SALAMON Kr.u. 1063
§ 70. Salamont másodszor is megkoronázzák a' Magyarok. Kr.u. 1063
Béla halála után olly hajlandósággal vólt az egész Ország ennek mind a' három fijához, hogy mind Attyának érdemire, mind pedig ezeknek tulajdon erkőltsökre nézve, akár mellyiket ezek közzül Fejedelemnek inkább akarták vólna esmérni, hogy sem Salamont, a' ki már több esztendők előtt meg vala koronázva; ezek mindazonáltal ellent állottak az Ország akaratjának, nem akarván elragadni a' Királyságot attól, a' ki már előbb törvényesen Királynak koronáztatott, kérték is az Ország Nagygyait, hogy Salamont Német-Országból haza hoznák, és törvényesen választott Királyjoknak lenni esmernék, azt az egyet kikérvén magoknak, hogy Herczegi Méltóságokhoz képpest nékik mint Király Fijainak, illendő eltartás rendeltetnék. Reá allott az Ország ezen három Királyi Herczegnek kérésére, és IV-dik Henrik Császárhoz Követeket rendeltek, a' kik Koronás Királyunkat Salamont Országunkba viszsza vezetnék. Hallván az egész dolgot Henrik, nem győzött eleget tsudálkozni az említett három Magyar Herczegnek mértékletességin, égig magasztalta azoknak erkőltsét, és Salamont nagy pompával önnön maga levezeti Székes-Feférvárra 1063-dik esztendőben, a' hol elsőben a' Király, és a' három Herczegek között olly kötés tétetett, hogy harmad részit az Országnak a' három Herczegek bírnák; két része pedig a' Király hatalmában maradna. Végbe menvén az egyezés, Henrik' jelen léttében Salamon másodszor megkoronáztatik; koronázás után pedig Zsófi nevezetű mátkájával, a' kit most Német-Országból magával lehoza, Menyegzős inneplést tart, mellynek vége lévén, Henrik Császárt Nemes úti társaival egyűtt Német-Országba viszsza botsátja.

§ 71. Gróf Vid' veszedelmes tanátsából zendűlés támad az Országban.
Sváb Országból Nemes Hazánkba származott Vid nevezetű Gróf, első, és leg-kedvesebb Tanátsosa vala Salamon Királynak. Ez látván, hogy az ő híre, és helybe-hagyása nélkül a' Király semmit sem tselekedne; gonosz tanátsával a' Királyt orránál fogva, mint a' Lengyel a' medvét, a' merre tetszett, arra vezette. Örömest magáévá tette vólna ez Magyar-Országnak azon harmad részit, a' melly az egyesűlés szerint Béla Király három fijának vólt ígérve; hogy tehát ezen eltökéllett gonosz akaratját a' Király hirtelen észre ne vehesse, széles feneket kezde keríteni feltett szándékának, és azt kezdé javaslani a' Királynak, hogy harmad részit az Országnak oda ne engedné Béla Király fijainak; mert félő, ne hogy olly hatalomban lévén, az egész Országot magokhoz kaptsoják. Engedett a' fiatal Király a' Vid javaslatának, és sok tsavargás után kerekdeden kimondá a' Herczegeknek, hogy Magyar-Ország' harmad részére szájokat se táttanák. Ezek, szégyenlették is, fájlalták is Salamon Király törvénytelenségét; tehét Boleslaus Lengyel Királyhoz, a' ki velek unoka gyermek vala, folyamodnak és atyafiságosan kérik, hogy Salamon ellen, gyámoltalan ügyöket tehetsége szerint védelmezné: nem vólt haszon nélkül Béla fijainak kérése, és fáradtsága; mert Boleslaus ámbár akkor maga is hadat viselne a' párt-ütő Oroszok ellen, két részre osztá mindazonáltal Hadi erejét, mellynek egy részit Orosz Országban hagyá a' zenebonának tsillapítására, más részével pedig Magyar-Országba siete Salamon Király ellen. Salamon nem vévén tréfára a' dolgot, bellyebb húzza Táborát, magát pedig Moson Várában elrejti.

§ 72. Desiderius Győri Püspök eggyességet szerez Salamon Király, és Béla fijai között, azután Geisa maga kezével teszi Salamon' fejébe a' Koronát.
