III. BÉLA Kr.u. 1173
§ 110. III-dik Béla Követek által Görög-Országból Királyságra hívattatik. Kr.u. 1173
Ámbár III-dik István halála után Királyi Magyar vérből származott Herczeg több életben nem vólna Bélánál, ennek választása mindazonáltal valamelly ideig függőbe maradott, leg-inkább két fő okokra nézve: először, mert félt Bélától a' Magyarság, ne hogy a' ki Görögök között nevelkedett, ugyan azoknak szokásához szabja a' Magyarok' kormányozását: másodszor, mivel a' Krályné terhben marada, szükségesnek lenni ítélte az Ország a' várakozást, mind addig, míglen az özvegy Királyné terhéből megkönnyebbedne, ne talán, ha Béla megkoronáztatnék, a' Királyné pedig azomba férjfi magzatot szűlne, az Ország Népe között hasonlás, ebből pedig belső had következnék; mindazonáltal megmentette kevés időre a' Magyarokat ezen gondoskodástól a' Királyné gyenge szüleményének korán való halála: minden tovább való tétovázást tehát félre tévén az Ország, Követeket kűldenek Mánuel Görög Császárhoz, a' kik Béa Herczeget mint választott Magyar Kirárlyt haza hívnák tőle. Örömmel hallotta ezen óhajtott izenetet Mánuel, és azonnal sok Fő Embereknek fényes társaságában elkűldé Bélát Magyar-Országba, előbb mindazonáltal megesküdtette, hogy minden esendő alkalmatosságban a' Konszantzinápolyi Udvarnak hasznát előbb mozdítani iparkodik. Elérkezvén Hazájában Béla, Székes-Fejérváratt a' Kalotsai Érsektől megkoronáztatott 1174-dik esztendőben; előbb mindazonáltal Királyi Levelével bizonyságot tett, hogy ez által az Esztergomi Érseknek hatalmát, a' ki talán akkor betegsége miatt a' koronázást végbe nem vihette, nem akarná megsérteni.

§ 111. A' Kantzelláriusi Hívatal kezdődik Magyar-Országban. Kr.u. 1175
III-dik Béla ideje előtt a' Magyar Királyok tsak Titoknokot, vagy Író-Deákot tartottak, esméretlen vólt előttök a' Kantzellárius név, és hívatal; Béla Király hozta bé Görög-Országból ezen hívatalt a' Magyarok közzé: előbb tudniillik a' kinek valamelly panaszsza, vagy kérése vólt a' Király előtt, azt vagy szóval vitte végbe, a' Királynak nagy alkalmatlanságával, vagy írásba tévén, magának a' Királynak adta; a' melly dísztelen szokás alkalmatlan is vólt a' Királynak, ellenkezett is Méltóságával. Béla ezen rendetlenséget szépen megorvosolta, midőn a' Királyi Udvarba két Kantzelláriust rendelt, a' mint Görög-Országban tapasztalta, a' kik a' Népnek a' Királyhoz nyújtott kéréseit írásba tennék, és a' Királynak híven bémutatnák. Ezen fellyűl a' tsendességnek megtartására keményen parantsolta, hogy az igazságtalanságok, és ragadozások az Országban példásan megbűntettetnének.

