ÁRPÁD Kr.u. 889
§ 8. Fejedelemnek választatik Árpád.
Sajnálkodtak a' Khazarusok, hogy Pannóniába siető Magyar társaiktól elhagyattattak; azért Ásiából Követeket küldöttek utánnok Magyar-Országba, hogy magok Nemzetéből Fejedelmi hatalommal egy Fő Vezért választanának, a' ki az egész Nemzetet tellyes hatalommal Kormányozná; és egymás között ezen egy vérből eredett két Nemzet távol létekben is igaz barátságot tartanának. Tetszett a' Magyaroknak ezen vélvetés, és tétovázás nélkül Álmust, a' kit már ez előtt Napkeletben Vezérnek választottak, tellyesebb hatalommal a' Népnek Fejedelmévé tették. Mivel pedig Álmus koros esztendejére nézve, rokkant erejét a' kórmányozásra való elégtelenségre okúl vetette, Árpádra ugyan ezen Álmus Vezérnek Fijára voksolt az egész Nemzet.
Meglett a' Fejedelem választás, 889-dik esztendőben, és pedig úgy, hogy valameddig Árpád élne, ő lenne a' Magyar Nemzetnek Vezére; hólta után pedig ugyan tsak az ő maradékié lenne az elsőség. Felesküdött Árpád' hívségire az egész Nemzet. Árpád pedig Ungvárnak bírtokától Ungvári Vezérnek neveztetett a' szomszéd Nemzetektől.

§ 9. Árpád Zalánt a' Bolgárok Fejedelmét, a' ki a' Duna, és Tisza között uralkodik vala, meggyőzi, és az egész földet, mellyet bír vala, elfoglalja. Kr.u. 889
Mihelyt Fejedelemnek választatott Árpád, azonnal hozzá kezde rész szerint maga, rész szerint Vezérei által azon földnek elfoglalásához, mellynek kedvéért, öt esztendeig tartó unalmas útazást válala fel még Napkeletben. Hogy ezen feltett szándékát végbe-vihesse, gond vala, és nem játék; mert hatalmas ellenségekkel vólt néki viaskodása. Valamerre nézett, mindenfelöl ellenséget látott. Erdély-Országot a' Meszesi kapukon túl bírták az Oláhok, kiknek Fejedelme vólt Geló. Szamos és Maros vize között való földet bírta Menmoroth. Maros vizén túl egész Orsováig Glad vólt a Parantsoló. Duna és Tisza között 's a' Garan vize mellett lévő Tartományt egész Lengyel, és Orosz-Országig bírta Zalán. Pannóniában pedig a' Rómaiak vóltak az Urak; úgy mindazonáltal, hogy annak valamelly része, a' mellynek tudniillik Napkeletről, és Éjszakról Duna határt vet, Svatoplug Morva Fejedelem hatalmában vólna. Már mind ezen ellenségekkel szembe kellett szállani a' Magyaroknak, hogy Attila hajdani örökséginek jobb részit hatalmok alá vehessék. Árpád, ezen ellenségek közzül Zalánnak meggyőzését, a' ki leg-hatalmasabb vala, választá magának: minden tetovázás nélkül tehát megindítja Katonáit, és azon földet, melly Tisza, és Bodrog vizei között vagon, egéz Ugotsáig elfoglalja, azután Borsova Várát három napi ostrommal megveszi, falait lerontja, és Zalán' Katonáit keményen meglántzolva Ungvárra vezeti. Midőn hírűl vitetett vólna Zalánnak minémű hatalmasságot követett vólna el Árpád, nem mert ellene indúlni Zalán, hanem Követeket külde Árpádhoz, a' kik által a' Magyaroknak, mintha sohonnából szakadtak vólna, hatalmason parantsolta, hogy térnének viszsza a' honnan jöttek, ha Zalánnak, és annak segítségére jövő Görögöknek, 's Mésiai Bolgároknak boszszúságát utolsó veszedelmekkel tapasztalni nem akarnák. Minden háborodás nélkül könnyen válaszolt a' Követeknek Árpád, midőn azt izente viszsza Zalánnak, hogy ő sem a' Bolgárok' erejétől, sem a' Görögök' segítségétől éppen nem irtózik. Azomban Zalán Követjeinek nagy emberséget mutatott, és midőn