KÁLMÁN Kr.u. 1095
§85. Kálmán a' Magyar Koronához kaptsolja Dalmátziát, Rámát, és Horváth-Országnak a' Tengerhez közelebb való részit.
Szent László Királyunk' halála után, annak fija Kálmán lép a' Királyságra. Ez előbb Egri Püspök vala, mivel pedig a' többi testvérei, a' kikre szállhatott vólna az Országlás, elhaltak, a' Római Pápa' hatalmával felszabadíttatván az Egyházi Rendnek törvényétől, mellyre mint Püspök köteles vala, Magyar Királynak koronáztatott Fejérváratt 1095-dik esztendőben. Ez, minthogy Királyságában is magával szokta hordozni a' Papok' Zsoltáros Könyvét, Breviariumot, és abból naponként imádkozni szokott, Könyves Kálmánnak neveztetett. Mingyárt Királyságának kezdetén elvette Almustól a' Horváth-Országi Fejedelemséget, és a' helyett Magyar-Országnak harmad részét adá néki, hogy abból mint Királyi Herczeg, kedve szerint élne: maga pedig Kálmán nem tsak az előbb bírt részit Horváth-Országnak, hanem azon tájékát is, melly a' Tenger felé terjed, elfoglalta 1102-dik esztendőben; mivel pedig valaha Dalmátzia is a' Horváth-Országi Királynak bírtoka alatt vólt, egyenesen általmegy ezen Országban, és annak nemesebb Városait, úgymint Spalatumot, Traguriumot, Jadrát elfoglalja, és Belgrádban Dalmátziának a' Tenger partján lévő Városában, Horváth, és Dalmátzia Ország Királyának megkoronáztatik; nem külömben tselekszik Bosnyák Országgal is, melly másképp Rámának neveztetik, úgyhogy Kálmán Királyunk már 1103-dik esztendőben Horváth, Dalmátzia, és Ráma Ország Királyának nevezné magát; el akartak ugyan a' Dalmátziaiak Kálmántól pártolni, úgyhogy Jadra Városa a' Velentzeiek hívségére által is szegődött, de ezeket ismét észre hozta Kálmán 1105-dik esztendőben.

§ 86. A' Keresztes Katonák Magyar-Országban zenebonát támasztanak. Kr.u. 1096
Ezen lépéseit Kálmán Királyunknak félbe szakasztotta a' Keresztes Katonák embertelensége.Ezek három osztállyal jöttek Magyar-Ország felé: az első Sereg, mellyet vezetett Péter Remete, állott tizenöt-ezerből, a' kik midőn Magyar-Országba érkeztenek, sokféle törvénytelenségeket követtek el, úgymint: pusztítást, lopást, gyilkosságot, meg mást is - a' marhákat seregestől elhajtották, falukat, kastélyokat gyújtogattak; egy szóval, úgy bántak Magyar-Országgal, a' hol a' Király, és az Ország kegyesen fogadta őket, mintha ellenség földén lettek vólna: ezt látván a' Király, nekik vezeti tanúlt Katonáit, és tsak nem egy lábig lekontzolta ezen embertelen vendégeket, a' kik már előbb többet négy-ezernél az Ország Népei közzül gyilkosúl megöltek; mivel pedig tudta Kálmán, hogy nem sokára a' második Sereg is el fog érkezni, ezeknek Magyar-Országon szabad által-menetelt nem akart engedni: úgy is lett; Godesehalkus nevezetű Pap, a' második Keresztes Seregnek tudatlan Vezére elérkezik, más tizen öt-ezer jött-ment katonákkal, és Magyar-Országba való érkezése után, tsak hamar megtsinálja Moson-Vármegyében a' katona remeket: bekeríté Moson Várát, és azt hat hétig keményen ostromolja, annyira, hogy már maga Kálmán Király is megrettenvén ettől a' szemeten szedett népnek egymás után tódúló sokaságától, már Orosz-Ország felé szándékozna indúlni; azomba, midőn már Moson Várának falai rútul