§ 112. Az Egyházi dolgokban rendeléseket tesz. Kr.u. 1182-1192
Tapasztalta az eleven példákból Béla, hogy az elött Uralkodó Királyok sokakat Püspökségekre, Apáturaságokra, és más Egyházi méltóságokra felemeltek ollyanokat, a' kiknek olly fényes hívatalhoz se idejek, se tudományok, se erköltsök, se érdemek nem vólt; illy rosz, és az Egyházi törvénnyel nagyon ellenkező szokást jobb karba akarván állítani Béla, parantsolta, hogy az említett Egyházi méltóságokra koros, bölts, érdemes, és fedhetetlen életű férjfiak választatnának. Parantsolta ezen fellyűl, hogy az Egyházi jószágoknak gondviselése, ugyan Egyházi emberek' hívségére bízattatnék. Hogy senkit a' Király a' Püspökségtől, sem pedig a' Püspök a' kissebb Egyházi jövedelmektől, és hívataloktól meg ne fosztana, ha tsak előbb azon bűntetést érdemlő rosz tselekedete törvényesen néki meg nem bizonyíttatna. Mind ezeket Királyi hatalma szerint igen bőltsen rendelte Béla. Az is halhatatlan ditsőségére válik III-dik Béla Királyunknak, hogy se fáradságát, se Királyi kőltségét nem kémélette, hogy Első László Királyunk a' Római Anyaszentegyháznak törvényes megvizsgálása szerint a' Szentek' lajstromába írattatnék; a' mely dolog végbe is ment ugyan ezen Királyunk idejében 1192-dik esztendőben, midőn II-dik Coelistinus Pápa űlne Sz. Péter székibe; a' ki II-dik Sz. Királyunk ditsőségének kihírdetésére Gergely Kardinálist kűldé Magyar-Országba. Szentséges teteme Sz. László Királyunknak tizenkettődik Századtól fogva, tizenhetedik Századig Nagy-Váradon nyúgova ezüst koporsóban. Egyházi dolgokban tett érdemes tselekedetei közzé számlálhatjuk azt is, hogy a' Cistercita Szerzetes Atyáknak Apáturságot állíta Bakonyban a' Veszprémi Püspök Megében, vélem Szirtzen 1182-dik esztendőben. Nem külömben Szent Gothárdon Vas-Vármegyében; a' melly akkor a' Győri, most pedig a' Szombathelyi Püspökségnek határában vagyon: ezen Sz. Gothárdi Klastromot pedig olly szabadsággal ajándékozta meg 1183-dik esztendőben, a' minő szabadságot Frantzia Országban bírnak. Hasonló Klastromot építe Pásztón az Egri Püspök' Megyéjében 1190-dik esztendőben. Ezen Királyunk állította a' Szebeni Prépostságot Erdély-Országban 1189-dik esztendőben. A' Szepesi Prépostságnak is méltán kezdőivé tehetjük Bélát, tsak azon okra nézve is, hogy Imre Királyunk' idejében, a' ki III-dik Béla után viselte a' Koronát, első emlékezet vagyon a' Szepesi Prépostságról: hihető dolog tehát, hogy ezen Prépostságot élete vége felé állította fel Béla.

§ 113. Dalmátziát a' Görögöktől viszsza veszi, Galitziát pedig a' Magyar Kornához kaptsolja. Kr.u. 1180
Midőn Béla Magyar Királlyá választatván, a' Görög Császár Udvarát elhagyta, annak öröksége Dalmátziával együtt a' Görögök' kezében maradott mind addig, míglen Mánuel Birodalmának, 's életének végét nem érte. Mánuel halála után Spalatum, Jadra, Tragurium több Városokkal együtt minden vérontás nélkül az igaz Uroknak kezébe jöttek 1180-dik esztendőben: ezen Dalmátziát azután Horváth-Országgal együtt Béla, öregebbik fijának Imrének kormányozására bízta; mivel mindazonáltal gyenge vólt még az okossága a' fiatal Királyi Herczegnek, Béla Kalánust Pétsi Püspököt kűldé, hogy mind a' Herczegnek, mind pedig ezen két Országnak Fő igazgatója lenne. Melly esztendőben lett ezen Országok' kormányozojává Imre, nem lehet bizonyosan eltalálni; az semmi kétséget nem szenved, hogy 1193-dik esztendőben Imre Dalmátziát, és Horváth-Országot Kalánus' eszével igazgatta. Ezen idő táján, tudniillik 1185-dik esztendőben Galitziát, vagy is Galitziát a' Magyar Koronának bírtoka alá hozta illy környülállással: Volodimirus Halitziának Fejedelme, Kazimir Lengyel Fejedelemmel szeretsétlenűl hadakozván, Országát elvesztette, és a' Magyarokhoz szaladott; Kazimir az alatt Micislaust tette az Ország' gondviselőjévé, a' kit három esztendő alatt az Ország Népe gyűlölségből méreggel elvesztett. Utaánna tette gondviselőjévé Kazimir Romanust; ezt azután a' Magyarok' segítségével Volodimir kivewtvén Halitziából, viszsza vette előbbeni Országát, és hatalmát, mindazonáltal a' Magyar Királynak óltalma alatt marada oly egyesűléssel, hogy halála után Halitzia a' Magyar Király' hatalmában maradna. Kezéhez vette ezen Orsazágot Béla, és azt ifjabbik fijának Andrásnak igazgatására bízta.

