IMRE Kr.u. 1196
§ 115. Imre nagy illetlenséggel bánik a' Vátzi Püspökkel mingyárt Királyságának kezdetén. Kr.u. 1196
Imre még at Attya életében, 1185-dik esztendőben megkoronáztatván, annak halála után 1196-dik esztendőben hatalma alá vette Magyar-Országot hozzá tartozandó örökségével együtt. Ez mingyárt uralkodásának kezdetén, Felséges személyéhez éppen nem illő tselekedetet követett el: mivel bémenvén Vátzon a' Káptalan Templomában, a' hol éppen a' Püspök, kinek Boleslaus vala neve, Isteni dítséretet éneklett vala maga Papjaival, hatalmasan parantsolta a' nevezett Püspöknek, hogy a' Tárháznak kultsait minden halasztás nélkül elől adván, a' Templomból kitakarodna: megdöbbent a' Királynak törvénytelen parantsolatjára az Istent félő öreg Püspök, és annak tellyesítését tétovázó gondolkodásaival a' mennyire lehetett, hátráltatta. Azomba a' Király neki ugrik a' Püspöknek, és azt az Oltár elől lerántzigálván, embertelenűl a' földre letaszította, megrugdalta, és ott jelen lévő Katonái által tsak nem fél hóltan nagy dühösséggel a' Templomból kihurtzoltatta. Feltörte azután erőszakosan a' Tárháznak zárjait, és abból véghetetlen sok kintset, mellyek nagy részét az említett Püspök a' Leletzi Prépostságnak felállítására készítette vala, elragadta. Ezen Királyi Méltóságot motskoló tselekedete Imrének, III.dik Innocentzius Római Pápa' eleibe kerűlt, a' ki levél által megdorgálván a' Királyt, parantsolta, hogy azon kintset, mellyet a' Vátzi Templomból, és a' Püspöktől igazságtalan erőszakkal elragadott, minden hiba nélkűl viszsza fizesse; e' mellett az egész dolognak lelki-esméret szerént való új megvisgálását a' Kalotsai Érsekre Saulra bízta, parantsolván néki, hogy az egész esetről, minden emberi tekintetet félre tévén, Rómába új tudósítást kűldene. Mivel az után a' Király eleget tett a' megsértett Félnek, az egész pör tsendességgel elfedeztetett.

§ 116. A' testvér Öttsével Andrással meg nem egygyez.
András Herczeg Imre Királynak testvére a' fiatal indúlattól elragadtatván, az Attyától reá maradott megbetsűlhetetlen Királyi kintset kevés idő alatt eltékozlotta: midőn tehát látná, hogy az örökségűl néki hagyott Tartományokból kevesebb jövedelme vólna, hogy sem ollyan egy bőven költő Herczegnek elégséges lehetne, Báttyának Tartományit kezdette tsipkedni. Keményen megfeddette a' szeleskedő ifját Imre az ő Báttya, zabolát is vetett rendetlen indúlatainak, mivel Horváth-Országban és Sclavoniában, melly András öröksége vólt, Nádasdi Domonkost rendelte Bánusnak, az-az: Királyi személyt viselő igazgatónak. Szúrta ezen rendelés az érzékeny Ifjúnak Andrásnak érzékenyebb szívét: fegyverre kél tehát Imre Királlyal, segíítséget kérvén Leopold Austriai Herczegtől; a' kivel minthogy Imrét készületlen találták, ők vóltak a' nyertesek: kevés napok után azomba megerősítvén Hadi-Seregét Imre, új tsatára áll ki András öttse ellen, és midőm már mind a' két ellenkező Fél egymás ellen tsak nem dobot akarna ütni, Imre Király letevén minden fegyverét, maga embereinek megparantsolja, hogy senki utánna ne jönne, egy szál veszszőt vesz a' kezébe, és azt felemelvén, sebesen indúl az Öttsének Tábora ellen, az alatt nagy szóval azt kiáltja: meglátom ki lészen olly vakmerő, hogy a' maga Királyja ellen fegyvert merjen fogni, és annak Fejedelmi vérit Istentelen gyilkossággal kiontani. Ezt látván, és hallván András' Katonái, két reszre vonván magokat, a' Tábor közepén útat adtak néki, a' nélkül, hogy valaki tsak a' kezét is bátorkodott vólna felemelni. Imre egyenesen András sátorába megy, és ott azt kemény szókkal megdorgálván, tulajdon Katonái által megkötöztette, és mint rabot Kehene Várába kötözve vitte: azután Ötsének részéről való Katonákhoz fordúla, a' kik midőn térdre esvén kegyelemért esedeztek vólna, botsánatot adván nékik, mindnyájokat békességgel haza botsátotta. Biznnyal nagy bátorságot követett el itten Imre Király, mellyet talán vakmerőségnek is lehetne mondani, midőn fegyver nélkül egy szál veszszővel az ellenség Táborának közepében meré magát ereszteni. De valamint nagy a' Koronás Fejeknek Méltósága, úgy nagy azokra a' kegyes Egeknek vigyázása.

§ 117. Servia egészen a' Magyar Koronához kaptsoltatik. Kr.u. 1202
Serviában, a' mellyet a' Morava vizéig előbb is bírtak a' Magyarok, nem tudon mi okra nézve hadat viselt Imre Király 1202-dik esztendőben István azon Országnak Megajupányja, az-az Fő Herczege ellen: meggyőzvén Imre István Herczeget, annak Országát elfoglalja, és abban Királyi személyt viselővé Vulkost, Istvánnak testvér Öttsét tette. Azután Joannitius Bolgárok' Fejedelme ellen indúlt, és Bolgár-Országnak is valamelly részét eltsípte, és a' Magyar Koronának határiba rekesztette. Midőn ezek történnek alsó részében az Országnak, Dalmátziában Jadra Városát erőszakos ostrommal elfoglalják a' Velentzeiek, és a' Várost földig lerontják, melly nyughatatlanságokért Dandalust a' Velentzei Fejedelmet, és midnyájokat, a' kik ebben vele egyet értettek, III-dik Innocentius Pápa az Anyaszentegyházból kiátkozta. Utóbb ezen átoktól felóldozta őket.

§ 118. Imre a' Koronát maga fijára Lászlóra hagyja. Kr.u. 1204
Látván Imre, hogy beteges állapotára nézve, már nem sokára Országlásának, és életének vége szakadna, testvér Öttsét Andrást a' Kehemei Várból, a' hol fogva tartatott, kieresztvén, előbbeni szabadságába viszsza tette; azután egyetlen egy Fiját Lászlót, a' ki akkor mintegy hat esztendős gyenge Herczegetske vala, Királynak koronáztatta 1204-dik esztendőben; gondviselőjévé rendelvén mind az Országnak, mind pedig a' neveletlen gyenge Királynak Andrást, mind addig míglen László a' Királyi tereh viselésre elég idős lenne. Ezen végső rendelését megtévén, bóldogabb életre által-költöze 1204-dik esztendőben Egerben, a' hol életében tett rendelése szerint el is temettetett. Imre Királyunknak felesége vólt Konstantzia, Alfonsus Aragoniai Királynak leánya, a' ki Imre halála után II-dik Fridrik Császárhoz ment vala férjhez.