II. ANDRÁS. Kr.u. 1205
§ 120. Gertrúdis Királyné megölettetik. Kr.u. 1206
Valamint nagyon óhajtotta, úgy meg is nyerte II-dik András 1205-dik esztendőben a' Királyságot, mellynek kezdete se okos, se szerentsés nem vólt: mivel Királyságának elein Gertrudisnak az ő feleségének kedvéért, annak három testvéreit, Egbertet, Bertholdot, és Jánost Magyar-Országba hozta, és itt leg-méltóságosabb hívatalokat, igaz Hazafiaknak nagy megbátásával ezek' nyakába akasztotta. Jánost, Kalánusnak megsértésével Esztergomi Érsekké tette. Bertholdnak a' Kalotsai Érsekséget adta; ezen fellyűl Sclavoniai Vice-Királyságot, Erdélyi Fejedelemséget, Báts, és Bodrog Vármegyei Fő-Ispánságot reá fűzte. Egbertet pedig előbb a' Szepességben nagy jövedelmű jószággal megajándékozta, azután a' Bambergi Pöspökségnek elnyerésére segítette; midőn azomba sok Hazafiainak, és az Ország hasznos tagjainak érdemi nem tsak meg nem jutalmaztattak, de még kérdésbe se vétettek. Ezen helytelen tselekedetei Andrást a' Királynéval együtt olly gyűlölségbe ejtették az Ország elött, hogy egynéhányan az Ország' Nagygyai közzül Gertudis Királynénak megöléséről tanátskozának: nem is maradott el feltett gonosz szándékjok, mert midőn András Király Kálmán Herczeget, második szűlött fiját a' Galiziai, és Lodomeriai Királyságba 1213-dik esztendőben béiktatná, a' Királynak othon nem léttéből alkalmatosságot vévén Banko, a' kit nem régen Vice-Királyságra emelt András, nagy háládatlansággal Gertrudis Királynét gyilkosúl megölte; a' kinek teste Pillis hegyének oldalán épűlt Templomban, melly a' Cistercita Szerzetes Atyáké vólt, temettetett el. Banko, a' ki a' Királynét megölte, következendő éjtszakán maga is megölettetett; a' többi társait pedig, úgymint Simont, Pétert, és a' többieket, a' kikre ezen gonoszság hárámlott, András Király az Országban viszsza térvén fájdalmas halállal megbűntette.