viszsza tértenek, velek egyűtt Zalánhoz ő is Követeket külde, Oundot és Retelt, a' kik által izente, hogy azon földhöz, mellyet most Zalán bír, néki mint Attila Unokájának, kétséget nem szenvedő ígazsága vólna, ő mindazonáltal tőle egyebet nem kérne, hanem hogy engedné néki a' Sajó vize mellett lévő földeket, és küldene két korsó Duna-vizet: és egy kötés füvet az Alpári mezőkről, hogy megtudhassa, ha a' Duna' vize édesebb-é a' Tanais vizénél? és az Alpári fűvek jobbak-é a' Schythiai fűveknél? Ajándékúl pedig Zalánnak külde Árpád tizenkét fejér lovakat, tizenkét tevéket, és tizenkét Kun gyermekeket. A' Fejedelemné is külde tizenkét Orosz-Országi Leányokat, tizenkét nyest-bőrt, és arannyal kivarrott tizenkét palástokat. Azon Követekkel, a' kik által Árpád ezen ajándékokat küldé Zalánnak, Tursol nevezetű régi próbált Katonát is külde, a' ki azon földnek minéműségit, és hasznait is vigyázva kikémlené, és Árpádnak hírűl vinné. Zalán azomban mindent, a' mit Árpád Követei által kért vala, megadta néki; a' Duna-vízből is, és az Alpari fűből kívánsága szerint küldött vala, tréfára vélvén a' dolgot. Megörült Árpád kívánsága tellyesítésén, és az úgy neveztetett Zerentse hegyéig vezette Táborát; és ott egynéhány napokig megállapodván, ismét más Követek, úgymint Etu és Voyta által a' Zagyva vize mellett lévő földeket kérte Zalántól, és megnyerte. Végre azon egész Tartományt, mellyet Mátra hegye, Zagyva vize, és a' Szepesi erdő békerít, maga hatalma alá hódította. Akkor Zalán a' Görögöktől, és Mésiai Bolgároktól segítséget vévén, előbb, hogy sem megütközne, Követek által Árpádtól viszsza kérte azon földet, mellyet erőszakosan elfoglat vala; a' kiknek Árpád úgy viszánolt: menjetek viszsza, és mondjátok meg Zalánnak a' ti Uratoknak, hogy azon egész földet, mellyet a' Duna és Tisza környékez, akkor vettem meg tőle, midőn tizenkét fejér lovat küldöttem vala néki; és ő is a' két korsó Dina-vízzel, és az egy kötés Alpári fűvel hatalmamba adta azon földet. (e) Parantsolom az Uratoknak, hogy ezen földről, mint Attila, és Hunnus Eleink' keresményéről kitakarodván, az öreg Apja jószágára hordozkodjon Bolgár-Országba, másképp tapasztalni fogja, melly mélyen vághat a' Magyar kardnak az éle. Alíg tértek viszsza ezen ízetlen hírrel a' Követek, azonnal fegyverbe kelnek a' Bolgárok, és Görögök a' Magyarokkal. Előbb hogy sem megütköznének, kevés, de nyers Magyar szókkal bátorította Árpád az ő vitéz Katonáit: azután Bulsu felemeli a' Zászlót, Leel pedig Torsu Vezérnek fija megfújja a' sípot, és elsőben a' Görögökre ütnek; öszve-keveredett azután mind a' két Hadi-rend: a' Magyarok előtt dűll a' Görög, omlik a' Bolgár, nagy vérontás van mind a' két részről; míglen Zalán látván, hogy hanyatlana a' Bolgárság a' Görögökkel egyűtt; félelméből, ne hogy a' Magyarok' körme közzé kerüljön, egész Belgrádig szaladott, és azon Várnak falai közzé rekeszkedett. Zalán Fő Vezérnek példájára, annak egész Tábora is Szaladásra indúla, és az útról is, a' mellyen jöttek megfeletkezvén a' Tisza vizének szaladtak; a' mellyen midőn által akarnának némellyek úszni, mások gázolni, rész szerint a' víznek mélységétől, rész szerint a' Magyarok' fegyvere által elmeríttettek, úgyhogy alíg maradna hír-mondó közzűlök. Elfoglalá azután Árpád a' Duna és Tisza között lévő Tartományt egész Szalánkeményig.

