SZENT LÁSZLÓ Kr.u. 1077
§ 78. Szent László Salamont a' Visegrádi tömlötzbe rekeszti. Kr.u. 1077
Geisa halála után László választatik Magyar Királya 1077-dik esztendőben, a' melly Méltóságot ez mind addig fel nem válalta, míglen Salamonnal egyességre lépvén azt néki maga által nem adta. Salamonnak azután mint Királyi nevet viselő Fejedelemnek elégséges jövedelmet rendelt, maga pedig az Ország' igazgatásához fogván, Fejérváratt megkoronáztatott. Kéntelenségből engedte Salamon Lászlónak a' Királyságot, melly tselekedetét nem soká megbánta, keresett is útakat ennek viszsza nyerésére; mivel pedig tudta, hogy míglen László élne, addig ő a' Királyságra viszsza nem léphetne, eltőkélli magában ennek megölését; minekutánna ezt meggondolta, nem késett sokat, mintha ennek mingyárt meg kellett vólna lenni: magához hívatja Lászlót barátságos beszélgetésnek színe alatt, a' tőr pedig már el vólt készítve néki; ezt előre megsajdítván László, megjelent ugyan, de néhány tenyeres talpas Katonákat szükséges védelmére vitt vala magával, kiknek jelen léttében kivilágosodván Salamonnak gonosz szándéka, hogy se az Országban zenebonát, se a' Királynak veszedelmet ne okozhasson, maga Katonái által László megkötöztette, és a' Visegrádi tömlötzbe hűvösre tétette.

§ 79. Szent István koporsója felnyitásakor a' Visegrádi tömlötzből kieresztetvén Salamon, új háborúságot kezd maga veszedelmére. Kr.u. 1083
Talán meg is unta a' Visegrádi szállást Salamon, mire onnét kieresztetett. Így történt pedig kiszabadúlása: Midőn Székes-Fejérváratt Szent István' koporsóját fel akará nyittatni László Király 1083-dik esztendőben, a' követ, melly a' koporsó tetején vólt, semmi erővel le nem lehetett emelni, de még meg sem lehetett mozdtani; senki ennek okát ki nem gondolhatta, sem elmozdításának módját fel nem találhatta; midőn az egész Nép ezen szokatlan dolgot bámúlva tsudálja, megszóllamlik a' Nép között egy tökélletes életű leányzó, Charitás vólt a' neve, és azt mondja László Királynak, hogy mind addig a' követ semmi erővel el nem mozdíthatja, míglen Salamon Király a' Visegrádi tömlötzből ki nem botsáttatik. Ezt hallván azontúl parantsolatot ád a' Király, hogy minden halasztás nélkül Salamon a' tömlötzből kieresztetvén, Fejérvárra vezettetnék, hogy néki is első Szent Királyunk tetemének felemelésében öröme lenne. Nagy sietséggel végbe-ment a' Királynak parantsolatja, kieresztetik Salamon a' Visegrádi toronyból, és Fejérvárra vezettetik. Salamon jelen-létében próbálják a' kőnek leemelését, és azt, mintha egész nehézségét elvesztette vólna, minden eröltetés nélkül könnyen letehették. A' kőnek levétele után halhatatlan jó illattal lett tele az egész Templom, holott Szent István koporsójában valamennyire a' vérhez hasonló nedvesség vólt, testéből pedig Szent Királyunknak rothadatlanúl éppenn marada az ő bő adakozó szentséges jobb keze, mellyet a' Budai Várban 1778-dik és 1782-dik esztendőben magam is sokszor nagy tisztelettel kezembe vettem, midőn az ájtatos Népnek nyilvánságos tiszteletére kitétetett vólna. Salamon tehát első Sz. Királyunk koporsójának felfedezésekor kiszabadúlván a' Visegrádi fogságból, új zenebonát kezde támasztani: olly szövetséget vetett ő Kuteski Kun Fejedelemmel, hogy az egész Erdély-Országot örökösen néki engedi, ha segítsége által a' Magyar Királyságot viszsza veheti; megörült a' nagy ígéretnek Kuteski, és hirtelen felszedett Katonáival Moldva Országból leg-rövidebb úton bétsúszik Magyar-Országba, a' hol leg-inkább Ung, és Borsod Vármegyéket pusztítá; megjelenik László Király is, kevesebb ugyan, de gyakorlottabb Vitézekkel, és Kuteski Táborát kiszorítja Magyar-Országból Salamonnal együtt. Ezen tsata után meg sem pihent, hanem egyenesen a' Bolgárok, és Görögök ellen indúlt Salamon a' Kuteski Táborával, melly ütközetet talán nem másért válalta fel, hanem hogy megnyerettessen; úgy is lett, mert vakmerőképpen megűtközvén, az egész Tábort veszedelembe vezette: maga Salamon kevés társaival szaladással mentette meg életét; azután vég-bútsút vévén a' világtól, Remete ruhába öltözött, és mind hóltig tsendes magánosságban sanyarú életet élvén, nagyobb bóldogságra talált a' barlangban, hogy sem a' Királyi palotában. Így bánt Salamon Királyunkal a' mostohálkodó irígy szeretse, a' kit háromszor engede Királynak koronázni, és mind annyiszor attól megfosztá őtet, míglen az emberek közzül a' vadak' társaságába, a' palotából a' kősziklás barlangba ki nem rekesztette.