§ 121. András Király Jérusálem felé megindúl. Kr.u. 1217
Emlékezett András az ő Attyának III-dik Bélának végső rendeléséről, a' ki a' Jérusálemi útnak terhét Királyi kintsével együtt Andrásra hagyta. Ezen fogadását Bélának, hogy lefizesse András, a' Római Pápa is nagyon ösztönözte őtet; megtesz tehát minden készűletet: először is hogy Gertrudis halála után maradott neveletlen gyermekeinek gondviselője légyen, Jolanthát Antisidoriai Grófnak Péternek leányát Feleségűl eljegyzi magának, és arra bízza Gertrudistól maradott öt gyenge magzatit. Azután az első sztülöttit Bélát Királynak koronáztatja. Az Ország' kormányozását pedig az Esztergomi Érsekre Jánosra bízza; úgy megindúl, tíz-ezerből álló lovas Sereget vévén maga mellé, Magyar-Országból 1217-dik esztendőben, a' kikkel 23-dik Augusban Dalmátzia Országnak Spalatum nevű városában érkezett. Készen várta itten Andrást más Fejedelmektől kűldött keresztes Vitézeknek nagy sokasága, a' kik valamint óhajtva várták, úgy nagy örömmel fogadták őtet. Spalatumnál hajókra űlvén Czyprus Szigetjéig eveztek; az ott várakozó keresztes Seregekkel megszaporodván, Ptolemaisga hajóztak, a' hová 3-dik Novemberben érkezvén, a' szárazra kiszállottak; egy napi nyúgodalom után a' Gelboé hegyein által Betzaida felé siettek, a' hol vólt Koradinusnak, Szefadin Szeretsen Király fijának Tábora, hogy ott vele megütköznének; de Koradin annyira megrettent a' Magyar Király' jelen léttétől, hogy a' keresztes Tábornak, a' kinek Fő Vezére András Király vala, sehol megállani nem akarna: szűntelen előbbre ballagott, és maga után sok falukat, és Városokat a' keresztes Vitézek hatalmában hagyott. Ezek az ellenséget mindenütt követvén, a' Jordán vizéig értek, a' hol megförödvén, hogy haszontalan lepéseket ne tennének, a' Tábor hegyén lévő Várat, a' mellyen hetven-hét védelmező torony vólt, kezdették vala ostromlani. Ezen Városban két-ezer Szeretsent hagyott vala Koradinus, hogy azt a' Keresztények' ostromi ellen védelmeznék; kezekre is került vólna bizonyosan a' Keresztények, ha János Jérusálemi Király látván András Királynak szerentséit, irígységből a' maga Katonáit az említett Várnak ostromlásától viszsza nem húzta vólna. Látván András a' Jerusálemi Királynak tsalfaságát, ő is elállott a' Várnak ostromjától, és haza felé kezdé vezetni Katonáit, leg-inkább, hogy a' társait arra vitte már az irígység, hogy valamelly mérges italt adtak vala néki, a' melly meg nem ölte ugyan, de még is nagyon megbádgyasztotta Andrást; annál nagyobb vólt tudniillik vetekedő társaiban az irígység, hogy őtet a' Napkeleti Császárságra hívatni hallanák. András azomba, hogy minden eshető veszdelemtől távol légyen, viszsza tér Magyar-Országba 1218-dik esztendőben. Ezen útjában Görög-Országból Máriát Theodor Laskar Görög Királynak leányát hozá magával Magyar-Országban, hogy azt Bélának, a' ki már Királynak koronáztatott, feleségűl adná. Bolgár-Országban érvén, azon Országnak Királyja elfogá Andrást, és addig el nem botsátá, míglen fogadást nem tett, hogy egyiket a' leányai közzül oda adná néki feleségűl.

§ 122. Hazájába viszsza térvén Ország Gyűlést tart. Kr.u. 1222
A' Jérusálemi útból viszsza térvén Andrád, az egész Országban minden törvényt, és igazságot felzavarva talált: annyira meg vólt tudniillik vesztegetve az Ország, hogy azt, a' mint III-dik Honórius Pápához írt levelében megvallotta maga a' Király, lehetetlen vala 15 esztendő alatt is azt az előbbeni karba viszsza tenni: hogy tehát az Országnak tsak nem gyógyíthatatlan sebeit a' mennyire lehet minden halasztás nélkül megorvosolja, Ország-Gyűlést tart 1222-dik esztendőben, a' hol Hazánk bóldogságának viszsza állítására igen hasznos törvényeket hoztak az Ország' Rendei a' Királlyal, mellyeket így fejeznek vala bé: Ha maga András Király, vagy az utánna lévő Királyok közzül valaki ezeket, a' mellyek rendeltettek, meg nem tartaná, a' Püspököknek, és az Ország Nagygyainak és a' Nemességnek tellyes szabadságok légyen a' Királynak ellene állani. Ezen végzés mivel azután sok zendűlésekre okot nyújtott, 1687. 1715, és 1741-dik esztendőben elrontatott, úgyhogy midőn a' Magyar Királyok, megkoronázások idején az Ország szabadságának megtartására felesküsznék, ezen végzését II-dik András Királynak nevezet szerint kirekesztik, erre magokat éppen nem kötelezvén.

§ 123. András Királynak az öregebbik fijával Bélával való viszszálkodása.
Meg lévén koronázva Béla, minekutánna megfeleségesedett vólna, talán bővebben kezdett kőlteni, mert meg nem elégedvén Attyától néki engedett Tartománynak jövedelmével, az Attya bírtoka alatt lévő Tartományból valamelly részt el akara tsípni. Dénis Palatinus' Tanáts-adásából ellene állott András Béla szelességének; Béla, mivel hírtelen más boszszút nem tehetett, Feleségét, a' kit az Attya Görög-Országból hozott néki, és a' kivel már két esztendőtől fogva házasságbéli szövetségben vólt, magától elűzte; a' kit azután III-dik Honórius Pápa' intésére viszsza vett magához; az Attyával még is nem lehetett egygyességbe, míglen ez, a' Tiszán túl való részit Magyar-Országnak oda nem engedte: viszsza térvén azután Leopold Austriai Herczeg' Udvarából, a' hová feleségével és gyermekeivel együtt az Attya' haragja elől szaladott, mindenkor engedelmes vala, és hóltig igaz tisztelője az Attyának.