§ 10, Árpád a' Szamos és Maros vizei jözött lévő földnek elfoglalására Menmoroth ellen egynehány Magyar Vezéreket küld. Kr.u. 890
Árpád még egész erejéből ki nem vette Zalánt, midőn Menmoroth Bihari Vezérhez Követeket külde, hogy a' Nyír és Szamos között lévő földről, mint nem tulajdonáról, másuvá hordozkodna, és azt a' Magyaroknak, mint azon föld' igaz Urainak viszsza adná. Feje ezen követségnek vólt Usubu és Velek, mind a' kettő nevezetes Hadi-Vezér: a' kik Bihar Várába érkezvén, Árpádnak akaratját kijelenték Menmoroth előtt. Ez betsülettel fogadván ezen emberséges Magyar Vitézeket, illyen válaszszal botsátotta viszsza: Mondjátok meg Árpád Vezérnek a' ti Uratoknak, hogy őtet, mint jó barátomat mindenekben, a' mire szüksége leend, segíteni akarom; de Tartományomra számot se tartson, mert abból tsak egy maroknyi földet sem engedek neki. Ezen feleletet vévén Árpád, parantsolá Tuhutumnak, Tosunak, Zabóltsnak, hogy az említett Bihari Vezér ellen hadi erővel mennének, hogy azon földnek, mellyet szépségesen nem engede, erőszakos által-adására fegyverrel kénszeríttessék. Ezek nem kis erővel a' Tiszán által-menvén, az egész Tábor azon a' helyen, a' mint azután Zabólts Vára építtetett, megállapodott; kiknek látására olly félelem fogta el az egész Tartományt, hogy mindnyájan minden vérontás nélkül megadnák magokat. Ugyan ott két részre oszták a' Tábort: Zabolts és Tosu Zatmár Vára felé indúltak, és azt hatalmok alá vették; Tuhutum pedig Nyír felé indúlván, azon földnek lakosit hódította vala meg. A' Meszesi kapuknál öszve-kaptsoltatott mind a' két Tábor, és ott rész szerint kőfalakkal, és kapukkal, rész szerint dűlt fákkal és sántzokkal az Ország szélit megerősítették; és sok Tábori keresményekkel Árpádhoz viszsza tértek, melly szeretsés eseményekre olly örömök lett mind Árpádnak, mind pedig a' Vezéreknek, hogy mint Béla Királyunk' Író-Deákja feljegyzette, Árpád, és a' Népnek Naggyai egy egész hétig vendégséget tartottak, és örömökbe annyit ittak, hogy azon az egy héten tsak nem minden nap részegek vóltak.

§ 11. Bihar Várát elfoglalják a' Magyarok. Kr.u. 891
Zabólts és Tosu Vezérek minden Tartománytól meg akarák fosztani Menmorotot, azért a' Székelyeknek segítségével egyenesen Bihar Vára ellen indúlnak; a' kiknek elérkezése előtt, Feleségivel, és egyetlen Leányával egyűtt bátrabb helyre költöze azon Várnak Ura Menmoroth, elegendő Katonákat hagyván a' Várnak védelmére. Elérkezett azomban a' Magyar Tábor, és tizenkét napig tartó ostrom után olly erőt vettek a' Bihari Vitézeken, hogy már a' Vár falaihoz támasztanák a' lajtorjákat; midőn a' Várban lévő Vitézek megalázván magokat, mezítláb jöttek Zabolts és Tosu Vezér eleibe, és nékik a' Várat feladták. Ezt hallván Menmoroth, Követeket külde Árpádhoz, a' kik által minden Tartományit Árpádnak, egyetlen egy jól nevelt leányát pedig Árpád fijának Zoltánnak feleségűl ajánlotta. Tetszett Menmoroth' ajánlása a' Magyaroknak, és annak Leánya azontúl Árpád' Udvarába hozattatott, magának pedig Menmorothnak, hogy Bihar Várát, Árpád' hívsége alatt maradván hóltig bírhassa, megengedtetett; melly Vár, Menmoroth halála után, annak minden jószágával Zoltánra maradott.

