II. GEISA Kr.u. 1141
§ 97. Geisa Király' idejében szállottak bé a' Szászok Erdély-Országba. Kr.u. 1143
Geisa Királyunk Nemzetünknek bévett szokása szerint megkoronáztatván Székes-Fejérváratt, tudván, hogy a' Tartományok' okos megnépesítése által a' Birodalomnak ereje nevekedik. Erdély-Ország vólt azon időben a' Magyar Birodalomban az a' Tartomány, a' melly leg-inkább megnépesítést kívánt. Geisa tehát rész szerint Flandriából, rész szerint más részeiből Német-Országnak, nevezetesen pedig Saxóniából sok familiákat telepített le Erdély-Országban, tudván, hogy annál nagyobb a' Köz-társaságnak bóldogsága, mennél többen vagynak, a' kik annak előmozdításában munkálkodnak, és könnyebben viseli az Ország akkor a' terhet, midőn népesebb; mert azon munka, és adó, a' mellyet kevesebb Polgároknak kellene viselni, több között osztatik fel. Ugyan ezen külső Országból bészállított Szász Nemzetet, a' kiknek Unokái most is Erdély-Országnak nagy részét lakják, bészállítván 1143-dik esztendőben Geisa nékik lakóhelyekkel együtt sok szabadságokat adott, a' mellyeket utóbb megerősített II-dik András Király.

§ 98. Győzedelmeskedik mind Borich, mind pedig az Austriai Németek ellen.
Borich tsak nem az egész Európában lévő Fejedelmeknek Udvarait betöltvén panaszolkodó esedezéssel, Geisa ellen az Austriabéliektől segítséget nyert. Megindúl, Ratiboldust Austriai Fő Kapitányt vévén segítő társul, és igen könnyen Poson Várát Julianus' kezéből, a' kire azon Vár' őrzése bízva vólt, kiragadván magáévá teszi. Elhitette már Borich magával, hogy tsak a' neve hallására is azonnal meghódolna az egész Ország; de más kimenetele vólt a' dolognak, mert Geisának Tábora nem sokára ostrommal békerítvén Borichtól elfoglalt Poson Várát, azt ehséggel annyira nyomta, hogy a' benne lévő Német Sereg Austriából semmi segedelmet nem reménylhetvén, azt önként viszsza adta olly kötéssel, hogy ezer font vetetlen ezüstöt magokkal elvihetnének, egyéb holmijek pedig a' Várban maradna. Mivel pedig az Austriaiak ezen hadban Borichnak a' Magyarok ellen segítséget adtak, Geisa ezen Jó Szomszédságot hasonló jó akarattalkívánván megjutalmazni hetven-ezerből álló Tábori Sereggel, és pedig nagy sietséggel Austria ellen indúl. Henrik Austriának akkori Fejedelme nagy bátorsággal szemközt megy az ellenséges Magyar Sereg ellen, és mingyárt az ütközet' kezdetén hathatósan kezdi aprítani a' Magyar Hadi-rendnek első Osztályát, mellyben leg-többnyire Bolgárok vóltak, midőn azomba ama szikrázó szemű Magyar Vitézekre kerűlt a' küszködés, ezek Oroszláni bátorsággal reá tsapván az Austriai Seregekre, azokat egész Bétsig kergették. Elesett a' Németek közzül ezen ütközetben hét-ezer, azokon kívül, a' kik a' Magyaroktól elevenen elfogatván, rabságba estek. Ezen győzedelemből sok drága kintsekkel megrakodván, Hazájokba ditsőségesen viszsza tértek a' Magyarok Geisa Királyjokkal. Borich pedig a' Magyar Koronának elnyeréséről minden reménységét letévén, Görög-Ország felé kőltözött; a' hol utóbb egy közönséges Kun Katonától nyíllal által-lövetvén, nyughatatlan életét nyomorúságos halállal fejezte bé.

§ 99. Konrád Császár a' Keresztes Vitézeket által-vezetvén Magyar-Országon, minden Klastromokban nagy húzást vonást tesz. Kr.u. 1147
Az egész Európában lévő Kresztény Tartományokban számtalan férjfiak állottak vala a' keresztet viselő Katonák közzé, II-dik Geisa Királyunk idejében, a' kik közzül Konrád Császár maga is felvévén a' Keresztet, ezen Katonák közzűl két-száz-ezer gyalog, és hetven-ezer lovasokat vezete által Magyar-Országon 1147-dik esztendőben. A' ki félre tévén minden Keresztényi erkőltsöt, és igazságot, olly pusztítást, és olly sok erőszakos húzást vonást tett Magyar-Országban, hogy egy Templom, vagy Klastrom nem vólt az egész Országban, a' honnét erőszakosan valamelly summa pénzt ki nem satult vólna: azt gondolta vólna az Ország, hogy merő haramiáknak, és latroknak vezére vólna, ha a' Király is, mivel Konrádnak nagy erejét látta, ezen fosztogatást szomorú szemmel nézte ugyan, de még is elhallgatta.