öszve vólnának hasogatva, hirtelen az egész sereget valamelly réműlés fogja el, szaladásra indúlnak, rohan a' Magyarság, és ezen második sereget is azokon kívűl, a' kiket a' Duna vize megfojtott vala, a' Magyar népnek boszszúálló kardja emészté meg. Kevés idő múlva elérkezett a' harmadik Sereg is, a' mellynek Vezére vala Gittfrid Lotharingiai Fejedelem, és ugyan ennek testvére Baldevinus; ezek az Ország szélihez érvén, Lajta vize mellett megállapodtak, és Prugg Városába bészállván, Követeket kűldöttek Kálmán Királyhoz, a' kik a' Király kegyetlenségének okát kitanúlnák: Kálmán nagy betsűlettel, és nem kissebb kegyességgel fogadta a' Követeket, és elő-beszélli nékik az előbbeni két Seregnek rút vakmerőségit, a' mellyről bővebben akarván Gotfrid Fejedelemmel értekezni, őtet hozzá rendelt Követek által magához hívatta, a' ki előtt előbbeni tselekedetének igaz, és értelmes okát adván, megengedte, hogy ezen harmadik felekezet minden akadály nélkül Magyar-Országon által-mehessen, sőt parantsolatot adott, hogy minden szűkséges élemény nékik mindenütt készen legyen, és óltsó pénzen adassék; más részről Gottfrid Fejedelem is, mihelyt a' Keresztes Sereg belépett Magyar-Országba, kidoboltatta az egész Táborban, hogy halálnak bűntetése alatt senki az Ország lakosinak kárt, vagy alkalmatlanságot ne okozna, hanem mindent, a' mire szükségek lenne, illendő áron fizetnének meg. Illy rendelések után minden sérelem nélkül által-mentek Magyar-Országon; Kálmán- még is mint okos Fejedelem kötve hitt a' komának, mert Baldevinust más tizenkét Fő Emberekkel kezességbeli Zálogúl maga hatalma alatt tartotta mind addig, míg az idegen Sereg ki nem takarodott az Országból, ne talán ezek is társaiknak boszszúállására valamelly zendűlést támasztanának.

§ 87. Az Orosokkal, és Kunokkal szerentsétlenűl ütközik meg.
Kálmán Király boszszút akarván állani mind a' Kunokon, előbbeni kártételekért, mind pedig az Oroszokon, hogy ezen rablóknak szabad által-menetelt engedtek Országokon, mind a' két Nemzetet egyszerre fel akarta falni: nagy réműlést is okozott mind az Oroszoknál, mind pedig a' Kunoknál, elannyira, hogy az Orosz-Országi Lanka nevű özvegy Fejedelem Aszszony, Kálmán Királyunknak eleibe menne, és előtte térdre esvén, sírva könyörögne a' botsánatért, és békességért; a' kinek Kálmán nem tekintvén Herczegi személyét, nagy embertelenűl megrugdalá, és elűzé magától; tsak nem hasonlóképpen tselekedett a' Kunok' Követjeivel is, a' kik azután elő-vévén mind ezeket, mind erejeket, közép éjtszaka, midőn senki nem gondolta vólna reá rohannak a' készűletlen Magyarokra, és azokat olly kegyetlenűl darabolják, hogy a' Király' élete is veszedelemben vólna. A' nevezetesebb férjfiak közzül a' kik elestek ezen viadalban, ezek vóltak: Jula, Ország Palatinusa; Euzem, a' kinek véréből származik az Almási Nemzetség. A' Püspökök közzül elestek Kupán, és Lőrintz; azok pedig, a' kik az erdőben elszélledvén az ellenség' kardjától megmenekedtek, olly szükségre jutának, hogy ha Túrótzi bizonyságának hitelt adhatunk, nem lévén más eledelek, éhségek' enyfítésére a' sarujok' talpát sűtötték, és rágták meg.

§ 88. Kálmánnak Álmuson elkövetett kegyetlensége.