Bejött már Geisa Herczeg a' Lengyel Király' segítségével Magyar-Országba, és Salamon Király ellen indúlván, kész vala a' vérontásra: de megállította mind a' két ellenkező félnek sebes indúlatját Országunkban lévő Püspököknek, leg inkább pedig Desiderius Győri Püspöknek atyai okos tanátsa. Ez, okossága, és ékes szóllása által egygyességet szerze ismét a' Király, és Geisa Herczeg között, azt leg-inkább emlegetvén, hogy semmiből olly nagy veszedelme nem következne Országunknak, mintha Haza-népünk egymás ellen fegyverkezvén, magok tulajdon vérit ontanák, egymást pusztítanák. Geisa, és annak testvéri, mint igazság szerető atyafiak, örömest reá állottak a' békességre, azt az egyet kívánván, hogy az előbbeni egyesűlés szerint, harmad része az Országnak nékik adatnék. Salamont is reá beszéllette Desiderius az egyességre: kezet fognak tehát Salamon és Geisa, és az egyesűlés után, a' melly Győr Városában ment végbe, viszsza tért Boleslaus Lengyel-Országba, a' Herczegek pedig lementek Salamon Királyal Pétre, a' hol Geisa, hogy a' Királyhoz való egyenes zívéről bizonyítást tégyen, az egész Nép láttára maga tette Salamon fejébe a' Királyi Koronát. Már ez harmadik koronázása vólt Salamon Királynak. Ez meglévén, következendő éjtszakán, a' mint Salamon Geisa Herczeg által megkoronáztatott, a' Templom, mellyben ezen szertartás végbe-ment, véletlenűl felfyúladván, mindeneknek réműlésére nagy ropogással földig leégett; a' mellyből sokan azt a' jövendőlést hozták, hogy a' Salamon, és Geisa között vetett szövetség ismét felbomlana, a' mint ez nem sokára bé is tellyesedett.

§ 73. Salamon Király a' Kunokkal való Hadban nagy hasznát veszi Geisának, és Lászlónak.
Hív vólt mindenekben Geisa, és László Salamon Királyhoz, a' mint ezt tapasztalhatóképpen megmutatták mind a' Tsehek, mind pedig, és leg-inkább a' Kunok ellen való hadakozásban. Ezek a' Meszesi nyíláson beütvén Magyar-Országban, annak szélin, leg-inkább pedig Bihar-Vármegyében nagy pusztítást tettek: rámtzba akarta a' nyugtalan szomszédokat szedni Salamon Király, azért Geisának, és Lászlónak segítségével ellenek indúl; a' Meszesi nyíláson véletlenűl, és nagy sietséggel által-menvén, Dobókáig vezette Táborát, és ott megállapodott; előre kűlde azután valamelly Fantiska nevezetű Kémlőt, a' ki ötöd' napra viszsza térvén, azt a' hírt hozta, hogy a' Kunok már útban vólnának Magyar-Ország felé. A' Király, Geisa tanátsából még azon éjtszaka előre mozdítván a' Tábort, a' Kunokat, a' kik valamelly ellenkező akadályról még olly hirtelen nem is gondolkodtak, megközelítették, és az ott tartandó ütközetre igen alkalmatos helyet választván, a' Kunokat korán reggel Tábori fölöstökömre várták: emberűl végbe is vitték a' mit feltettek a' Magyarok; mert a' Kunok Hadi-Seregének első osztályja midőn a' Magyarok Táborába véletlenűl ütközött vólna, ijedtébe tsak nem egészen nyúllá változott; hírűl adják tehát nagy serényen a' Fő Hadi-Vezérnek, kinek Ostu neve vala, hogy a' Magyarok nagy erővel jelen, és készen vólnának; Oslu, a' ki előbb a' Magyarok' erejéről, és bátorságáról nem sokat tartott, mivel soha velek tsatába nem lévén, erről semmi tapasztalása nem vólt, éppen meg nem ijett, hanem egy közel lévő hegyre, melly Tserhalomnak nezettetik, vezeti Táborát: a' hegynek közép oldalán hagyja a' leg-tudósabb nyilazókat, maga pedig a' többivel a' hegy' tetejét foglalja el. Elérkezik az alatt az egész Magyar Tábor, és a' hegyet körűl-vévén, elkezdi az ostromlást: először tsak távolról reptették ezek a' hegyre, amazok pedig hegyről a' vőlgybe a' nyilakat; de látván Salamon, hogy a' vőlgyben maradván nem sokra mennének, neki vezeti vitézi bátorsággal a' maga Seregét nagy erőszakkal a' hegynek, és éppen olly helyen, a' hol leg-nehezebb; azért is leg-veszedelmesebb vala a' felmenetel. Dúlt itt a' Magyarokra a' nyilaknak sokasága, mint a' zápor-eső; nagy veszedelemben is vólt Salamon a' maga Seregével, de kiemelte ezen veszélyből a' Királyt Geisa és László Heczegeknek okos bátorsága; ezek körül-nézvén a' hegyet, és hátúlról, a' hol leg-könnyebb felmenetel