§ 124. Szent Domonkos fijainak béjövetele, és Remete Sz. Pál Szerzetének kezdete Magyar-Országban. Kr.u. 1221
Előbb hogy sem Magyar Királyságra emeltetett vólna András, maga jószágában Glogonitzára bévezette a' Jérusálemi Sz koporsótól neveztetett Szerzeteseket, és nékik hét falut ajándékoza, melly adakozását 1207-dik esztendőben levelével, mint Magyar Király, megerősítette: ezen Szerzeteseket Kereszteseknek nevezték közönségesen; mivel két kereszt vólt vala varva ruhájokra. Ugyan ezeknek Keresztes Komlóson is Klastromot épített András Király 1212-dik esztendőben. A' Szent Domonkos Szerzete is II-dik András Király' idejében jött bé Magyar-Országba, a' melly Sz. Szerzetnek első Klastrom építtetett Győr Városában 1221-dik esztendőben, a' melly Szerzetből azután sok, és hasznos Apostoli férjfiakat, sőt Püspököket is vett a' Magyar Anyaszentegyház. Négy esztendő múlva Remete Sz. Pál' Szerzete kezdőde Magyar-Országban; a' melly megszeretesedett Remetéknek egybeszedője vólt Eusebius Esztergomi Kanonok; első Klastromot pedig épített nékik Patakon Baranya Vármegyében Bertalan nevezetű Pétsi Püspök.

§ 125. A' Sirmai Püspökség és több Apáturságok kezdődnek. Kr.u. 1208-32
Nem tsak a' Király, hanem az Egyházi Méltóságok között is vóltak, a' kik a' jövendő időben is örök emlékezetet érdemlettek: illyen vólt sok közzül Ugrinus, előbb Győri Püspök, azután Kalotsai Érsek, a' ki hogy a' Bosnyák Országban fészkelődő Patarenus Eretnekek eleibe, az igaz Hit' védelmére kőfalat vessen, maga költségével Sirmiumban Püspökséget állított Szent Irenaeus' tisztelete alatt. Jakab, Nitrai Püspök Szkalkán, nem meszsze Trentséntől Sz. Benedek Szerzeteseinek, mértékletessége által szerzett pénzből 1224-dik esztendőben Apáturságot épített. István, Zágrábi Püspök hasonló úton szerzett pénzből Chasmán egy Prépostból, és tizenkét Kanonokból álló Káptalant állított fel 1232-dik esztendőben. A' világi méltóságok közzül Csefan és Poth, Sz. Jakabtól neveztetett Apáturságot Lébenyben rendeltek Sz. Benedek fijainak 1208-dik esztendőben. Az is emlékezetre méltó dolog, hogy még II-dik András Királyunk' idejében Püspököket a' Káptalanok, Érsekeket pedig azon Érsek Megyében lévő Püspökök szoktak választani, úgy még is, hogy a' Király mindenkor hármat szokott a' választóknak eleibe adni, kik közzül az választatott, a' kire több voks szállott.

