II. BÉLA. Kr.u. 1131
§ 95. Második, vagy is Vak Béla szerentsésen kezdi Királyságát. Kr.u. 1131
II-dik Béla, Álmus Herczegnek, és Ingelburgis, Ingó Svecus Király leányának fija, II-dik István halála után 1131-dik esztendőben kezde az Ország' igazgatásához.Mihelyt a' Királyi hatalmat egészen által-vette, azonnal Aradon Ország-Gyűlést tartott, a' hol jelen vólt a' Királyné is; a' ki bévezetvén akkor életben lévő nevendék magzatját, Aszszonyi elmét meghatározó okossággal maga szóllott Ura helyett az egész Ország előtt a' Gyűlésben, és azt kívánta, hogy szoros kérdés alá vételődjenek azok, a' kik Kálmán Király, és Álmus Herczeg között háborúságot szerezvén, arra vették a' Királyt, hogy Almusnak és Bélának, itt jelen lévő Országunk Attyának szemei kivájattatnának. Nyers, és okos beszédjével azt vitte végbe a' Királyné, hogy azontúl nagy zendűlés támadván a' Nép között, és azok, a' kiknek ebben a' gonoszságban részek vólt, minden halasztás nélkül mindenek' láttára agyon vagdaltatnának; feleségeik pedig, és gyermekeik minden rokonságokkal együtt számkivetésbe kűldetének. Talán ez adott okot némelyeknek, hogy alattomba való ízenetekkel arra bírnák Borichot, a' ki magát erővel is Kálmán Király' fijává akarta tenni, hogy Orosz-Országból kihíván, Béla ellen lóra ültetnék. Maga is azt akarta Borich, hogy a' Magyaroknak valamelly részit magához húzhassa, reményelte az után, hogy egyenesebb útja lészen a' Királyságra: segítséget vévén tehát Borich a' Lengyelektől, Béla ellen indúl Magyar-Ország felé; Béla Király is segítségűl híván Austriai Albertet, a' kinél testvér húga Hedvigis vala férjnél, eleibe megy Borichnak: minekelőtte pedig meglenne az ütközet, akarván tudni, kik légyenek hozzá igaz szívvel, és kik hajlanának Borichoz, egybegyűjti a' Népnek Nagygyait, és azt kérdi tölök, mit ítélnének Borich felől, ha vallyon ő Kálmánnak igaz fija vólna-é? mondanák ki bátran ítéleteket, mivel ezt tudni, úgymond, annál szükségesebb, mennél bizonyosabb, hogy ez légyen mind a' hadnak, mind pedig a' békesség kötésnek egyedűl indító oka. Nem tudván a' Nép, hogy Béla hová tzélozna, a' kik hozzá állandó hívséggel vóltak, Borichot kőltsön vett gyermeknek, nem pedig Kálmán igaz fijának mondották; a' kik ellenben titkon Borichal tzimboráltak, vagy kétségesnek mondották, vagy pedig minden kérdésen kívűl való bizonyos dolognak állították, hogy Borich igaz fija vólna meghalt Kálmán Királynak: akkor Béla elválasztja ezeket amazoktól, és a' kik Borichoz hajlottak, rész szerint azon a' helyen agyon vetette, rész szerint számkivetésbe kűldötte. Megűtközött azután Borichal, a' kinn annál könnyebb vólt győzedelmeskedni, hogy már senki nem vólt a' Magyar Táborban, a' ki segítségére lehetett vólna; azért szerentsésen viszsza is veretett. Eljött azután még egyszer Borich Magyar-Országba Béla Király ellen, Boleslaus Lengyel Fejedelem segítségével, és egyenesen Visegrád felé tartotta a' kantárt, a' hol Béla Király vala; de itt is megelőzte Béla Borichnak igyekezetét, mert gyors hír-mondó által kérette Sobieslaus Tseh Királyt, hogy ütne be Lengyel-Országba, szót fogadott Sobieslaus, és sietséggel bévezeti Lengyel-Országba rabló Katonáit; Boleslaus azomba, a' ki Borich' segítségére Visegrád felé útazott, hallván a' maga Országának veszedelmét, maga Hazájának védelmére viszsza sietett, és úgy Borichot a' jégen hagyta, Bélát pedig minden félelemtől akaratja ellen is megszabadította.

§ 96. Egyéb tselekedetei, és élete' vége. Kr.u. 1141
Vak Béla Királyunk minden vérontás nélkül elfoglalván Serviát, a' Magyar Koronának örökségeihez kaptsolta. Azomba vízi-betegségbe esvén, Magyar-Országnak békességes kormányozása után az örök tsendességbe által-költözött 1141-dik esztendőben. Nemze ezen Királyunk négy férfi, és két leány magzatokat, A' férfiak vóltak: Geisa, László, István és Álmus; a' kik közzül Álmus gyenge korában meghalt, a' többi pedig idővel Királyságra léptek. Leányai vóltak: Gertrudis, Micislaus Lengyel Királynak felesége, és Zsófi, Henriknek III-dik Konrád Császár fijának jegyese lévén, mivel a' mátkája előbb meghalt, hogy sem egymást láthatták vólna, az Admontai Apátzák' Klastromába esküdött, és ott szomorú magánosságban tőltötte élete napjait. Ezen Béla Királyunk idejében állíttatott fel a' Bozoki Prépostság Gróf Lampertnek bőv adakozása által. A' Pannónia hegyén való Klastromot pedig 1137-dik, és a' Demesi Prépostságpt 1138-dik esztendőben megszaporítván, azoknak jövedelmét, Királyi Levelével maga II-dik Béla Királyunk megerősítette.