vala, felkapaszkodnak a' magok Seregével a' hegy tetejére, és a' Kunok' Táborát előbb, hogy sem azt észrevehetnék, hátúl, és oldalaslag bekerítik. Akkor vétték észre a' Kunok a' veszedelmet, mikor már annak közepette vóltak; nem esett el mindazonáltal a' bátorságok, hanem mint az Oroszlánok védelmezték magokat. Felérkeze azomba Salamon Király is maga Seregével a' hegyre, megújjúl a' vérontás, dűlnek mind a' két részről a' leg-erősebb Vitézek; maga László Herczeg négy leg-erősebb Kun Vezéreket mingyárt az első ütközetben vert által dárdájával, midőn ötödikkel viaskodna, attól veszedelmesen megsebesíttetett. Azomba a' Kunok' Tábora tovább ellene nem állhatván a' Magyarok erejének, megfutamodik, utánnok rohan a' Magyarság, és annak minden Tár-szekereit, és Tábori éleményit elfoglalván, a' Kunokon ditsőségesen győzedelmeskede.

§ 74. Belgrád' megvételekor, a' hol leg-ditsőségesebben viselte magát a1 Sopron-Vármegyei Nemesség, Geisa, és László gyanúságba esnek Salamon Király előtt. Kr.u. 1072
Geisának, és Lászlónak okosságát, Hadi erejét, és hívségét ismét tapasztalta Salamon Belgrád' megvételében 1072-dik esztendőben; vajha azt megesmérte, és jobban megbetsűlte vólna; ebben vólt az egész dolog: A' Bolgárok egybeszűrvén a' levet a' Görögökkel, gyakranbetsaptak Magyar-Ország szélire, a' hol sok károkat tettek; Magyarosan meg akarta letzkézni ezen tolvaj forma Katonákat Salamon, azért is a' többi Katonáin kívűl ellenek vezeti a' Nemességet, Fő Vezérek vóltak Geisa és László, a' Király maga is jelen vólt; mivel pedig Nitzétás, Belgrád Várának Kapitánya ezen tolvajkodó ellenséggel egyűtt tzimborála, ezt akartaelőször megnyakazni; azért is a' Száva vizén által-eresztvén Hadi-Seregét, a' Vár mellyékin Napkeletre néző szép mezőséget foglalja el, azután az egész Várost úgy elrekeszté, hogy abba sem erő, sem eledel bé nem vitethetnék. Látván a' Belgrádiak, hogy a' Város veszedelemben vólna, titkos izenetek által kérik a' közel lévő Bosnyákokat, hogy a' szükségben lévő Városnak segedelmére lennének: reá is bírták a' Bosnyákokat, a' kik nagy Hadi erővel egyenesen azon részit támadták meg a' Magyar Tábornak, a' hol a' Sopron Vármegyei Nemesség vala, Jan Grófnak okos vezérlése alatt; itt olly vitézűl és férfi módon viselte magát azon Vármegyei Nemesség, hogy nem tsak bátran megállott a' Bosnyákok fegyvere előtt, de azoknak Táborát is egészlen megfutamtatta, sőt kevésbe múlt el, hogy hogy maga is a' Bosnyákok Feledelme, kinek Kazár vala neve, az említett Sopron Vármegyei Nemeseknek kezekbe nem kerűlne. A' Bosnyákok megalázása után bátrabban bánhatott Belgrád Várával a' Magyar Tábor, de még is azt meg nem vehette mind addig, míglen egy Magyar Leány, a' ki a' Várban rab képpen vala, erre alkalmatosságot nyújtott vólna: ez, midőn éppen Napkelet felől rettentő szél fújna, eltökéllett szándékkal felgyújtá a' Várost, és azonal a' házak tetején nagy füsttel, és ropogással terjed a' láng. Midőn a' Városnak véd-falairól a' tűznek óltására bétódúlna az óltalmazó Nép, azon a' részen a' Városnak, a' hol a' hasadott védfalak könnyebb útat engedtek, berohannak a' Magyarok, és abba az emésztő tűznél nagyobb pusztítást tesznek, mindnyájokat, valakik a' Várba tzaladván meg nem mentették életeket, leaprították. Az elfoglalt Városban megbetsűlhetetlen kintset találtak, a' mellyek igazságtalan felosztása nagyon megszomorította Geisa Herczeget. Más nap a' Várbeliek is megadták mgokat, a' kiknek egy része midőn Geisa Herczeghez folyamodna, ez nagy kegyességgel fogadá és őket minden sérelem nélkül Görög-Országba botsáttá. A' Napkeleti Császár hallván, melly kegyesen bánt vala Geisa a' Belgrádi foglyokkal, Követeket kűlde hozzá, a' kik által Népéhez mutatott emberségét megköszöni, és háláadásra hajlandó kész szívességet jelenti néki. Geisának a' Belgrádi foglyokhoz mutatott kegyessége, és a' Görög Császártól hozzá kűldött Követség új ok vala, mellyel ama' botor lelkű Tanátsos Gróf Vid gyanúságba, és gyűlölségbe ejtette Geisát a' Király előtt, annyira, hogy ennek titkos elvesztését eltökélli vala magában Salamon Király.