§ 12. Tuhutum elfoglalja ErdélyOrszágot. Kr.u. 892
Engedelmet kére Tuhutum Vezér Árpád Fejedelemtől, hogy Erdély-Országnak elfoglalására Gelo Oláhok' Fejedelme ellen mehessen. Tetszett Árpádnak a' Tuhutum' kérése: megindúla azért ez nagy sietséggel, a' kinek igyekezit hallván Gelo, a' Meszesi kapuknál akarta elállani útját, de későn járt, mivel előbb, hogy sem Gelo az Oláhokkal az Almás vizén általjönne, már annak innendső partját elfoglalta Tuhutum. Reggelre kelvén az idő, Tuhutum két részre osztja Katonáit, és parantsolja, hogy annak egy része fellyebb, hogy az Oláhok észre ne vennék, a' vízen által-költözne, és oldalról támadná meg az ellenséget. Úgy lett, a' mint rendelte Tuhutum, és a' vízen által-méne egy része Tuhutum Táborának, a' nélkül, hogy azt Gelo észre-vehette vólna, és véletlenűl reá ütnek az Oláh Táborra. Ezek megréműlnek a' reménytelen esetre, és mintegy tétovázni kezdenek. Tuhutum azomban sietségbe vetvén a' tovább való szerentsét, előbb, hogy sem ezek rendbe szednék az eszeket, és bátorságokat, ő is néki futtat az Almás vizének, és azon kevés kárral által-gázoltatván, olly keményen szabdalta az ellenséget, hogy maga az Oláhok' Fejedelme is Gelo az ütközetben életét vesztette vólna; kinek veszedelmét látván, letette fegyverét, és meghódólt az egész Erdélyi Oláhság. Erdély-Ország illy formán Árpád' birodalma alá került, mellyet ő Tuhutum Vezérének ajándékoa.

§ 13. A' Magyarok a' Maros vizétől egész a' Dunáig terjedett Tartományt magokévá teszik. Kr.u. 893
Maros vizétől fogva egész a' Dunáig Glad vólt az Úr. Ezen Tartománynak elfoglalására Árpád Zuárdot, Kadúsát, és Boyta Vezéreket küldé; kik két hét alatt azon Tartományt, melly a' Marostól fogva Temes vizéig terjed, magokévá tették. Midőn a' Temes vizén által akarnának kelni, a' víznek tulsó partján eleikbe jött Glad nagy lovas, és gyalog Sereggel: egyik Fél sem akart neki menni a' Víznek, ne hogy a' vízzel, és ellenséggel egyszerre küszködni kénszeríttessen. Midőn így tétováz mind a' két Tábor, int Zuárd az ő Öttsének Kadusának, hogy a' Tábornak felét alább vezetvén, hogy az ellenségtől meg ne láttassék, a' vízen léptesse által, és azonnal oldalast üssön az ellenségre. Zuárd' rendelése szerint által-vezeti Katonáit a' Temes vizén Kadusa, és hátúlról Gladnak Táborát erős ostrommal megtámadja. Alíg szóllamlott meg a' vízen túl lévő Magyaroknak tárégató-sípja, neki ugrat Kadusa is maga Katonáival a' víznek, és azon által-hatván, öli, rontja az ellenség, mind addig, míglen azt szaladásra indítának. Egész Pantsováig mindenütt nyomában vóltak az ellenségnek, ottan azután egy kevessé megállapodtak. Kevés napok múlván, Keve Várát, mellyben Glad szaladott vala, megvették; onnan Orsova Várát tövid ideig tartó ostrommal hasonlóképpen birodalmok alá hajtották. Zuárd azután és Kadusa által-kelvén a' Dunán, mindenfelől rémítő pusztítást tettek, végre Hazájokban Árpádhoz örömmel viszsza tértek.

§ 14. Belgrádnál szerentsésen viaskodnak a' Magyarok, onnan Horváth-Ország ellen indúlnak.
