IV. VAGY IS KÚN LÁSZLÓ. Kr.u. 1272
§ 137. Dítsőséges vólt IV-dik László' uralkodásának kezdete. Kr.u. 1272
Gyenge vólt még mind idejére, mind okosságára nézve László, midőn az Attya' székébe lépett 1272-dik esztendőben, ugyan azért X-dik Gergely Pápa Atyai nagy gondviseléssel lévén hozzá, kérte mind az Országot, hogy az ifjú Királyhoz mindenekben hívséget nutatna, mind pedig a' Királyt is, hogy Királyi Méltóságáról megemlékezvén, azt valamelly erkőltstelenséggel meg ne piskolná. Használt a' gondos Atyának szorgalmatossága, mert László olly dítséretesen kezde országlani, hogy még az idegen Fejedelmeknél is nagy betsben vólna. Óhajtozott László Királynak társaságába Rudolf, Habsburgi Grófok Nemzetéből első Napnyúgoti Császár, a' ki midőn Ottokar Tseh Király ellen Hadat viselne, kérte Lászlót, hogy segítségére lenne: készen vólt László, és Rudolfal magát öszve-kaptsolván Ottokart annyira megrémítette, hogy még az ütközet előtt békességet kérne; meglett az egygyesség, úgy, hogy Ottokar Austriát, Stájer-Országot Margitnak örökségével együtt Rudolfnak egedné: által-adta mind ezeket, de haza térvén megbánta tselekedetét, kivált minekutánna feleségének ez eránt tett szemre hányásait többször hallotta vólna, viszsza tér tehát következendő esztendőben az ütközet-helyére, és a' mir előbb kötés alatt engedett, azt most fegyverrel viszsza akarja venni. Készen vagyon ellene Rudolf, készen vagyon László részéről is a' segítség. A' Kunok kezdették a' tsatát, a' kik László' Táborában igen sokan vóltak: soká tartott a' Vérontás, úgyhogy a' szerentse majd az egyik; majd a' másik részre kétséges változással hajolna; utólsó próbát akara tenni Ottokar, és erősebb Vitézeivel egyenesen Rudolf ellen vágtata, és magát a' Császárt derekason kezdé szabdalni; nehezen is kerűlte vólna el a' veszedelmet, ha azon Vitézek, a' kik minden esetre készen állva várták a' parantsolatot, a' Császárhoz ugorván, Ottokart le nem kontzolták, és Rudolfot a' veszedelemből ki nem emelték vólna. Mivel ezen gyózedelemnek nagyobb része Lászlónak tulajdoníttatott, ebből reá nem kis dítsőség hárámlott.

§138. Annak erkőltse megvesztegettetik. Kr.u. 1280
Vitézi erejét, és bátorságát tapasztalta László a' Kúnoknak az Ottokarral való hadakozásban, ugyan az adott neki okot a' velek való bizodalmasabb társalkodásra, a' melly kezdete vólt a' Király erkőltse' megromlásának; mivel a' férjfiak' társaságából a' Kún Aszszonyoknak társaságába ereszkedett, a' kik annyira megvesztegették a' fiatal Királynak az eszét, hogy a' Királynét is magától elűzvén, tisztáltalan életével Méltóságát, Hitét, és Királyi vérét megbetstelenítette, mellyből több rosz következések is származtak; mert az Ország' Népe látván a' Királynak rosz példáját, a' mit tőle látott, azt tselekedte; a' Kúnok pedig a' Királlyal olly pajtásságba léptek, hogy vele együtt a' sátorban, és egy asztalnál vígan lakoznának: innét osztán arra is bátorságot vettek, hogy a' Magyarokon minden igazságtalanságot, és kegyetlenséget követnének el, kivált minekutánna a' Király őket a' leg-nemesebb hívatalokra, a' Magyar Nemzetnek nagy megbántásával emelte. Semmit el nem múlattak ugyan, kivált a' Püspökök, a' kik a' közjóra, és a' Király' idvességére, nem pedig a' magok