GEISA Kr.u. 972
§ 30. Geisa az Otto Császárral tett frigyet megerősíti.
Geisa lépett az Attyának Toxusnak halála után a' Fejedelemségre 972-dik esztendőben. Ez valamint kegyes, és békességet szerető Herczeg vólt, úgy a' Magyar Nemzet igaz boldogságának elő-mozdításában leg-inkább munkálkodott. Elsőben is tanátsot tartván az Ország' Nagygyaival, eleikbe adá, hogy minden környűl lévő Tartományok közzül Tsak egyedűl Magyar-Ország vólna olly szeretsétlen, a' mellynek lakosi ragadománnyal élnek, és mellyben a' leg-jobb földnek nagyobb része míveletlen vólna; sem a' Tudományok, sem a' Mesterségek, sem pedig a' kereskedés nem űzettetnék, holott mind ezek bóldoggá tennék az Országot; Úgyhogy békességet tartván a' szomszéd Országokkal, ha ezekre adná magát az Ország' Népe, a' nélkűl, hogy nyúgodalmasabban, és tisztességesebben élne, sok kintset gyűjtene magának. Helybe-hagyta a' Nép ezen okos tanátsát Geisa Herczegnek, és előszőr Otto Császárhoz Követeket kűldvén, általok az előbbeni frigyet megerősítette. Kedves vólt Otto előtt ezen követség, a' ki a' Toxussal tett békességet Geisával is örömest megtartotta: azt az engedelmet kérte ki mindazonáltal a' Magyaroktól, hogy szabad lenne Magyar-Országban a' Krisztus' törvényit hírdetni, és a' Keresztény életnek módjára a' Népet tanítani. Ezt Geisa Herczeg örömest megengedte.

§ 31. A' Magyaroknak az Évangyéliom hírdettetik. Kr.u. 973
Krisztus' születése után 973-dik vólt az a' bóldog esztendő, mellyben a' pogány Magyarok között az igaz Hit elsőben világoskodni kezdett. Útat nyitott erre Geisa Herczegnek engedelme, és Otto Császárnak szent igyekezete. Ugyan is Otto követségbe küldé Bruno Verdei Püspököt Geisa Herczeghez Magyar-Országba, rész szerint azért, hogy néki mint újjonan választott Fejedelemnek tiszteletet adna; rész szerint pedig, és leg-inkább azért, hogy a' Keresztény Hitnek felvételére a' vad erköltsű Népet elkészítené. Nem vólt haszon nélkűl Brunónak fáradsága, a' ki annyira megszelídítette Geisa Herczeget, hogy a' Papoknak, és Szerzeteseknek, nem tsak az Országba való bátorságos bejövetelt, de még azt is, hogy magok a' Fejedelem előtt megjelenhetnének, megengedte. Geisa azután a' Keresztény Hitnek Tanítóit örömest hallgatta, sőt tapasztalván a' Krisztus törvényének erejét, melly az erkőltöt megszídíti, hogy több Evangyéliomi Tanítók lennének az Országban, Piligrinust Laureatzai Püspököt ezen szent munkára levél által hívá Geisa Herczeg Magyar-Országban. Ez, hogy a' Magyar Fejedelem Istenes kívánságának eleget tenne, az ő Püspöki Megyéjéből több Apostoli férfiakat kűlde az Országban; kiknek olly hasznos vólt munkálkodások, hogy az Evangyéliom hírdetésének mingyárt első esztendejében, melly vólt 973-dik esztendő Krisztus születése után, közel öt-ezeren tsak a' Nemesebb Magyarok közzül kereszteltettek meg, a' mint erről bizonyságot tész az említett Piligrinus VII-dik Benedek Római Pápához írt levelében. Geisa Herczeg maga is megesmérvén a' Krisztus' igaz Hitét, a' keresztséget felveszi; kereszteltetésének bizonyos esztendejét mindazonáltal shol fel nem találhatni. Azomba Geisával egyűttmegkereszteltetett az ő Felesége is Sarolta, Gyula Erélyi Herczegnek leánya; nem külömben Mihály, Geisának testvér öttse, ugyan Geisa Herczegnek egész Udvarával egyűtt.

§ 32. Két Püspöpségre osztatnak fel a' Magyarok.
Annyira terjedett már a' Magyarok között a' Krisztus' Hite, hogy VII-dik Benedek Pápa két Püspök-Megyére osztaná Magyar-Országot, úgy, hogy felső Magyar-Ország, a' Salisburgi, alsó pedig a' Laureatzeai Püspök-Megyéhez tartozó vólna. Igaz, hogy már előbb az Avarok ídejében is vóltak Püspökségek Pannóniában; Harmadik szakasz § 7. de ezek az időnek, és Népeknek változásai között, midőn a' Pogány törvényen lévő Magyarság Pannóniát elfoglalta, ismét megszűntek, míglen Geisa Fejedelem' idejében a' keresztény Magyarok a' fellyebb említett Püspökök gondviselésére bízattatnának. Mindenfelől azomban már Geisa Fejedelem' idejében a' Ketesztények számával egyűtt a' Templomok-is szaporodtakMagyar-Országban.