Árpád hogy egész hatalmától megfoszsza Zalánt, a' kit előbb Belgrád Várába szalasztott vala, azon Várnak megvételére küldé Leelt, Bulsut, és Botondot, a' kik minekutánna minden akadály nélkül által-mentek vólna a' Dunán, éppen ott, a' hol a' Száva ezen vízbe szakad, egyenesen a' Vár ellen vezetik Lovas Seregeket, a' kiknek a' Mésiai Bolgárok' Fejedelme Zalánnak attyafia a' Görögök segítségével ellent állott. Nem kezdettek az nap még is a' Tsatához, hanem más napra kelvén, mihelyt a' hajnal kezde hasadni, Bulsu megfújja a' Hadi sípot, és azonnal kezdődik a' vérontó tsata, melly mind addig tartott, míglen a' Bolgár Tejedelem sok Katonáinak elvesztése után a' Várba viszsza szalada. Sok Bolgár és Görög Katonákat fogtak el akkor a' Magyarok, a' kiket kötözve Árpádhoz küldöttek. A' Bolgár Fejedelem pedig Követek által könyörge ezen három Vezérnek, hogy engednének meg Belgrád Várának. Ő azomban fogadá, hogy soha a' Magyarok ellen Zalánt nem védelmezné, hanem a' Magyar Fejedelem hívsége alatt maradna, és néki esztendőnként adót fizetne. Onnan tehát Horváth-Ország felé vették a' Magyarok az útat, és Zágráb, Posega, 's Vukovár' megvétele után nyertesen viszsza tértek Hazájokba.

§ 15. Arnuf Napnyúgoti Császár segítségűl hívja a' Magyarokat.
Szvatoplug Morva Fejedelem olly gyűlölségbe esett Arnulf Napnyúgoti Császár előtt, hogy ez félre tévén a' Komaságot (g) ellene felfegyverkeztetné a' Magyarokat. Kész vólt azonnal Árpád a' hadakozásra, és három Hadi-Vezért, Zuardot, Kadusát, és Hubát előre küldi. Ezek minekutánna Ipoly és Garan vizéig az egész Tartományt minden vérontás nélkül meghódították, úgyhogy egy se merné a' kezét is ellenek emelni. Midőn a' Garan vizén túl megállapodának, elérkeze Bors Burgernek fija a' negyedik Hadi-Sereggel, a' kit, hogy a' Zoli hegyeken valamelly kő erősséget építtene, elküldék a' három Vezér társai. Míglen ez Bors, már most Bars Várának építésén munkálkodik, amazok Nitra Várának megvételére indúlnak, mellynek Kapitánya vala Zombor, a' ki a' Várnak megvétele előtt Kadusa Vezértől nyíllal megsebesíttetett; a' Várnak megvétele után pedig a' Magyaroktól ugyan Nitra mellett lévő hegyre vezettetett, és annak tetején lévő fára felakasztatott. Ettől neveztetik mostanság is azon Nitra mellett lévő hegy Zombor hegyének. Nitra tájékát elfoglalván, a' Vág vizén túl egész Morváig bémentek, úgyhogy senki sem merne nekik ellent állani.

§ 16. A' Bolgárok Királyjával való had után a' Magyarok magokévá teszik Pannóniát.
Leo Napkeleti Császár hallván a' Magyarok' erejét, Simon Bolgárok' Királyja ellen segítségűl hívta őket. Kész vólt nálok a' segítség: a' kik at említett Királyt meggyőzvén, sok kintset hoztak, és számtalan marhákat hajtottak el Bolgár-Országból; de azután a' Patzinákok' segítségével véletlenűl megtámadván a' Magyarokat Simon Király, őket meggyőzte, és Moldva-Országból Napnyúgot felé kiszorította, a' hol a' Magyarok' helyét az említett Patzinákok foglalták el. Árpád azomban nem annyira a' Patzinákoktól való félelméből, minthogy Pannóniához közelebb eshessen, Sepel szigetbe Budán alól hordozkodott, a' hol mind a' Fejedelem, mind pedig a' Népnek Nagygyai sokan ékes palotákat építettek. Hét hólnapig tartózkodott ottan Árpád és által-méne Attila' Városába, ott huszonegy napig tartó vígaság után Pannónia elfoglalására több részre küldé vitéz Katonáit. Egyik Hadi-Seregét küldé Baranya Vára feké, hogy a' Dunától fogva egész a' Dráváig Pannóniának azon részét foglalná el: a' Hadi-Seregnek Vezére vólt Ete és Boyta. Másik Hadi-Sereget vezette Usubu és Eusee, a' kik Veszprém Várának megvétele után a' benne lévő Katonákat, a' kik a' Magyar kardnak élit elkerűlhették, egész Német-Országig kergették. Viszsza térvén, elsőben Vasvárat, azután Balaton tájékát tették magokévá. Árpád maga is azomba már a' Rába és Rábtza vizéig vezette győzedelmes Táborát, midőn Szvatoplugnak két fijai Moymir és Zentobloch, Báttyok és Attyok' halála után kié légyen az örökség, meg nem egyezhettek. Közbe-vetette magát Árpád, és a' két peres között övé lett az örökség.