hasznára néztek, hogy László jó útra hozassék; de haszon nélkül vólt az ő szent iparkodások. Maga III-dik Miklós Szentséges Pápa is levél altal, Atyai kegyességgel megintette őtet; ez is haszontalan vólt. Azután maga személyében Magyar-Országba kűldé Firmai Püspököt Fülöpöt, a' ki mind magános intésével, mind pedig Budán tartott Gyűlésben azon vólt, hogy a' Királyt jóra vezesse; de Lászlónak állhatatlansága okozta, hogy a' Pápa Követjének rendelése nem lenne állandó: mert majd életének jobbítását fogadta, mutatta is; majd ismét fogadását, előbbeni törvénytelenségre viszsza térvén, megmásolta. Bűtetésűl azt parantsolá a' többi között az említett Fülöp Püspök László Királynak, hogy Szent Ferentz Szerzetesseinek Fejér-Váratt, és Po'sonban Klastromot építsen: (maga Fülöp is Szent Ferentz Serzetéből vólt) ezt is megtselekedte László, de a' Kúnok társaságát még is meg nem vetette, még akkor is, minekutánna az Országot magoknak akarván tulajdonítani, a' Magyarok ellen hadat indítittak vólna; a' kiknek Táborát elszéllesztette ugyan László, úgyhogy sokan közzülök Oldamur Vezérjekkel Ásiába szaladának a' Tatárokhoz, azokkal még is, a' kik Országunkban megmaradtak, tovább is társalkoda László.

§ 139. Az Országnak abból következett bóldogtalansága. Kr.u. 1285
A' Királynak gondatlan puha életéből következett, hogy semmi rend, semmi igazság, semmi egygyesség az Országban nem vólna; jó a' roszszal öszve vala keverve, minden veszedelemre indúlt. Ezt elbeszéllette Oldamur Ásiában a' Tatároknak: azért is könnyen reá vette őket, hogy Magyar-Országban sokkal nagyobb Sereggel, hogy sem valaha annak előtte, kijönnének. Készen vólt Magyar-Országnak végső veszedelme, ha a' kegyes Isten azt sok ártatlanok' kérésére megnem óltalmazta vólna; mert már Pestig jött a' Tatár Sereg, melly megszálálhatatlan vala, annyira, hogy a' Táborjok tizen-egy mértföldnyi hoszszaságú helyen feküdne. Senki más a' Hatalmas Istenen kívül ezeknek ellene nem állhata; azomban a' Gondviselő Mennyei Úr megmentette utolsó veszedelemre indúló Hazánkat 's Nemzetünket a' Tatárok' kegyetlenségétől; mert az éhség, és a' dög-halál, melly a' Tatár Táborban nagyon uralkodott, sok ezereket naponként megemésztett. Ezen fellyűl a' sok zápor, és jég-eső még azokat is, a' kik életben vóltak, a' szaladásra inkább, hogy sem a' tsendes viszsza menetelre kénszerítette: és így, a' kiket a' gondatlan Király az ellenség' fegyverétől nem védelmezhetett, azokat a' mennyei Úr minden sérelemtől megőrzötte. Sok kár következett még is más részről Országunkba; mert László Király gondatlansága miatt Albert Rudolfnak fija elfoglalta Po'sont, Sopront, más huszon-nyoltz Helységekkel együtt. A' Velentzeiek Dalmátziának nagy részét ellepték; Urósius Serviának Fejedelme is kitsúszott a' Magyar iga alól. Az Országban számtalan nyomorgatásokat tettek a' Hatalmasok, úgyhogy az erő, és igazság egy mértékben vólna: nagy része az Országnak már annyira elnyomorodott, hogy majd alíg lehetett marháhat találni az Országban, mellyeket szekérbe lehetett vólna fogni, úgyhogy közönsgesen két kerekű laptikát kellett szekér helyett tartani, és azt marhák helyett magok az emberek húzták: innét azon két kerekű laptikát azután László szekerének nevezték az Országban.

