellért Püspöktől Csanádi Kanonokká, és ugyan az ott lévő Oskoláknak Tanítójává rendeltetett: a' kinek tanítása alá úgy tódúlt mindenfelől a' Magyar gyermek, mint a' jég-eső. Halljuk erről magának Walternek a' szavait, a' ki Sz. Gellért' életében, mellyet azután Vionius kinyomtattatott Cap. XII. Némelly napon, úgymond, harmintz új keresztelt férfiak jöttek a' Püspökhöz, kérvén, hogy venné magához gyermekeiket, és írásbéli tudományokra tanítatná: a' kiket kegyesen fogadván a' Püspök, Walternak (itt magát nevezi) által-adta, egy alkalmatos házat rendelvén nékik - - a' kik nem sokára nagy előmenetelt tettek. Ezt látván a' Nemesek, és az Ország' Nagygyai, az említett Walternak tanítása alá adták gyermekeiket. - - A' Püspök pedig nagy gondviseléssel vólt a' szegényekhez és a' tanúló ifjakhoz, - a' kinek akaratja szerént vezettettek a' Kisdedek, és Oskolába adattak, a' hol olly serénységgel taníttattak, hogy az éjtszakákat is nappalra fordítanák. Ládd a' Magyarok már akkor is miképp kaptak a' tanúláson, kivált ha az Oskolában a' Deák-nyelvet tanúlhatták! Úgy elszaporodott azután a' Csanádi Oskolában a' tanúlmányokat kedvellő ifjúság, hogy Walter maga elégtelen lévén azoknak oktatására, segítő társat kére magának a' Püspöktől. Ez néki társúl rendeli vala Maurust, a' ki utóbb Pétsi Püspök lett: ugyan ezen Maurusnak fejére parantsolta Gellért Püspök, hogy előbb, mint sem tanítás végett Csanádra lejönne, menne Székes-Fejérvárra, Ő Felségének István Királynak köszöntésére, a' ki a' Püspök' intézése szerint tselekedvén, elment Fejérvárra, és ott nem tsak a' Királyt látogatta meg, hanem az ott lévő Deák Oskoláknak Tanítóihoz is bészóllott, a' mint ezt az említett Walter bizonyítja. Vóltak tehát már akkor Székes-Fejérváratt is Oskolák. Ugyan azon Fejérvári Oskolákban a' közönséges Tanítónak nevét nem említi, hanem a' vice-Tanítót megnevezi: Henriknek hívták, és pedig Német-Országból szakadt ide Fejérvárra. De még Pétsen is vóltak ugyan azon időben Oskolák: ezt abból veszszük észbe, hogy Bonipert, akkorbéli, és ugyan leg-első Pétsi Püspök, levél által kéri vala Fulbert Karnóti Püspököt, hogy Frantzia-Országból kűldene néki Pétsre Oskolabéli Könyveket, nevezet szerint pedig Priscinusnak a' Grammatikáját. Viszsza írt azután Fulbert Bonipertusnak, és azt is, a' mit kért vala, elkűldé néki. Erről a' három nevezett helyről tehát bizonyos, hogy ezekben nyilván való Oskolák vóltak Sz. István' idejében. Hogy pedig több helyeken is vóltak, leg-inkább pedig a' Káptalanokban, és Klastromokban, ez is majd tsak nem bizonyos dolog: mivel azon időben közönségesen a' Klastromok tanító helyek is vóltak.

§ 50. Sz. István idejében sokan vóltak, a' kik a' Magyar Anyaszentegyházban szent élettel fényeskedtek.
Olly hathatós ereje vólt az Evangyéliom világosságának Nemes Magyar Hazánkban, mingyárt az Igaz Hit megesmerésének kezdetén, hogy azontúl abban sokan szent élettel tündöklenének: úgyhogy utóbb azután mintegy közmondásban ment még az idegen Országbéli Nemzeteknék is, hogy a' ki halt Szenteket akarna szemlélni, menne Olasz-Országban, a' ki pedig eleven Szenteket akarna látni, menne Magyar-Országba. Illyen valóságos erkőltsű férfiak sokan is vóltak Sz. István Királysága alatt Országunkban. Első, és leg-nevezetesebb vólt ezek közzül maga az Országnak Attya, és kormányozó Ura Sz. István, a' kinek halhatatlan erkőltsét még most is tsudálja az egész Keresztény Világ. Az Attyát, mint szentet igazán követte, vagy mivel előbb halt meg, mondhatom megelőzte Sz. Imre Herczeg. Vóltak azután többek, a' kik azon idő táján példás erkőltsel, és szent élettel a' Magyar Anyaszetegyházban fényeskedtek. Illyen vólt Sz. Gellért: előb Sz. Benedek' Szerzetes fiai, utóbb azután Csanádi Püspök. Illyen vólt Zoerárd, a' ki Lengyel-Országból Hazánkban által-költözvén, Nitra mellett Zombor hegyén épített Klastromban ment, és valamint az előbbeni életét, úgy a' nevét is András névre változtatván, Benedekkel egyűtt, a' ki ennek az említett Klastromban tanítványa vólt, sanyarú, és szent életet viselt. Ezek' példája szerint ugyan azon időben élt Sz. Maurus, Sz. Benedek Szerzetéből választott Pétsi Püspök. Ezekhez számlálhatjuk Gunther Remetét, a' kinek Sz. Istvánnal valamelly vér szerint rokonsága vólt; a' ki is szent életének szélesen elterjedett hírével több Tartományokat bétőltött.