§ 17. Árpád Fejedelem, és a' Népnek Nagygyai felosztják magok közt az eddig nyert földet. Kr.u. 894
Szerentsés kimenetellel elfoglalván a' Magyarok Árpád' vezérlése alatt Pannóniát, minekelőtte a' szomszéd Tartományokban villogatnák fegyvereiket, az egész elfoglalt Országot magok között felosztották. Árpádnak mint Fő Vezérnek adatott Dunán túl való része Magyar-Országnak; a' több része az elfoglalt földnek a' többi Vezérek között vólt felosztva. De még a' Katonák is mind megnemesíttetek, és kinek közülök fekenként valamelly darab föld örökösen adatott, a' melly gyermekről gyermekre szállván, azon Nemzetségnek bírtokában lenne. Mindezekután két Fő Bírók rendeltettek az Országban, kik a' Nép között esendő pereket igazság szolgáltatással letsilapítanák, úgy mindazonáltal, hogy ezek Árpádtól függvén, az ő akaratja ellen semmit sem tselekedhetének. Az Országnak egyébb Népe pedig, melly nem Magyar-vérből eredett, szolgálatra, és föld munkálásra rendeltetett. Ez vólt Magyar-Országban a' Közönséges Társaságnak első lerajzolása, mellyet midőn jó rendbe állították vólna, a' szomszéd Tartományok ellen fegyvert kezdettek köszörűlni.

§ 18. Karinthiát, Baváriát, és Olasz-Országot pusztítják a' Magyarok. Kr.u. 900
Szatoplug Tartományából a' Magyarokhoz által-szökött Tótok útat mutattak a' Magyaroknak, miképp üthetnének be Karinthiába: ugyan tsak el is pusztították azt a' Magyarok. Onnét Bavarus Országnak állottak, de megmentette azon Tartományt a' Magyarok' kegyetlenségétől azon Országban lévő Püspököknek embersége, a' kik ruhának való gyoltsot ajándékozván a' Magyaroknak, őket Olasz-Ország felé igatították. Az Olaszokra öntötték tehát erejeket, a' melly Tartományban olly pusztító vérontást tettek, hogy tsak egy ütközetben húsz-ezeret kontzolának le. Kegyetlenségeket leg-inkább megesmértették Luidvárd Vertzellei Püspökkel, a' ki hallván, hogy a' Magyarok győzhetetlen erővel pusztítanák az egész Lombárdiát, és a' szomszéd Országokat, tsak hamar egybe-rakja több esztendőbéli drága gyűjteményeit, a' végre, hogy a' garázda ellenség elől azt valamelly bíztos helyre magával egyűtt elrejthesse; de midőn az ellenségtől távozni akar, tudatlanúl ugyan azon ellenségnek eleibe menvén, minden kintsétől megfosztatik, és kegyetlenűl megölettetik. Történt ez 900-dik esztendőben, mellyből észre-vehetjűk; hogy ezen esztendőben még Árpád Fejedelem éltében a' Magyarok az egész Pannóniát hatalmok alá hódították.