§ 140. Annak orvoslásáról gondolkodnak az Ország' Nagyjai. Kr.u. 1289
Haszontalan vólt a' Királynak észre hozására minden orvosság, haszontalan vólt minden okoskodás: dolgoztak abban az Ország' Nagyjai, dolgozott a' Római Pápa, dolgoztak a' szomszéd Fejedelmek is, de mind haszontalan; hogy tehát az egész Ország, mellyet vérontással nyertek, és mind eddig vérontással őriztek meg, egy embernek túnyasága miatt el ne veszszen, a' kikben jobb érzékenység vólt, eltökéllették vala magokban, hogy Sclavoniából Andrást, Lászlónak testvérét Báttya helyébe űltetnék; vóltak az alatt olly magok hasznára tekintő hamis emberek, a' kik ezen végzést, midőn még éretlen vólt, Lászlónak kijelentették: talán valamiképp' megsajdítá András Báttyának gonosz szándékát, azért Primislaushoz szalada Lengyel Országba, hogy Báttyának intselkedésétől meszszebb eshessen: bele kerűlt még is az ártatlan jó Herczeg a' tőrbe; mert László olly gonosz embereket fogada, a' kik Lengyel-Országba menvén, barátságnak színe alatt Andráshoz közelebb jutottak, és őtet a' Nida vizébe taszítván, nyomorúságos halállal ölték meg. Andrásnak, László Király testvérének veszedelmét hallván Velentzei András, II-dik András Királynak hólta után született István fijától való Unokája, ne hogy hasonló keleptzébe kerűljön, Austriába vette lakását.

§ 141. IV. László a' Kúnoktól megölettetik. Kr.u. 1290
Szerentsétlen Királynak szerentsétlen vólt a' halála; mert a' Kúnok is, a' kiknek társaságát valaha nagyon kedvelte, meggyűlölvén őtet, a' Királynak megöletését elvégezték vala magok között. Rendelték ők magok közzül három férjfiakat, kiknek neve vala Arbutz, Turtele, Kemenche, a' kikre a' Királynak megölettetése bízattatott. Körösszegen vala éppen a' Király, midőn ezen gonoszság végbe-vitetett, a' ki midőn az említett helységnek határában éjtszaka sátorban feküdne, reá ütnek a' megnevezett három gyilkosok, és azt előbb, hogy sem első álmából magához térne, kegyetlenűl agyon vervén, örökre elaltatták 1290-dik esztendőben, minekutánna tizen-nyoltz esztendeig uralkodott vólna. Teste Csanádok temettetett el. A' gyikosok, a' kik ezen könyörületességre méltó Királyunkat megölték, nem maradtak bűntetetlen, mert az Ország Nádor-Ispányja Myze, a' ki nem régen Szeretsenből Kereszténnyé lett, és mind okosságára, mind bírtokára nézve a' Királytól Palatinusságra emeltetett, ezen gyikosokat darabonként öszve-vagdaltatta. Hsonló jutalommal fizetett Edua nevezetű Kún Aszszonynak is, a' ki a' Király erkőltse megvesztegetésének fő oka vala. Felesége ezen Királyunknak Ersébeth I. Károly Szitziliai Királynak leánya vala, a' kitől semmi magzatot nem nemzett. Valóban sajnálkodásra méltó Király! a' kinek erkőltsét a' Kúnok' társasága vesztegette meg; ha a' természetet, és a' nevelést tekintjük, valóban jó indúlatú, és jó nevelésű Király vólt, a' ki az Isteni tiszteletnek előbb-mozdítására sokat tselekedett: vajha a' jó nevelőknek gondviselése alatt tovább lehetett vólna! az vólt talán erkőltse megbomlásának az oka, hogy fiatal korában lépett a' szabadságra, midőn még tovább való nevelésre szüksége lett vólna.