Arra vették mind Kálmán Királyt, mind pedig Álmus Herczeget, mind a' két részről való hízelkedő lelkek, hogy ezen két atyafi között soha állandó egygyesség nem lehetett, ugyan azért többször fegyverre is keltek: először ugyan 1098-dik esztendőben Várkonnál, úgyhogy mártsak a' Tisza vize választaná el a' Herczeg' Táborát a' Királyétól, midőn a' Táborban lévő Magyarság illy okosan kezde egymás között beszélgetni: Vallyon mért ölnénk és fogyasztanánk mi mind Magyarok lévén egymást? ha Kálmánnak valami pöre vagyon Álmussal, végezzék el ő kegyelmek magok között; ha meg nem egyezhetnek, birkózzanak ők ketten egymással, és a' ki erőssebb lesz, a' legyen a' nyertes; mért fogyasztanánk mi Hazánk' haszna nélkül az Ország' Népét? A' mit magok között elvégeztek, azt a' Fejedelmeknek eleikbe is tették; mivel pedig a' Fejedelmek közzül egyiknek sem tetszett a' magános bajvívás, egymással megbékélvén, minden sérelem nélkül haza botsátják mind a' két Tábort; magok is haza mentek. Kevés idő múlva ismét a' Lengyelekhez szaladott Álmus, és azoktól vett segítséggel magát megerősítvén, beszállott Abaújvárba, a' hol a' Király szorossan békerítette őtet: másnap, egyedűl minden inas, vagy test örző katona nélkül kimenvén a' Várból, nagy bátran egyenesen Kálmán Király sátorához ment, ott letédepelvén előtte, botsánatot kért, mellyet meg is nyert: ezen ellenkezés történt 1106-dik esztendőben. Nem soká tartott közöttök ismét a' barátság, mert Álmus V-dik Henrik Vsászárhoz folyamodván, Kálmán ellen védelmet kért, és kész segítséget is talált; mivel Henrik maga lejővén Magyar-Országban, Poson Várának ostromán akarta kezdeni ellenkezését; Kálmán azomba megrettenvén Henrik Császár erejétől, alkura lépett, meg is békélt Álmus Herczeggel, Henrik pedig viszsza tért Német-Országba: ezen harmadik egyesűlés vólt 1109-dik esztendőben. Történt azomba, hogy Álmus Herczeg Kálmán Király engedelméből Jérusálembe menne, hogy azon szent földet meglátogassa, mellyen váltságunknak leg-felségesebb titkai kinyilatkoztattak: ezen ájtatos útazását végbe-vitte ugyan Álmus, de azt sem múlatta el, hogy Konstantzinápoly felé vévén útját, Komnenus Elekhez, akkorbéli Görög Császárhoz bé ne szóllana; mit végzett vele? mit nem? magok jobban tudják; ottan tett látogatása mindazonáltal titokban nem maradhatott; talán ez nyújtott Kálmán Királynak okot, hogy nagyobb gyanúságba esne elötte Álmus, a' kin azután azt a' vad kegyetlenséget követte el Kálmán, hogy nem tekintvén sem Herczegi Méltóságát, sem vér szerint való rokonságát, mind a' két szemét kivájatta mind Álmus Herczegnek, mind pedig az ő ártatlan gyenge fijának Bélának; sőt azt is parantsolta, hogy Béla, Álmusnak férfi magzatja kiheréltetnék; de ugyan tsak ezen törvénytelen kegyetlenséget el nem követte az, a' kire ennek végbe-vitele bízatott: hogy pedig magát a' Király parantsolatjának tellyessítésében hívnek lenni mutassa,egy kis kutyát herélt meg, és annak jelét mutatván bé a' Királynak, elhitette vele, hogy minden, a' mi reá bízatott, végbe-ment vólna. A' szegény világtalan Almus pedig világtalan fijával Bélával együtt, a' Demesi Klastromba, mellyet maga Álmus Herczeg építtetett vala, bérekesztetett. De itt sem vólt szegénynek nyúgodalma annyira, hogy Kálmán' kegyetlenkedése elől a' Görög Császárhoz Konstantzinápolyba szaladni kénszerítetnék.

§ 89. Kálmán Királynak végső rendelése, és halála. Kr.u. 1114
Kálmán Királyunknak két felesége vólt: az első Drusilla, Szitziliai Gróf Royeriusnak leánya, a' kitől nemzett három férfi magzatot: Istvánt, Lászlót, és Miklóst, és egy Zsófi nevezetű leányt. Drusilla halála után Predszlavát, Svatoplugnak Orosz Fejedelemnek leányát vette feleségűl, a' ki mivel házasság-törésről Ura előtt gyanúságba esett, viszsza űzetett Kálmántól Orosz-Országba, a' hol terhbe lévén Kálmán Királytól-é, vagy mástól? Borich nevezetű fiat szűlt. Kálmán azomba, a' kinek két ifjabbik fijai, László tudniillik, és Miklós meghaltak, Istvánt Királynak koronáztatta 1114-dik esztendőben; maga pedig midőn nagy fejfájást szenvedne, az Orvosnak vigyázatlansága miatt ugyan azon esztendőben meghalt: az Orvos tudniillik tágítani akarván a' fej-fájást, olly erős flastromot talált vala tenni a' Király fülére, hogy feje-velejének nagy részével együtt a' fájást örökre kihúzta a' Király fejéből: így lett Kálmán Király életének vége 1114-dik esztendőben. Teste Fejérváratt a' Királyok temetőjében tétetett el.