§ 126. Robert Esztergomi Érsek egynéhányat az Ország' Nagygyai közzül kiátkoz az Anyaszentegyházból.
Olly nagy vólt András Király' idejében Országunkban szorúlt Zsidóknak, és Szeretseneknek hatalma, hogy minden só, és értz-bányákban való hívatalok az ő kezeken vólna: Vámokat, Harmintzadokat, és más Királyi Kamarát illető hívatalokat ők bírták, ámbár ez előtt az Ország Gyűlésében, ezen hívatalokból hogy kirekesztetnének, törvényes rendelés tétetett; vóltak még is a' Fő Emberek közzül a' kik kedveztek nékik, nevezet szerint pedig az Ország Palatinusa Dénis, maga hasznára tekintvén, azt súgta szűntelen a' Király' fülébe, hogy ezen hívatalokkal soha olly hasznosan a' Keresztények nem viselnék, mint a' Zsidók, és Szeretsenek: tovább is tehát ezen hívatalokban meghagyattak; mellyből tovább a' következett, hogy elterjedvén hatalmok, sok Keresztény Aszszonyokat, a' kiket a szükség reá hajtott, tartottak ágyasoknak, a' kik gyakorta a' Keresztény Hitet is farba rúgták. Sok Keresztény Atyáknak gyermekeit pénzen megvették, és a' pogány szertartáson felnevelték; más ezer féle nagynál nagyobb gonoszságokat követtek el; de mivel a' Palatinusnak, és más némely főbb Méltóságokban lévőknek különösen kedveztek, ezek a' Királyt reá beszéllették, hogy azon hívatalokban szenvedné meg őket. Eleget munkálkodtak a' Püspökök, kivált pedig Robert Esztergomi Érsek, hogy ezen ártalmas emberek gonoszságának határt vessenek; a' Király előtt is közbe-vetették minden hatalmokat, és okosságokat, de haszontalan vólt minden igyekezetek, mert valamit ők építettek, a' Palatinus mind elrontotta. Egyházi hatalmát vette tehát elől Robert, és a' Dénis Palatinust, Miklós Tárnok-Mestert, és Samut Királyi Kamarást az Anyaszentegyház átka alá vette, excommunikálta; sőt IX-dik Gergely Pápa Jakabot, mint Apostoli Követet kűldé Magyar-Országba az egész dolognak megvizsgálására, a' ki sokat használt ugyan jelen-léttével, de már annyira eláradott az Országban a' gonoszság, hogy azt gyökerestől ki-irtani nem lehetett: ugyan azért nem sokára Tatárok által ostorozá Isten az Országot.

§ 127. András Királynak gyermekei eránt tett rendelései, és élete' vége� Kr.u. 1235
András Királynak első felesége vólt Gertrudis, Merániai Fejedelemnek leánya, a' kitől három férjfi, és két leány magzatja vólt. Fijai közzül első vólt Béla, a' kit még éltében 1207-dik esztendőben Királynak koronáztatott. Második vólt Kálmán, előbb Galitziai és Lodomériai Király, azután Horváth, Récz, és Dalmátzia Országnak Fejedelme, a' ki Salomea feleségével hóltig szűzen élt. Harmadik vólt András, a' ki nem akarván két öregebb testvérével viszszálkodni, Velentzébe ment, a' hol igen gazdag házasságra lépvén, nemzé Márkust, a' ki azután Frantzia-Országba költözvén, ama' nevezetes Croy Herczegek Nemzetségének kezdője vólt Leányai közzül egyik vólt Mária, Ausan Bolgár-Országi Királynak Felesége. Második vólt Ersébeth, a' ki Lajos Thuringiai, 's Hasziai Fejedelemhez adatott férjhez: ezen jól nevelt leányában elég vígasztalása lehetett András Királynak, mivel mingyárt eltemetése után tsudákkal kezde tündökleni, úgyhogy még az Attyának, és testvéreinek életében, negyedik esztendőre testének eltétele után, melly vólt 1235-dik esztendőben, az Anyaszentegyházban, mint Istentől dítsőített lélek tiszteltetett. András Királynak második felesége vólt Jolantha, kitől nemzé Jolanthát, Jakab Aragoniai Királynak hitves társát. Harmadik vólt Beátrix, Aldrovandnak leánya, ki András' halálakor terhbe maradván, Olasz-Országba ment, és ott szűlte Istvánt, a' ki Velentzéből a' Mauroczenok Nemes véréből származott Thomasina Szűzét vevé feleségűl, kitől nemzé III. Andrást, Arpád' véréből férjfi ágról való utolsó Magyar Királyt. Második András Király életét, 's Királyságát végzi 1235-dik esztendőben. Meghalt teste éltében tett rendelése szerét Nagy-Váradon Sz. László lábaihoz temettetett el.