III. LÁSZLÓ. Kr.u. 1204
§ 119. Lászlót Béssbe viszi az Annya, és ott meghal. Kr.u. 1205
Imre halála után III-dik Innocentius Római Pápa igaz Atyai szorgalmatosságot mutatott Lászlóhoz, midőn több leveleket kűldvén Magyar-Országban, elsőben is Andrást, az Országnak és a' Királynak igazgatóját, azután az egész Egyházi Rendet, és az Ország' Nagygyait hathatósan intette, és kérte, hogy mindenekben hívek lennének a' neveletlen Királyokhoz. András, a' kit leg-inkább illetett a' Pápának intése, első vólt a' ki azt meg nem tartotta, mert nem tsak hív védelmezője nem vólt az árva gyenge Királynak, de rendeléseket is tett, mellyekből nyilván ki lehetett hozni, hogy maga ásítozna a' Királyságra. Ezt mindenek között leg-hamarabb észre-vette Konstantzia az özvegy Királyné, hogy tehát minden következhető veszedelmet megelőzzön, egybe-rakván drágább kintseit, Lászlóval Bétsbe szalada Lopold Herczeghez: a' Magyar Koronát is elvitte magával. Ebből rosz következéseket jövendőlvén mind magának, mind pedig az Országnak András, viszsza kéri a' nevelése alá bízattatott Királyt Lászlót Leopoldtól. Leopold hallatlanná tette magát András Kérésére: vége a' sok haszontalan izenetnek, és feleletek után háborúság támad András és Leopold között. Már az Ország határánál vólt mind a' Magyar, mind pedig a' Német Tábor, midőn László hat hólnapig való Királysága után Bétsben meghal. Híre futamodván László halálának, azonnal letette a' fegyvert Leopold, és meghalt Királyunknak tetemét a' Magyar Koronával egygyütt, mellyet 1204-dik esztendőben elvitt vala az özvegy Királyné, Ugrinus Győri Püspök által viszsza kűldé Magyar-Országba 1205-dik esztendőben, mellyben László rövid ideig tartó Királyságát, állandóbb Országlással tserélte fel. Ártatlan Királyunknak meghidegűlt teste Székes-Fejérváratt a' Királyok' temető-helyében szokott rendtartással tétetett el. Konstantzia Királyné pedig Aragoniába az Attya' Udvarába viszsza tére.