§ 33. Szent István születik Geisa és Sarolta Fejedelmi Szülőktől. Kr.u. 983
Midőn Geisa a' Magyarok között a' Krisztus törvényének terjesztését serényen elő-segíti, elérkeze azon örvendetes nap, mellyen Geisa Fejedelem az ő Feleségétől Sarolta Fejedelem Aszszonytól István Herczeget nemzé, a' ki 983-dik esztendőben Sz. Albert Prágai Érsektől Esztergomban megkereszteltetvén, utóbb Magyar-Országnak első Királyja lett. István Herczegnek Kereszt Attya Gróf Deodatus vólt, ki nem régen Apuliából kiköltözvén, Magyar-Országban telepedet vala meg. Ezen Gróf Deodatust mint Kerszt Attyát Tata névvel szokta vala nevezni István Herczeg a' Magyar gyermekek' módjára. Nevelőjévé, és Tanító Mesterévé ezen gyenge Herczegnek Sz. Albert rendelte vala Papatest a' maga tanítványát, a' kiről némellyek azt vélik, hogy Boleslaus Cseh-Országi Fejedelemnek testvére lett vólna. Azomban, hogy egy tökélletes életű bőlts Mester vólt, és ahozképpest a' gondviselése alá adott Herczeget a' nevelésnek legjobb útján vezette Papates, azt elegendőképpen megmutatta Sz. Istvánnak fedhetetlen élete, és utóbbi bőlts uralkodása. Minekutánna István Herczegnek nevelésére Papatest Magyar-Országban hátra hagyta vólna Sz. Albert Érsek, maga Burgus Országba útazott, hogy ott a' Pogányságban vakoskodó Népet az Evagyéliom világosságára vezesse; a' hol is az igaz Hitért halált szenvedvén 997-dik esztendőben az örök jutalomra általvitetett.

§ 34. Geisa Pannónia hegyére behozza a' Sz. Benedek Szerzetesseit. Kr.u. 995
István Herczegnek születése után Geisa még nagyobb szorgalommal fáradozott az igaz Hitnek gyarapításában: a' ki is látván, hogy kevesen vólnának az Evangyéliomi munkások az Országban, Pannónia hegyén Sz. Márton tiszteletére Klastromot, és kéméletlen kőltséggel Templomot kezdett építeni. a' hová Sz. Benedek reguláján lévő Szerzetes Férfiakat Olasz, és Tseh-Országból vezetett bé, kik közzül azután sok Püspököket, és Érsekeket számlált a' Magyar Anyaszentegyház, és mindenkor szent élettel, és bőltseséggel tellyes férfiakat nevelt.

§ 35. Geisa Herczegnek Magzoti, és azok eránt tett okos rendelései. Kr.u. 997
Geisa Magyar-Ország Fejedelmének első felesége vólt Sarolta, Erdélyi Fejedelemnek leánya. Második felesége pedig, a' kit Saroltának halála után vett el, vólt Adelhais, Mitzislaus Lengyel Fejedelemnek testvér huga, kimondhatatlan szépségű Herczed Aszszony. Ezen második Feleségétől nem vólt semmi magzatja Geisának. Az első Feleségétől pedig nemzett egy Fiát, és három Léányt. Fija vólt Sz. István. Leányai pedig Judith, Sarolta és Gisela. Ezen magzatjairól szép rendeléseket tett Geisa még halála előtt. Istvánnak ugyan hagyta az Országot örökségűl; a' kinek hívségére fel is esküdtette a' Népnek Nagygyait; Feleségűl pedig adá néki Giselát, Henrik Baváriai Fejedelemnek Leányát, és ugyan Henrik Római Császárnak testvér húgát. Leányai közzül pedig Judithot adá Boleslaus Lengyel Fejedelemnek. Saroltát, Aba Samu Magyar Herczegnek, a' ki utóbb Magyar Király lett. Giselát pedig Otto Velenczei Fejedelemnek. Hogy azomban Geisa testvér Öttsének Mihálynak Fijai Vazul és Kopasz László valamelly akadályt ne vetének Istvánnak az Országlásban, ezeket Istvánnak hívségére nagyon lekötelezte: a' kik közzül utóbb Vazul magzatok nélkül halt meg; Kopasz László pedig három gyermeket nemze, Andrást, Leventát, és Bélát, a' kik azután Árpádnak Unokáit ditsőségesen szaporították. Ezen bőlt rendelései után Geisa a' bóldig Örökkévalóságban szerentsésen által-kőltözött 997-dik esztendőben.