IV. ISTVÁN. Kr.u. 1162
§ 105. IV-dik István a' Görög Császár' segítsége által Magyar Király lészen, de attól ismét megfosztatik. Kr.u. 1162
Vólt ugyan a' Magyaroknak törvényesen választott igaz Királyok III-dik István, de valamint ettől előbb a' Görög Császár ijesztése miatt elállottak, úgy most azon Császártól való félelmekbe IV-dik Istvánt választották, a' ki mivel az említett Császárnak fegyvere által léphetett a' Királyságra, meg akarván hálálni annak tapasztalt jótéteményét, Zimont, Sirmiumot, és Sclavoniának nagyobb részit néki ajándékozta; ezen fellyűl a' Görög Udvarban tanúlt hetyke szokása szerint igen alávaló módon kezdett bánni az érdemes, és emberséges Magyar emberekkel; a' kiknél azután olly gyűlölségbe esett, hogy III-dik Isvánnak viszsza tételéről tanátskozának. Látván IV-dik István, hogy igen rosz renden vólna szénája, Mánuelt a' Magyarok szándékáról tudósítja, tőle védelmet kérvén: mivel pedig ez által az Országban nagyobb zendűlés támada, előbb, hogy sem Mánueltól segítség jönne, titkon Görög-Országba szalada, és így öt hólnapig tartó Királyságát, mellyet 1162-dik esztendőben kezdett, ugyan azon esztendőben el is végezte. Igaz ugyan, hogy készen vólt Mánuel, Istvánnak segítségére, a' ki Hadi-Seregének egyik részével őtet Elekkel együtt előre kűldötte a' Magyarok ellen, másik részt pedig egész Zimonig maga vezette, a' hol megállapodván, a' szerentsének minden elő bukkanására két szemmel vigyázott: Sógorát még is a' Királyságra röbbé viszsza nem tehette.

§ 106. III-dik István viszsza tétetik a' Királyságra, és a' Görög Császárral megegygyez. Kr.u. 1162
A' Magyarok tudniillik viszsza tették III-dik Istvánt a' Királyságba, és az egész Ország öszve-kaptsolt erővel felálla védelmére; ugyan azért egész erejével Sclavonia felé idúla, hogy a' Görög Tábor eleibe árkot keríthessen. Midőn látja Mánuel, hogy az egész Magyarság, mint a' raj felszendűlvén ellene vólna, letette a' fegyvert, és a' vérontás helyett Görög mesterséget vett vala elől: elkűldé István Királyhoz követségbe Phalaeologus Györgyöt a' Görög Tábornak Fő Vezérét egynéhány Görög-Országi Fő Emberekkel együtt,a' kik hírűl vinnék, hogy Mánuel egyetlen egy leányát Máriát Bélának, István testvérinek akarná adni feleségűl, és egyszersmind őtet, mivel még akkor férjfi magzatja nem vólt Mánuelnek, Napkeleti Császárságnak örökösivé akarná tenni; addig is pedig Béla Konstantzinápolyba a' Görög Császár' Udvarába vitetnék, és annak öröksége, melly Sirmium és Sclavonia vólt, a' Görögök' emberségére bízatnék. Megörűltek a' Magyarok ennek a' nagy betsűletnek, nem is győzték tsudálni, hogy Mánuel olly nyughatatlan ellenségből hirtelen melly jóakaróvá változott; holott ez merő álnokság vólt Mánueltől, a' kinek igaz szándéka soha sem vólt leányát Bélának adni, hanem ez által Bélának örökségét akarta kezéhez keríteni, és úgy Magyar-Ország' elfoglalására magának egyenesebb útat tsinálni; de ezt akkor a' Magyarok észre nem vették, azért is Bélát örökségivel együtt a' Görögök' kezére adták, a' kik ezen Királyi Herczeget Konstantzinápolyba vezették, a' hol Mánuel őtet nagy betsűlettel fogadta, és Despota, vagy is Kis Király nevezettel tisztelte meg.

§ 107. Bélát viszsza kívánja a' Görögöktől.