§ 19. Baváriában megverettetnek a' Magyarok; ők pedig azután meggyőzvén Lajos Császárt adózóvá teszik. Kr.u. 901
Viszsza tértek ugyan sok ragadományokkal megterhelve Hazájokba Olasz-Országból a' Magyarok, de tsak azért, hogy valamennyire megszakadozott erejeket helyre állíthassák; ugyan is kevés pihenés után megújjított erővel által-menvén Anis vizén berohannak Bavarus Országban, de szeretsétlenűl; mert midőn egész eszek a' ragadomány után lett vólna, magok szükséges védelméről szinte megfelejtkeztek; látván azt a' Bavarusok, hamar öszve-szedik erejeket, és a' vigyázatlan Magyarokra reménytelenűl reájok ütvén olly férfi módon viselték magokat, hogy a' Magyarok közzül ezer-kétszázan kontzoltatnának le, azon kívül, a' kik futásban vetvén szabadúlásokat a' Duna vizében elmerűltek, a' nélkül, hogy a' Bavarusok közzül tsak egy is esett vólna el. Megpiszkolta valamennyire ezen eset a' Magyaroknak győzedelmes nevét; de nem sokára találtak ők kendőt, mellyel ezen motskot magokról erőssen letörölték; mert még azon esztendőben erősebb Hadi-Sereggel béütvén Német-Országban, mindenfelől tűzzel vassal kegyetlenkedtek. Ezt látván Lajos Német Király, Nemzetéhez való könyörűletességből, Likhnm vize mellett szembe szállott a' Magyarokkal: azomban mihelyt megsajdították a' Magyarok, hogy birkózni kellene nékik a' Németekkel, Hadi-fortélyt vettek elő, mert nagy részit a' Táboroknak hátrább egy közel lévő erdőbe húzák, úgyhogy az oda Rejtezett Vitézek az erdőben lévő útnak mind a' két részit elállanák, a' többi Katonák pedig helyben maradtak, hogy a' Németekkel megütközzenek. Lajos Király a1 Német Tábornak Vezére jelt adat az ütközetre, alig szóllamlik meg a' dob és trombita, azonnal mind a' két részről repűlnek a' nyilak, villognak a' kardok, tsattognak az öszve ütközött dárdák, erőssen viseli magát mind a' két Fél. A' Magyarok az alatt mintha ellent nem állhatnának a' reájok rohanó Német Tábornak, hátrább kezdik magokat húzni: látván a' Német, hogy helyt adna néki a' Magyar, mintha már a' tarsolyban vólna a' győzedelem, bátrabban kezdi nyomni a' Magyar Hadi-rendet, de maga vesztére, mert a' Magyarok tettetvén félelmeket, azon erdőbe húzták magokat, a' hol már az útat mind a' két felől elállotta az ott lévő sok Katonaság. Erről semmit sem tudván Lajos Király, mintha már bizonyosan az övé vólna a' győzedelem, az erdőbe indítja Katonáit a' Magyarok után, és azon szempillantásban magát az egész Táborával egyűtt az ellenség közepett látja. Nem tette le még is a' fegyvert Lajos, hanem erőt vévén a' veszedelemtől, küszködik hatalmason a' Magyarokkal, de haszontalanúl, mert tsak utóbb is meg kellett néki esmerni, hogy a' Magyarnak élesebb a' kardja, hogy sem a' Németnek, de még a' karja is erősebb; megadván azért magát, drága pénzen békességet vásárlott a' Magyaroktól, a' kiknek is azután esztendőnként adót fizetett Lajos, Német-Országnak Fejedelme.

§ 20. Árpád' halála és temetése. Kr.u. 907
Midőn naponként gyarapodik a' Magyarok' ereje és ditsősége, Árpád a' Népnek Fejedelme meghal 907-dik esztendő táján, minekutánna Attya után tizennyoltz esztendeig A1 Magyarok között az elsőséget viselte vólna. Hólt teteme nem meszsze O-Budától temettetett el. Sírjából ki álló oszlopra ezen szók vésettettek: A' mi Árpádban halandó vólt, ím' ide temetődött. Azon helyen, mellyben Árpádnak tsontjai tétettek, utóbb midőn a' Magyarság a' keresztény törvényt felvette, Bóldog-Aszszonynak tisztelete alatt Templom építtetett, melyet az akkori időben Fejér Máriának, Só Máriának, Fejér Egyháznak is neveztek.