§ 114. III-dik Béla Király több esztendőkig békességgel uralkodván, életét végzi. Kr.u. 1196
Igen békességes vólt Bélának uralkodása, nem is tudjuk, hogy ennek Országlása alatt valamelly nevezetes ellenség háborgatta vólna Nemzetünket, és Országunkat. Az ugyan bizonyos dolog, hogy Mánuel' halála után a' Görögök nem jó kedvel adták viszsza Horváth és Dalmátzia Országot a' Magyaroknak, ezen által-adásnak közelebről való környülállását mindazonáltal sehol írva nem találjuk. Minden villongások között, mellyek ezen Királyunk' idejében történtek, az leg-nevezetesebb, melly nem meszsze Ikónia Városától Listria Tartományában történt, midőn Mánuel a' Persák ellen menne a' Magyarok' segítségével, kiknek Hadi-Vezérek vólt Ompudin Horváth-Országi, és Lenstathi Erdély-Országi Király személyét viselő kormányozok; Mánuel olly szoros helyre találta vezetni az egész Tábort, hogy az két hegy közzé szoríttatván, a' Persáktól egészen békeríttetett vólna, annyira, hogy semmi féle útat nem találhatnának: néki ereszkedik tehát Mánuel a' veszedelemnek, és az ellenségnek öszve-tolakodott fegyveres rendén az Erdélyi Magyaroknak segítségével szerentsésen által-vágta magát, de még is nagy veszedelemmel, annyira, hogy midőn kilépett a' Persák fegyveri közzül, pai'sában harmintz nyilat hoza ki, és a' mellett az egész teste vérbe, és sebbe vólt. Hogy élete megmaradna, azt leg-inkább Lob és Tamás nevezetű két egy testvér Erdélyi Magyar Vitézeknek köszönte, a' kik, midőn az ellenség' nyilai, és dárdái repűlnének Mánuel Császárra, magok testével fedezték vala bé őtet; a' melly hív vitézsége ezen két dítséretes Erdélyi Magyarnak nem marada jutalmazatlan, mivel Béla, Doboka Vármegyében sok helységeket ajándékoza nékik. Ezen adakozását III-dik Béla Királynak megerősítette IV-dik Béla Királyi Levelével, mellyet Lob fijának Csamának adott ki 1230-dik esztendőben. Vóltak más tsekélyebb ellenkezései is a' szomszéd Tartományokban a' Magyaroknak, de mivel azok vagy tellyességgel nem bizonyosak, vagy nem nevezetesek, feledékenységben maradhatnak. Mind ezek alatt Béla mint okos Atya, bőlts rendeléseket tett fijáról: Imréet az öregebbik fiját 1185-dik esztendőben Magyar Királynak koronáztatta. Andrást pedig Dalmátzia', és Horváth-Ország' Fejedelmévé tette: ugyan erre hagyta több esztendőkig gyűjtött Királyi kintseit is, olly parantsolattal, hogy mivel maga Béla, betegsége miatt a' Szent földet meg nem látogathatná, ez eránt tett fogadását az ő fija András tellyesítené bé. Leányai közzül Margitot Isatius Angelus Görög Császárnak adá férjhez. Constantziát pedig Fridriknek, Fridrik Császár fijának jegyzé el, midőn sz említett Császár a' Kersztes Vitézeket 1189-dik esztendőben Magyar-Országon által-vezette: mivel azomba Fridrik Herczeg előbb, hogy sem a' házasság meglenne, meghalt, Konstantzia Primislaus Otokarus Tseh Fejedelemnek kezére kerűlt. Ezen négy magzatot nemzé Béla Ágnestől, más néven Annától, Antiokiai Fejedelemnek leányától, a' ki Bélának első felesége vólt. Második feleségétől Margittól, a' ki Henrik Herczegne, Angliai Király Fijának Özvegye vala, semmi magzatja nem vólt. Minekutánna pedig magát III-dik Béla Királyunk kedves Magyar Nemzetének szívében, és emlékezetében halhatatlanná tette vólna, meghalt 1196-dik esztendőben.