ALMUS Kr.u. 884
§ 4. Kiindúlnak a' Magyarok Ásiából.
Almus Herczegnek, és hat Fő Kapitány társainak vezetése alatt megindúlt az Európába készűlő Magyar Sereg Krisztus születése után 884-dik esztendőben. A' gyermekeknek, Aszszonyi rendeknek, és azoknak, a' kik fegyver viselők nem vóltak, nem tudni bizonyos számát. A' fegyverviselők hét seregre vóltak felosztva; minden egy seregben vólt 30857. és így az egész tábori Nép állott 215999 fejből. Ezek között vóltak a' megnevezett Fő Kapitányokon kívűl Almus Fejedelem' Annya testvér Báttyának Huleknek két fijai Zuárd, és Kadusa, a' kik Ásiából Európában ezen földre Almussal, és annak Árpád nevezetű fiával, 's Vezér társaival kiköltöztek.

§ 5. Európában bejövetelek után első ütközetek vólt Orosz-Országban Kiovia Városánál. Kr.u. 889
Minden akadály nélkül bélépvén Európában a' Magyarok, vitézi erejeket Kiovia Városánál mutatták meg leg-elsőben Orosz-Országban, a' hol nem tsak azon Városnak elfoglalását is eltökéllik vala magokban; a' kiknek szándékát értvén az Orosz Fejedelem, hogy nékik könnyebben megfelelhessen, a' Kunoknak hét Vezéreit hívja segítségűl, a' kik nagy lovas sereget vezetvén magokkal, minden tétovázás nélkül megjelentek az Orosz Fejedelemnek, mint meghitt barátjoknak, és szomszédjoknak védelmezésére. Eleibe indúlának a' Magyarok a' Kunok segítségével megerősíttetett Oroszok még távol Kiovia Városától, mellyet midőn lát Álmus a' Magyarok Vezére, 's első Fő Kapitánya, gyors lépésű paripáján megfutja minden részit Hadi-Seregének, és harsogó szóval így szóllítja vala meg őket: Erős Férfiak, Szittyai Katona társaim! emlékezzetek meg feltett szándéktokról, midőn mondottátok, hogy lakó-helyet fegyverrel akarnátok magatoknak készíteni: meg ne rettenjetek tehát az Oroszok, és Kunok' sokaságától, a' kik hasonlók a' mi kutyáinkhoz. A' kutyák midőn hallják az ő Uroknak fenyegetésit, nem de megijednek? Az erkölts nem a' sokaságban, hanem az erőben vagyon. Nem tudjátok-é hogy egy oroszlán sok félénk szarvast megszalaszt? Osztán, ki is állhatott még eddig ellene a' Szittyai Vitézek Erejének? Nem de Dárius Persák Királyját a' Szittyaiak nem tsak megszalasztották, de megölvén, nyoltzvan-ezeret Katonái közzül, magát is Persiába viszsza szorították? Nemde Tzírist ugyan Persák Királyját hároszáz-harmintz-ezer Katonáit lekontzolván, a' Szittyaiak gyalázatosan megtsúfították? Nemde Nagy Sándort is Fülöp Királynak fiját a' Szittyai Vitézek rútúl megszalasztották? Bátor szívvel legyünk azért Bajtársaim! és olybá tartsuk ezen ellenségünket, mint a' legyek' sokaságát. Hallván ezen okos bátorítását Almusnak a' Magyar Sereg, megfújják nagy harsogva tárégató sípjokat, és az Oroszok táborára, mint annyi oroszlánok reá rohannak; a' kik közzül, mivel számtalanokat lekontzolna a' Magyar Vitézi erő, ne hogy magok is az Orosz, és Kun Vezérek veszélybe keveredjenek, viszsza húzván magokat, Kiovia Városában bérekeszkedtek, a' kiknek egész a' Városig nyomában vólt a' Magyar Sereg, és a' Kunoknak nyírott kopasz fejeket úgy darabolták, mint az éretlen tököt. Azomban készítik a' lajtorjákat, hogy a' Városnak falait által-hághassák, midőn az Orosz Fejedelem Követek által Álmus Vezérrel a' békesség kötésről alkura lépett. Meglett közöttök a' békesség, úgy, hogy az Orosz Fejedelem, és a Népnak Nagygya, gyermekeiket a' Magyarok' kezébe kezességbéli zálogúl adnák; ezen felűl eztendőnként tíz-ezer nehezékből álló (marca) adót fizetnének, és mindent, a' mi a' Magyarok' éleményire, és ruházatjára szükséges lenne, nékik szolgáltatnának, Reá állott mind a' két Fél, és az Orosz Fejedelemnek megengedték, hogy a' Magyarok hívsége alatt maradván, Országát megtarthatná. Az Oroszok azomban igen javaslák vala a' Magyaroknak, hogy Pannónia felé annak elfoglalására sietnének, leg-inkább, hogy azon földnek öröksége úgy is rájok, mint Attila igaz maradványira nézne.