Észre-vették, de már későn a' Magyarok Mánuel' ravaszságát, és a' magok hibáját; de már Bélát örökségével együtt szépségesen viszsza nem vehették a' Görögök' kezéből: öszve-kaptsolják tehát Uladislaus Tseh Királyal magokat, és annak segítségével Szirmiumot, és Sclavoniát a' Görögök' kezéből kiragadják. Ezen változásnak híre midőn Mánuelhez vitetett vólna, sajnálta, hogy a' Magyarok olly szemesek vóltak, hogy a' Görög tsalárdságot észre-vehették; felfegyverkezteti azután Katonáit, és azokatBelgrád alá vezetvén megállapodik: ott midőn hallotta, hogy a' Tseh Király is jelen vólna a' Magyarok' segítségére, hátrább hagyott a' vérontásra késztető heves indúlatokban, inkább békességre akara lépni; azért is egyet a' Katonái közzül, a' ki Tsehűl jól tudott, Magyar ruhába őltöztetvén, titkon által-kűldé Uladislaushoz, hogy őtet az ütközrtről lebeszéllené: megnyerte a' Tseh Királynak szívét, a' kinek közbe-vetése által meg is lett az egyesség, olly feltétellel, hogy Béla örökségivel együtt a' Görögök gondviselése alatt maradna, IV-dik Istvánt mindazonáltal Mánuel a' Magyarok ellen való hadakozásra se tanáts adással, se pénzel, se Katonával ne segítené.

§ 108. A' Görögökkel való hadakozásra okot nyújt IV-dik Istvánnak nyughatatlansága. Kr.u. 1164
Okosan vették fel a' Magyarok a' békesség kötésnek ezen tzikkelyét, mert IV-dik István el nem felejthetvén a' Magyar Királyságnak ízét, mellyet már előbb öt hólnapig megkóstolt vala, III-dik István ellen újonnan feltámadott; a' kinek segítségére, előbb tett fogadása ellen, rendelte Mánuel Kaluph Nicephorus Fő Vezért. Ezen hit-szegését Mánuelnek tapasztalván a' Magyarok, fegyvert rántanak, és Kaluph Nicephorust IV-dik Istvánnal együtt kiszorítván Magyar-Országból, Sirmiumba kergetik, a' hol Zimon Várát, melly a' Görögök' kezében vólt, kemény ostrommal bekerítik, a' Görögök' kezéből mindazonáltal azt ki nem tekerhették, mind addig, míglen Istvánnak méreg által, a' mint némellyek gyanakodnak, élete vétetett vólna a' Várban. Életét végezvén a' védelmező Seregnek Fő gondviselője, megadták magokat a' Várbeiek, a' Várat is által-adták, a' melly nem soká maradott a' Magyarok kezében; mivel kevés időre elérkezvén Mánuel, halhatatlan erővel kezdé ostromlani Zimon Várát, mellyet olly vitézűl védelmeztek a' benne lévő Magyarok, hogy a' falaknak hasadékaira tulajdon mejjeket tennék erősségűl, mind addig, míglen vagy ditsőséges halállal Hazájoknak áldozati nem lennének, vagy elevenen az ellenség kezébe nem kerűlnének: úgy is lett, mert végtére a' kevés Magyar Vitézeket ellepvén a' Görögöknek számlálhatatlan sokasága, Zimon Vára Mánuel' kezébe kerűlt. Elérkeze az alatt a' Király a' veszedelemben lévő Várnak védelmére, de már késő vólt akkor a' segítség, midőn a' Vár az ellenség' kezébe kerűlt. Követeket kűlde tehát István Mánuelhez, a' kik is míg egyességet szereztek a' Görögök, és Magyarok között, úgyhogy Bélának öröksége tovább is Görög kézbe maradna.