§ 80. Horváth-Országot a' Magyar Koronához kaptsolja Sz. László Király. Kr.u. 1092
Svominir HországOrszágnak Királya a' kinél Sz. László Királyunk Lepa nevezetű Húga vólt férjnél; magzat nélkül meghalván, egész Országot minden javaival együtt életben maradott Feleségének hagyta örökségűl; mellyet Lepa, jobb kormányozás végett, László Királyunknak, mint testvér Báttyának által-adott, László pedig azt örökösen a' Magyar-Koronának birtoka alá hozta 1091-dik esztendőben, hozzájok kűldvén Almus Lampertnek fiját, a' ki ott Lászlónak személyét viselvén, a' Horvátoknak Királyi Hely-tartó Fejedelme lenne.

§ 81. Sz. László kétszer ütközik meg a' Kunokkal, és mind annyiszor győzedelmeskedik. Kr.u. 1091
Midőn Horváth-Országban vólna László, hogy annak bírtokát által-vegye, hármas Sereggel beütnek a' Kunok Magyar-Országba, a' hol leg-inkább Bihar, és Békés-Vármegyét pusztítják, 's abból megbetsűlhetetléen anranyon, és ezüstön kívül sok ezer leányokat, és aszszonyokat rab képpen hajtottak el. Ezen szomorú hírt hallván László, leg-rövidebb útonn olly serénységgel vezeti ellenek Vitéz Katonáit, hogy megindúlásának hírit sem hallhatták a' Kunok, midőn válogatott Vitézeivel ellepte őket, és kivévén a' körmeik közzül az elragadott holmit, megkegyelmeze életeknek, ha Magyar-Országban megmaradván, a' Krisztus' Hitét fel akarnák venni: reá álottak a' Kunok, Kopuich Hadi-Vezérekjel együtt László Királynak kegyes ajánlására, László pedig azt a' Tartomáyt rendeli nékik lakó-helyűl, mellyet mi Jászságnak nevezünk, és egyszersmind keresztény Papokat is kűlde közikbe, a' kik azon tudatlan pogány Népet tanítanák, és megkeresztelnék. A' Kunok' Fejedelme hallván, hogy nagy részit a' Népnek Magyar-Országban tartóztatta vólna László, Követeket kűlde, a' kik által parantsolta inkább, hogy sem kérte elmaradott Haza-Népének viszsza eresztését, fenyegetvén Lászlót, hogy Népének fenn tartóztatását boszszúállás nélkül nem hagyá elmúlni. László a' Követeket azon úton, a' mellyen jöttek, nevetve viszsza botsátja, vigyáz azomba a' hívatlan vendégeknek elérkezésére; meg is jelent kevés idő alatt maga Alkus a' Kunok' Fejedelme számtalan Sereggel; László is eleibe jött nem kissebb erővel; először is Alkussal magános bajvívásra kikelvén László, azt az egész Népnek láttára, mint az éretlen tököt, öszve-darabolta; szaladni kezdenek azután a' Kunok, nyomokba vagyon mindenütt a' Magyarság, de bár ne indúltak vólna rémült ellenségek után, mert olly helyre jutottak, a' hol a' víz és eledel szüksége miatt éhel, és szomjan elkellett vólna veszni a' Magyar Tábornak, ha Sz. László tsudálatosan mind víz-forrást A1 kemény kősziklából nem fakasztott, mind pedig eledelre számtalan bivalokat, és szarvasokat elől nem állított vólna.

