V. ISTVÁN Kr.u. 1270
§ 136. V. István Ottokarral hadakozik, azzal megbékélvén életét végzi. Kr.u. 1270-72
Még Béla Király életében megkoronáztatott V-dik István, az egész Országnak bírtoka pedig az Attya' halála után szállott reá 1270-dik esztendőben. Ottokar Tseh Királlyal vólt néki ellenkezése, mellynek három oka vólt: 1-ször, Hogy Stájer-Országot még Béla Király' életében a' Magyaroktól elragadta. 2-szor, Mert Magyar-Országnak határin bellyebb tsúszván, annak is valamelly részét elfoglalta. 3-szor, Mert Anna, ezen V-dik Istvánnak testvér húga, midőn férjhez ment Radislaus Halitziai Fejedelemhez, Magyar-Országból halhatatlan sok kintset vitt vala el, mellyet ő azután Kunegundisnak Ottokar második Feleségének ajándékoza; ezen kintset is kívánta tehát viszsza adatni István. Mivel ezen három kérésben ellenkezett Istvánnak kívánságával Ottokar, István beűt Austriába, és annak nagy részét elpusztítván, viszsza tér Magyar-Országba. Keveset nyúgodott, azután ismét Morva-Országba ütött be olly rendeléssel, hogy azomba Fülöp a' Sóvári és Salisburgi Érsek, a' a' kivel frigyet kötött Ottokar ellen, Karinthiának pusztítására menne. Ottokar bizonyossa tétetvén Istvánnak minden rendeléseiről, elsőben is Fülöp Érsek után megy, és azt Karithiából haza kergeti; azután hajókra űltetvén több Nemzetségből öszve-szedett Katonáit, Po'son alatt szárazra szállította őket: mivel kevés Katona vólt az Országban, a' Király sem vólt idehaza, Poson Vára könnyen Ottokaré lett. Onnét Szent Györgyre, Bazinba, és Nagy-Szombatba ment, és azt az egész Tartományt elfoglalta; azután által-kerűlt Nitra felé, onnét Győrbe, ezen nevezetes két Várat is hatalma alá hódította, úgyhogy a' Dunán túl nagy része az Országnak Ottokar' kezében vólna, míglen István Morva-Országból maga Honnyainak védelmére viszsza jöhetne. Nagy vérontás nélkül az elfoglalt szép Tartományt viszsza nem vehette; hogy tehát a' Népet ne fogyaszsza, egygyességre lépett, a' mellyre Ottokar izenetek által sokszor szorgalmaztatta őtet; meglett a' békesség olly kötéssel, hogy mind a' két Fél valamit elfoglalt erőszakosan, azt a' megkárosodott résznek megtsalás nélkül igazán viszsza adná; az Ország' határai pedig hitelesen megvizsgáltatnának, és ki-ki az elrendelendő határhoz szabná a' maga hatalmát, mellynek megvizsgálása főképpen bízatott Fülöp Esztergomi Érsekre, és Bruno Olmitzi Püspökre; e' mellett mind a' két rész több Fejedelmeket vett közben-járóul. Egyességre lépvén Ottokarral kevés napok múlva életét végzi István 1272-dik esztendőben. Rövid ideig, mert tsak két esztendeig tartott Királysága; rövid vólt az élete is, talán azért, hogy az Attyát IV-dik Béla Királyt illendőképpen nem tisztelte, néki nem engedelmeskedett; azomban ezen gyermeki szelességből eredett engedetlenségét, mellyet a' boszszúálló Egek bűntetés nélkül nem engedtek, nem is tsak meg bánta, de igazán meg is jobbította, midőn a' megbántódott Attyának lábaihoz borúlván, tőle botsánatot kért, néki engedelmességet fogadott. Ezen Királyunknak meghidegűlt teste, Buda mellett a' Nyúlak Szigetében lévő Apátzák' Templomában temettetett el. Azon Apátzák' Klastromában vólt Sz. Margit, ezen V-dik István Királynak testvér húga, és Ersébeth, ugyan ezen István Királynak leánya, a' ki mivel eltökéllett szándékkal a' Klastromi tsendességben akara rekeszkedni, az Attya mind azon kintset, mellyet ezen Herczeg-Aszszonynak jövendőbéli házasságára készített, az említett Klastromnak ajándékozta, melly bőv adakozását kiadott Királyi Levelével meg is erősítette. Felesége V-dik Istvánnak vólt Ersébeth, a' ki Kún Nemzetségből való vólt. Királyi magzatjai pedig ezek vóltak: László, ezen nevezeten IV-dik Magyar Király. András, Sclavoniai Vezér. Salamon, Ersébeth, a' ki a' Nyúlak Szigetében Apátza lévén, szent életet viselt, és a' Bóldogok közzé számláltatott. Mária, Károlynak, Szitziliai Király fijának felesége. Anna, Andronikusnak, Phaleologus Mihály fijának hitves-társa. Gethela, avagy Judith, a' ki Szent Domonkos rend-tartásán lévő Apátzák közzé állván nyúgodalmas magánosságban élte világát.