§ 6. A' Magyarokhoz kaptsolják magokat a' hét Kun Vezérek ésa bészállanak velek egyűtt Magyar-Országban.
Megidúlnak a' Magyarok, az Oroszokkal tett egyesülés után, ugyan azoknak javaslása szerint Pannónia felé; a' kikhez kaptsolják vala magokat azon hét Kun Vezérek, a' kik előbb az Oroszoknak segítségére vóltak, Feleségeikkel, gyermekeikkel, és az egész őket követő Nemzettel egyűtt. Nevek pedig azon hét Vezérnek ez vala: Ed, Edumen, Etu, Bunger, Ousad, Boyta, Retel, a' ki azután nemzé Oluptulmát, Rév-Komárom Várának első felállítóját. Útját tehát ezen Kun Sereggel erősűlt Magyar Nép Kiovia Városától vette Lodomeria felé; a' melly Városnak, és Tartománynak Ura, a' Népnek Nagyjaival egyűtt Álmusnak, és az őtet követő Magyar Seregnek eleibe ment a' Tartománynak határához, és drága ajándékokat nyújtván, nagy engedelmességgel köszönté az erős Magyar Népet Almus Feledelmével egyűtt; és őket nagy pompával Ladomer Városáig vezetvén, megnyittatá a' Város kapuit, a' hol megállapodván, három hétig tartó nyúgodalmat engede magának, és az egész Magyar Tábornak Almus; negyedik hétre kelvén, sok külömbféle ajándékokat, és azok mellett a' Ladoméri Fejedelemnek két fiját kézességbéli zálogúl vévén, Galitzia felé indultak, a' kiknek hatalmát, és közel létit hallván a' Galitziai Fejedelem, sok Fő Embereket vévén maga mellé, annyira megalázta magát, Almus, és annak Magyar népe előtt, hogy mezítláb menne Almusnak eleibe, néki drága ajándékokkal kedvét keresvén, atután a' Városnak megnyílt kapuin bévezette őtet, és és állandó engedelmességének erősebb bizonyságára, egyetlen egy fiját kezességül Almus hatalma alá adta a' Nép Nagyjainak fiaival egyűtt; a' hol egész egy hólnapig nyúgodott, már akkor öt esztendeig útazó Nemes Magyar Sereg. Ezen idő alatt meg nem szűnt a' Galitziai Fejedelem Almusnak javaslani, hogy Havas All-földen túl mentűl előbb sietne, mint Attila hajdoni keresményinek elvételére: dítsérte tudniillik a' földnek termékenységét; a' folyóvizeknek, úgymint Dunának, Tiszának, Vágnak, Marosnak, Körösnek, Temesnek, és többeknek hastnát 's jóságát. Egy hólnapig tartó nyúgovás után tehát megindúltak Ditső Magyar Eleink, hogy régi Hunnus Atyáinktól szerzett, de utóbb az idők változásai között elveszett földre beléphessenek. Ezen nagy Sereghez, melly állott Magyarokból, Kunokból, és ezekhez kaptsolt sok Oroszokból. (c) A' Galitziai Fejedelem segítségűl adott két-ezer nyilas Vitézeket, és három-ezer Parasztokat, ásókkal, kapákkal, és fejszékkel, hogy a' havas erdőkön által-költöző Magyar Seregnek útat tsináljanak; a' kiknek vezetése után kedves Magyar Öreg Apáink, már most nevezett Magyar-Ország szélire értek 889-dik esztendőben, Napkeletből való öt esztendeig tartó útazások után. Azon a' helyen állapodtak meg pedig leg-elsőben, a' hol most Munkáts Vára vagyon, a' melly helynek akkori Eleink Munkás nevet adtak, mivel azt sok munkával és fáradtsággal találták fel. Utóbb azután a' Munkás név Munkátsra változott.

§ 7. Elérkezések után leg-elsőben Ungvárt veszik meg a' Magyarok.
Munkátsnál letelepedvén édes Magyar Eleink, ott a' hoszszú útatástól ellankadt tagjaikat negyven napig tartó nyúgodalommal enyhítették: az után Ungvár ellen indúltak, hogy azt erőszakos ostrommal hatalmok alá hódítanák; a' Várnak Kapitánya - akkor Lobortz nevezetű vala, a' ki midőn látná; hogy a' Magyarság már emelné a' lajtorjákat a' Várnak falai mellé, előbb, hogy az ellenségnek a' Várral egyűtt kezébe kerűlne, titkon el akara illantani; kezekbe került még is a' Magyaroknak, a' ki őtet azon folyóvíz mellett, mellynek partján elfogták vala, szerentsétlen fára felakasztották: a' kinek nevéről azután azon víz Lobortznak neveztetett, és mostanság is neveztetik a' Magyaroktól. A' Várnak elfoglalása után pedig a' Magyarok, az ő pogány rendtartások szerint háláadó áldozatokat tettel az Isteneknek, és ugyan ezen elfoglalt Vártól neveztettek azután a' Magyarok a' szomszéd Nemzetektől előbb ugyan Ungvarusoknak, azután pedig Ungarusoknak; a' melly nevezetét a' Deák nyelvben máig is fenn tartja.