§ 75. Vid Grófnak rosz tanátsát követvén Salamon Király, az Országot elveszti. Kr.u. 1074
Geisának megöléséről eltökéllett szándékát tellyesíteni akarván Salamon Király, őtet magához hívatja olly sín alatt, mintha vele tanátskozni szándéka vólna. Geisa megérzette a' veszedelmet, azért is megjelenik ugyan a' Király előtt, de Lászlót, és Lampertet is elvitte magával, a' kik erős Vitézeket vezetvén Báttyok' védelmére, nem meszsze készen állottak: ezt látván a' Király minden sérelem nélkül elbotsátá Geisát, jobb alkalmatosságot várván eltökéllett gonosz szándékának tellyesítésére. Geisa által-látván, hogy a' titkos gyűlölség kevés idő alatt nagy vérontásra fog fakadni, elkűldé Lászlót az Oroszokhoz, Lampertet pedig a' Lengyelekhez, hogy onnét Hadi segítséget hoznának: az alatt a' Püspökök nagyon fáradoztak, hogy megbékéltessék Salamont a' Herczegekkel, mellyet Geisa maga is igen kívánt, de az Istewntelen Vidnek ártalmas tanátsi ebben mindenkor akadályt tettek; a' ki a' Szegszárdi Klastromban lévén a' Királlyal, azt javaslotta vala, hogy midőn vadászni menne Geisa, az erdőben arra elrendelt emberek hirtelen rohannának reá, és mind a' két szemét kivájnák; azután majd e' sem kívánná a' Királyságot, az Öttsei sem bátorkodnának valamelly ellenkezést kezdeni. Ezen beszédet valamiképp meghallván ugyan azon Klastromnak Wilhelm nevezetű Apátura, nagy sietséggel egy igen titkos levelet kűld Geisához, a' mellyben megírja a' Királynak szándékát: Geisa vévén a' levelet, közli azt három vélt jó barátival, Petruddal tudniillik, és Zonukkal, és Bykásival, a' kik már akkor a' Királytól meg vóltak vesztegetve, azért is azt mondották Geisának, hogy semit ne félne, az Apátur maga sem tudta mit tselekedett mikor azt írta, az ilyen gondolatok tsak a' Szegszárdi pintzékben juthatnak az ember' eszébe; ezt pedig tsak azért mondották, hogy a' dologgal semmit nem gondolván; hamarébb a' Királynak tőribe kerűljön: azomban reggeli imádságát más nap elvégezvén az Apátur, olly titkos helyre rejtette el magát, a' honnét a' Királynak, és a' Vid Grófnak beszédjét meghallhatta, a' ki midőn értette vólna, hogy az előtte való napon tett végzést megújjítanák, letesti a' Szerzetes ruhát, és világi köntösbe öltözvén, hogy meg ne esmértessen, nagy sietséggel nyargal Geisa Herczeghez, és őtet a' veszedelemről személyében meginti. Látván Geisa, hogy fegyverrel kellene magát védelmezni, négy osztályba rendeli kevés Katonáit: egyik osztályt bízta Petrudra, másikat Zonukra, harmadikat Bykásira, negyediket pedig maga vezette. Ezen álnok szívű három Vezérek pedig titkon azt jelentették a' Királynak, hogy ha őket Hívataljokban megtartándja, elhagyván Geisát, seregestől Salamon Táborába által-szaladnak: reá állott a' kérésekre Salamon, ezek is megtartották a' hamis parolát, a' mellyért az Isten megbűntette őket; mert midőn megütközne Geisa Salamon Királlyal, alíg kezdődött a' verekedés, Geisának három Hadi Vezérei minden Katonáikkal egyűtt felemelvén paisaikat, (ez vólt az által-szaladásnak jele) Salamon Tábora felé sebessen szaladának; Salamonnak Katonái, a' kiknek ezen