I. BÉLA Kr.u. 1061
§ 67. I. Béla Királynak koronáztatván, okos, és hasznos rendeléseket tesz az Országban. Kr.u. 1061
András Király ellen nyertes lévén Béla, egyenesen Fejérvárra vezette Hadi-Seregét, a' honnét illendő jutalom és hálaadás után viszsza botsátván Lengyel-Országból segítségére jött Katonákat, az egész Népnek akaratjából Királynak választatott, és megkoronáztatott 1061-dik esztendőben. Mingyárt Királyságának kezdetén megmutatta, mind kegyességét, mind okosságát. Elsőben is sokkal kevesebb adót vetett az Országra, hogy sem az előtt való Királyok: azt állítván, hogy nem lehet szűkölködő az a' Király, a' kinek gazdag Jobbágyai vagynak. Ezen felűl, hogy az adásban, és vevésben a' Kalmárok és Kereskedők a' Köz-Népnek tsalásával igazságtalanúl ne gazdagodhassanak, mindennek bizonyos, és igaz árát szabott: mivel oedig Béla Király' ideje előtt az adásban és vevésben nem igen éltek pénzel, hanem tsak tserével, ezt a' Népnek nagy hasznára, és könnyebbségére elváltoztatta, és a' szokott tserélést pénzen való vevésre fordította: e' végre megengedte, hogy a' Görög Császárnak arannya kelendő lenne Országunkban, sőt maga is ezüst-pénzt veretett, ollyat, a' mellyből 40. érne egy Bizantziumi aranyat mellynek 4. forint vólt az értéke: az akkori ezüst-pénz tehát annyit ért, mint most nálonk két garas. Ezen felyűl parantsolta Béla, hogy minden Szombaton héti vásár tartassék, a' hol kiki szüksége szerint adhasson, és vehessen. Ezen kegyes, és okos rendeléseivel azt vitte végbe, hogy azok is, a' kik előbb Salamon részéről vóltak, Béla' hívségére magokat örömest leköteleznék.

§ 68. Az Ország Gyűlésében okossan, és erőssen védelmezi a' Keresztényi Hitet.
Hogy a' Köz-jóról az Ország Népével tanátsot tarthasson Béla, Ország-gyűlést hírdet Székes-Fejérvárra, a' hová parantsolta, hogy minden helységből, és faluhól kettő, a' ki okossabbnak, és nagyobb tapasztalásúnak ítéltetik lenni, jelenjen meg. Megjelentek, de nem ketten, hanem igen is sokan minden helységből, a' kik mingyárt kezdetén a' Gyűlésnek, erőszakos kiáltással engedelmet kértek a' Királytól arra, hogy a' Szityai Hitet viszsza vehessék, a' Püspököket, és Papokat megölhessék, Templomokat leronthassák, harangokat öszve-törhessék. Ama' jó, és okos Béla mind ezekre semmit meg nem háborodván, azt válaszolta nagy kegyesen nékik, hogy ezekről előbb az Ország' Nagygyaival tanátskozni akarna, lennének azért egy kevés tsendességben, és harmad nap múlva kérésekhez illendő választ vennének. Illy okos, és kegyes szavával letsendesítette valamennyire a' felszendűlt Népet, azomban szükséges rendeléseket tesz, hogy a' Katonaság közel lenne a' Városhoz; ezek midőn fegyverben lévén tsak a' Király' parantsolatjára várakoztak vólna, a' Király kinyilatkoztatta a' Nép előtt, hogy néki eltökéllett szándéka légyen, hogy Sz. Istvántól Országunkba bégyökeresített Szent Hitet utólsó tsepp vérével is védelmezné; jelt adatott azért a' készen lévő Katonaságnak, a' kik a' párt-ütők közzül némellyeket, a' kik vakmerőbbek vóltak, megöltek, némellyeket szorossan megközözvén tömlötzbe rekesztettek; melynek látására bóldogoknak tartották magokat a' többiek, hogy szaladással megmenthették életeket, és szabadságokat, nem is bátorkodtak azután Béla Királynak rendelései ellen rugódozni.

§ 69. Hírtelen halállal végzi Országlását. Kr.u. 1063
Ezen jó szívű Királyunk Béla, Salamonra akarván hagyni a' Királyságot, azt akarta, hogy ez, mivel Magyar Király lészen, Magyar-Országban Hazafiai között neveltessék, hogy azoknak szokásait annál könnyebben tapasztalásból felvehesse: e' végre viszsza kérte azt Ernesttől, Austriának Fő Urától, a' kinek gondviselése alatt Német-Országban neveltetett. Ernest a' Császártól való félelmében, a' ki Salamont gondviselésére bízta, nem tett eleget Béla kérésének; ugyan azért Béla Hadi erővel támadja meg őtet, de viszsza űzettetik. Az Országba szerentsétlenűl viszsza térvén, Dömösön, nem meszsze Esztergomtól, azon székről, a' mellyen űlt, véletlen leesvén, kevés órák alatt meghalt 1063-dik esztendőben, minekutánna két esztendeig, és egynéhány hólnapokig Országlott vólna. Hólt teste Béla Királyunknak a' Szegszárdi Klastromban, melyet Idvezítőnk' tiszteletére építtetett vala, Királyi tisztelettel eltemettetett. Életben hagyott maga után három fiát, és három leányát, a' kiket Richsa, Micislaus Lengyel Fejedelemnek leénya nemzett vala. Leányainak nevei ezek: Jojada, a' ki előbb Thuringiai Vilhelmel vólt jegybe, azután pedig Udalrikus, Karinthiai Herczeggel házasságra lépett. Másik vólt Ilona, vagy a' mint mások nevezik Lepa, ezt vette el Zvonimir Horváth-Országi Király. Harmadik vólt Euphemia, másoknál Ludmilla, a' ki Otto Morva Fejedelemmel házasságra lépett. Fiai pedig ezek vóltak: Geisa, László, és Lampert; a' kik közzül Geisa, és László utóbb Magyar Királyokká lettek.