§ 82. A' Magyar Anyaszentegyházban megvólt engedve a' felszentelendő Egyházi embereknek a' házasság Sz. László Király idejében.
Sokan vóltak Sz. László Királyunk idejében az Egyházi renden lévő Papok közzül, a' kik házasságban lévén Egyházi hívatalt viseltek, úgy mindazonáltal, hogy ezeknek tsak egyszer, és pedig felszentelések előtt vólt szabad házasságra lépni, meghalván az első Felesége, tilalmaztatott más személyel magát házasságra lekötelezni, nem külömben, mint most is a' Görög Anyaszentegyházban látjuk. Hogy ezen rendtartás fent vala azon időben Magyar Hazánkban, ezt világos következéssel hihozhatjuk Sz. László Király' rendeléseiből: tartott tudniillik Sz. László Ország Gyűlést Szabólts Városában 1092-dik esztendőben, a' hol sok törvényeket hozott, mellyek az Egyházi dolgokat, és Személyeket illetik; a' hol elsőben is parantsolja, hogy azon Papok, a' kik másodszor házasodtak meg (értvén az első feleségek halála után) azon második feleségektől elválasztassanak, a' ki pedig el nem akarna állani azon második házasságtól, az Egyházi rendelések szerint Papi hívataljából letétessék: meg vólt tehát engedve az első házasság, a' hol tsak a' második tilalmaztatott. Nem szükséges ezt okoskodás által kihozni, midőn elég világosan szóll felőle Sz. László Király; ugyan azon Szabóltsi Gyűlésben, midőn az Egyhézi személyek eránt tett harmadik végzésit ezen szókkal adja elő: Az áldozó Papoknak pedig, a' kik elsőben, és törvényesen házasodtak meg, iodeig való engedelem adatik, hogy a' házasságban megmaradhassanak, a' békességnek, és egygyességnek megtartásáért, míglen az Apostoli Szék erről más rendelést nem tészen. Ha talán ezen szók homályosaknak látszanának, hogy azoknak értelme világosabban megesmértessék, ide tészem Deák-nyelven a' mint a' Törvényben találtatik Sz. László' szavait: Presbyteris autem, qui prima, et legitima duxere conjugia, indulgentia ad tempus datur, propter vinculum pacis, et unitatem Spiritus Sancti, quousque nobis in hoc Domini Apostolici Paternitas consilietur.

§ 83. Az Ország Bóldogságával egybe-kaptsolja László az Isteni ditsőségnek elő-mozdítását.
Valamint Szabóltson, úgy utóbb Sz. Márton hegyén is Ország-Gyűlést tartván, nem tsak az Ország' tsendességére, hanem az Egyházi dolgok díszes rendének megtartására néző dolgokat is a' Püspökök' tanáts-adásából elintézte László. Mind ezeken fellyűl Zágrábban Püspökséget rendelt. Nagy-Váradon, és Kis-Várdán, a' hol a' Kunokat meggyőzte, ékes Templomot épített. A' Pannónia hegyén, és Szalában lévő Apáturságnak jövedelmét nagyobb erszényhez szabta; majd nem is vólt Hazánkban Püspökség, Prépostság, Apáturság, mellyre Szent László adakozása ki nem terjedett vólna.


§ 84. Sz. László Országlásának vége. Kr.u. 1095
Midőn az egész Európában lévő Keresztény Fejedelmek Jerusálemet, és az ahoz tartozandó Szent helyeket a' Pogány Szeretsenyek' kezéből viszsza akarnák venni, keresztel jegyzett Hadi-Dereget állítottak II-dik Orbán Pápának helybehagyásából, és ezen Hadi-Seregnek Fő-Vezérségét László Királyunkra adták; ezen terhes betsűletet felválalta ugyan László 1094-dik esztendőben, de előbb, hogy sem az említett keresztes Katonák egybe-szedetnének, ez árnyék világból bóldogabb életre által-költözött. Ez vólt az ő halálának közelebb való környűlállása: midőn az Európai Fejedelmek a' keresztes Katonáknak felkészítésében munkálkodnak; László II-dik Boleslausnak, a' ki Tseh-Országi Fejedelem, és László Királyunknak rokona vala, segítségére indúlt ugyan Tseh-Országba; az úton hideglelésbe esik, a' melly őtet annyira megbádgyasztotta, hogy egésségének helyre állításához semmi reménysége nem vólna: neki készűl tehát keresztény szokás szerint az örökkévalóságnak útjához, és életének szentűl tőltött napjait szent, és tsendes halállal fejezi bé 1095-dik esztendőben, Királyságának 19-dik esztendejében. Meghalt Királyunknak teste Nagy-Váradra vitetett, és azon Templomban, mellyet valaha Királyi kőltséggel építtetett vala, szomorú innepléssel temettetett el. Hogy pedig az Ország megmutassa kegyes Királyához való igaz szeretetét, három esztendeig gyászolta őtet az egész Ország, úgyhogy azon idő alatt semmi muzsika szerszámnak hangja az Országban nem hallatott. Még a' Királyok élnek, nehéz észre-venni, minémű szívvel víseltetnek hozzájok az Ország' Népei, mert némellyek félelemből, mások hízelkedésből nem merik kinyílatkoztetni Királyokról való igaz értelmeket, hanem midőn mind a' félelem, mind pedig a' reménység megszűnik, akkor nyilatkoztatja ki bátran mindenik Királyához való szíve' indúlatját: azért is nem azt a' Királyt szeretik a' Jobbágyok, a' kit éltében magasztalnak, hanem a' kinek hólta után az Ország Népei igaz szívből fakadott könyhullatással áldoznak; miképp tselekede valaha László Királyunkkal az egész Ország. Felesége László Királyunknak vólt Adelhais, Rudolfnak Német-Országi Herczegnek leánya; kitől több magzatokat nemze ugan, de tsak kettő maradott meg az emberek' emlékezetében: Kálmán, a' ki László után Magyar Király lett, és Priska, a' ki János nevezetű Görög Császárhoz ment vala férjhez; ezen Priska némellektől Irene néven is neveztetik.