titkos árúlás előbb talán feledékenységből meg nem mondatott, ellenségnek állítván őket, mind egy lábig Vezéreikkel egyűtt lekontzolták. Így tsalattak meg a' Hit-szegő álnok Emberek! Geisa maga osztályában lévő kevés Katonáit meg akarván tartani a' veszedelemtől, szaladásra botsátja őket, maga is úgy tselekedvén; sok tévelygés után a' Tisza mellyékéről Vátzra érkezik, a' hol már készen várta őtet László és Lampert segítséggel; vólt is szűksége reá, mert Vid tsak nem erőszakkal Geisa ellen vezette a' Király Táborát: ezt jól tudván Geisa, maga megy eleibe a' Királynak, a' ki már akkor Rákos mezejét megközelítette, és a' Mogyoródi hegyeknek oldalánál megállapodván, készen várja Salamon Királyt. Már tsak az említett hegy választotta el egymástól a' két ellenkező Tábort, midőn László így intézi el az egész Hadi-rendet: középre állítja, a' Bihar-Vármegyei Katonaságot, maga bal kézről áll, Ottót pedig Morva Katronáival jobb kézre állítja, a középső rendnek háta megé kűldi Geisát Katonáival, kétfelől pedig kilentz osztályból álló Sereget rendel oldalaslag, a' kik minden esetre vigyázván, hogy a' melly rész megszakadozna, annak segítségére lennének, Így elrendelvén az egész Tábort, azt előb gyors paripájával körűl-nyargalja, azután eleibe léptetvén az egész Tábornak, mindenek' példájára leszáll lováról, és térdre esvén, a' Seregek Urát Istenét hívja segítségűl, fogadást is tesz a' kegyes Egeknek, hogy ha az űtközetnek szerentsés kimenetele lészen, az ütközetnek helyén Templomot fog építeni Sz. Márton tiszteletére; alíg végzi buzgóségét László, hát már a' túl lévő vőlgyből a' hegy tetejére Salamon Királlyal együtt tóldúl a' Katonaság, a' kik a' hegyről sebesen leereszkedvén, nagy rohanást tesznek Geisa' Táborára, dűl mint a vágott fa mindenfelől a' Legénység; Salamon Király bátrabb lévén a' többinél, egyenesen arra vezeti a' maga osztályát, a' merre Geisa Herczegnek tzímét villogni látta, erőssen is kezdi nyakazni Geisa' Katonáit, úgyhogy a' Nitra- Vármegyei Nemességből a' kik Geisa' vezérlése alatt vóltak, már sokan elesének; észre-veszi a' veszedelmet László, és hogy megmentse Báttyát, nagy Hadi okossággal tsak hamar parantsolja, hogy a' tzímek, és Zászlók elváltoztassanak, maga Zászlóit adta Geisa Katonáinak, azokét magához vette; ebbe megtsalattatván Salamon, arra ment, a' merre Geisa' tzímét villogni, Zászlóit lobogni látta; azomba midőn már Lászlóhoz, a' ki a' Báttya' veszedelmét maga fejére vette, érkezett vólna, megrettenvén Lászlónak reménytelen látásától, hátrább hagyott az első bátorságban, László pedig egy felől, más felől Geisa erőssen tsépelik Salamon Királyt, úgyhogy a' Királynak leg-főbb Hadi-Vezérei is, Vid és Erney az ellenség' fegyvere által elestek vólna; maga is Salamon szaladásnak indúl, egyenesen a' mennyire lehetett, Mosonnak vévén az útját. Geisa és László látván a' Király Táborának megfutamodását, nem ereszték utánnok magok Katonáit, megelégedtek azzal, hogy az Egeknek gondviselő Ura kezekben adta a' győzedelmet. Vólt ezen veszedelmes ütközet 1074-dik esztendőben; mellyben Salamon Országát elveszté.