§ 100. Mánuel Görög Császár, és Gaisa Királyunk között ellenkezések történnek. Kr.u. 1151
Bachinus Rácz-Országnak Hrczege, Geisa Király' segítségével ki akarván rázni nyakából a' Görög igát, és a' Magyar Koronához akarván szegődni, fegyvert rántott Mánuel ellen: korán észre-vette Bachinus' szándékát Mánuel, és erőt vévén rajta, először botsánat kérésre, azután állandó hívségnek fogadására kénszerítette őtet. Geisának is, a' ki Bachinust erővel, és tanátsadással segítette vala, megköszönte a' jó szomszédságot, de az következendő esztendőre maradott midőn Geisa Minoslaus Orosz Fejedelemnek segítségére, Lodomer Halitzíai Fejedelem ellen Hadban vólna, beűt Sirmiumba, és annak szomszéd határait elpusztítván, viszsza tér Konstantzinápolyba. Nem lett vége az ellenkezésnek: megütköznek ismét Geisa, és Mánuel, mellyre Mánuel' attyafia Andronicus beszéllette reá Geisát, a' kiknek titkosabb szövetségekről bizonyossá tétetvén Mánuel, Andronicust vasra verette, Geisával pedig megütközött, de meg is győzettetett. Végre ők is békességet tettek. Tartott ezen ellenkezés a' Magyarok, és Görögök között 1151-től fogva, 1158-dik esztendőig.

§ 101. Viszálkodás támad Geisa Király, és annak testvérei között.
Az a' Fejedelmeknek leg-nagyobb bóldogtalansága, hogysok mindenkor az oldalok mellett a' hízelkedő, kevés pedig, vagy majd senki sints, a' ki az igazat meg merné mondani; holott sokszor illyen hízelkedő róka természettel béllett ártalmas emberek, mind a' Királyt, mind az Országot veszedelembe döntik: a' kiknek annál nehezebben vehetik észre hamis szándékjokat a' Fejedelmek, hogy mindenkor a' Köz-jó, vagy a' haszon forog a' nyelveken. Illyen természetű emberek támasztottak ellenkezést Geisa Király, és annak testvérei között, a' kik egy részről Lászlót és Istvánt Geisa ellen, más részről pedig Geisát testvérei ellen gyanúságba vitték: mellyből olly gyűlölség következett, hogy Geisa Király ezen két testvéreit, Fő Herczegi névvel bírt jószágoktól is megfosztotta. Báttyoknak űldözése elől Mánuel Görög Császárhoz szaladnak, a' ki őket nagy betsűlettel fogadta, és Istvánnak feleségűl Mánuel a' maga unokáját Máriát adta; nem is múlatott el semmi alkalmatosságot, hogy a' kettő közzül egyiket a' Magyar Királyságra be ne tsúsztassa, de ez mind utóbb ment végbe. Addig is István Fridrik Napnyugoti Császárnál kereste óltalmát, de itt semmire sem mehetett, mert Geisa Követeket kűlde Fridrikhez, a' kik Istvánt a' Római Császár előtt feketébbé tették a' koromnál; ugyan azért szép móddal elbotsátá magától, a' nélkül, hogy néki Geisa ellen segítséget adna. Viszsza tért onnét István ismét Görög-Országba, bóldogabb tsillagzatra bízván elhagyott ügyének elő-mozdítását.

§ 102. Némelly nevezetesebb tselekedetei, és élete vége II-dik Geisa Királynak. Kr.u. 1161
Geisa Királyunk' emlékezetre méltóbb tselekedetei közzé számlálhatjuk, hogy a' Nitrai Püspökséget, melly még a' Hét Vezérek' Pannóniában való érkezésének előtt fent vólt, de az idők' ellenkezései miatt megszűnt, újjonan 1157-dik esztendőben II-dik Geisa Királytól felállíttatott, és jövedelmekkel meggazdagíttatott, a' hol első Püspököt rendelte Geisa Everárdot, a' kit némellyek Edvárdnak neveznek. Ugyan ezen 1157-dik esztendőben Német-Újváratt Vas-Vármegyében Apáturságot állított Geisa Kiráyunk' engedelmével Walferus Gróf, és abban Sz. Benedek fiait vezette bé, a' kik a' Sz. Mártoni Fő Apáturnak gondviselése alá vóltak adva, a' mint ez kitetszik az említett Grófnak Királyi hatalommal megerősítetett Leveléből. Ezen Apáturságnak az emlékezete még Gissing néven fent vagyon. Mind ezeken fellyűl a' Budai Prépostságnak jövedelmit fellyebb emelete. Hogy pedig hólta után valamelly zenebona a' Királyság miatt ne támadna, az öregebbik fijára Istvánra a' Magyar Királyságot hagyta; Bélának, mint ifjabbnak Sclavonia és Dalmátzia Fejedelemségit adta: maga bétöltvén az Országlásban 20 esztendőket, meghalt 1161-dik esztendőben. Az említett két férjfi magzaton kívül nemze három Leányzóz, kik közzül Ilona, Austriai Leopoldhoz került házasságra; Ersébeth, Fridrik Tseh Királyhoz; Hulika, Svatoplug Tseh-Országi Herczeghez.