§ 109. A' Görögök elfoglalják Dalmátziát, II-dik István pedig ezen korán való szomorúságában meghal. Kr.u. 1166
Nem sokáig tartott a' Magyarok, és Görögök között az egyesség, mert a' Görög Császár Kaluphus Nicephorus nevezetű Hadi-Vezérét elkűldé Dalmátziába, hogy azt foglalná el olly szín alatt, mintha azon Ország Béla Herczegnek örökségéhez tartozandó vólna. Megindúl Kaluph és elfoglalá Spalatumot, Traguriumot, Szibenitziumot, Dalmátziának leg-nevezetesebb Városait más alább való nevezetű ötvenhét Városokkal együtt 1166-dik eztendőben. Ezen szép Tartománynak elvesztése gyötrötte III-dik Istvánt, gyötrötte a' Magyarokat is: tsak hamar tehát parantsolat adatik a' Magyar Seregnek Fő Vezérének Dénisnek, hogy indúlna meg Sirmiumnak pusztítására, és addig is, míglen Dalmátzia viszsza nyerésére jobb mód esne, itt állana boszút a' hit-szegő Görög Népen. Megidúl Dénis Sirmiumba, és ott megütküzvén Mánuelnek két Fő Hadi-Vezéreivel, Gabra Mihállyal, és Brana Györgyel, olly nagy vérontást tett, hogy a' Görög Tábornak megfutamása után, a' tsatapiatzon maradott Görögök testéből egy szörnyű halmot rakatna. Mánuel hallván a' maga Vezéreinek szerentsétlen ütközetét, tsalt vetett a' Magyaroknak, mert Eleknek azt parantsolá, hogy a' Duna felé vezetné Táborát, más részről pedig Leo Batatzest a' Fekete-Tenger felé kűldé, hogy egy esméretlen karimát kerítvén, az említett Tenger felől ütne be Magyar-Országba. A' Magyarok ezen második Hadi-Seregnek szándékáról semmit sem tudván, egész erejeket Elek' Tábora ellen fordították. Leo azomba a' Fekete-Tenger felől béűtvén Magyar-Országba, nem Katona, hanem tolvaj módra garázdálkodott a' fegyvertelen Népen, és sok ragadománnyal terhelve viszsza tért hazájába; mentek lévén tehát ezen részről az ellenségtől, Dalmátzia felé indítják a' Tábort, hogy azt a' Görögök hatalmából viszsza vehessék: szerentsés kimenetele vólt feltett szándékjoknak, mert Kaluph Nitzephorust, a' ki Dalmátziának Vezére vala, elfoglalván az ütközetben, az Országot is könnyen magokévá tették. Reménységek támadott innen a' Magyaroknak, hogy Sirmiumot is a' megijedett ellenségtől most viszsza vehetnék: ezen dolog Dénisnek, a' ki már több tsatákban magát bátor Vitéznek mutatta, emberségére bízattatott, a' ki ellen a' Görög Császár Andronicust állította: midőn már a' két ellenkező Sereg egymáshoz közelítene; előbb, hogy sem a' Magyarok megütköznének a' Görögökkel, Dénis a' Magyarok Vezére, mosolygó bátorsággal azt parantsolá Katonáinak, hogy előbb egy pohár bort innának, és azt tsúfságból a' Görögökre, a' kik már igen közel vóltak, köszönnék: megivá ki-ki a' borát, és úgy felugra lovára; elkezdődik a' vérontás, és olly átalkodással hadakoza egész napnyúgotig mind a' kér rész, hogy az ütközet' végén mind a' két ellenkező Fél magát nyertesnek vélte, midőn a' borító setétség elválasztá egymástól őket, egy kevessé letsillapodtak; Andronicus azomba félvén, ne hogy a' Magyarok' részéről segítség érkezett vólna, még azon éjtszaka a' Száva vizén általvezeti megmaradott Katonáit, és az ellenkezést félbe szakasztja. Szerentsétlen vólt mindazonáltal másfelől a' Magyarság, mert Dalmátzia ismét a' Magyar Koronától elszakadván, a' Görögökhöz szegődött; melly Országnak elvesztése annyira megszomorítá István Királyt, hogy bújjában hirtelen halála történne Esztergomban 1173-dik esztendőben, minekutánna koronázásától fogva 12 esztendőt élt vólna. Ez feleségűl eljegyzé vala magának HIeroslaus Halitziai Fejedelemnek leányát, azt mindazonáltal Mánuel Császár rágalmazása miatt meg nem nyerte: Mánuel Császár tudniillik III-dik Istvánt Hieroslaus előtt, mint igazságtalan, hitszegő, állhatatlan, és szemétre való embert úgy lefestette, kérte azután, hogy leányát illy alávaló indúlatú Fejedelemnek hitére ne bízná; kosarat is kapott azután Hieroslausnál ezen emberséges, és állandó szívű Király III-dik István. Eljegyzé azután, és Házasságbéli társaságra választá magának Ágnest, Austriai Herczegnek leányát, a' ki a' Király' halálakor terhet viselvén, mi nemen lévő magzatot hozott a' világra? nem tudni; az bizonyos, hogy kevés időre világra létte után ezen Királyi szülemény meghalt.