Nagy gazdasági válságok alatt és után, valamint pénz- és hitelszűke esetén is gyakran megoldásként merül fel a helyi fizetőeszköz bevezetése. A szakemberek egy része jó lokális gazdaságélénkítőnek tartja, mások szerint viszont több hátulütője is lehet a bevezetésüknek. Magyarországon jelenleg három helyi pénz működik, de több helyütt fontolgatják ilyen fizetőeszköz bevezetését. A már meglévő helyi pénzek, térségi utalványok kibocsátói most szakmai szervezet létrehozását tervezik Helyi Pénzek Szövetsége néven, amelyet március végén, Sopronban alapítanának meg. A helyszín nem véletlen: az első és eddig sikeresnek bizonyult hazai pénzhelyettesítő a 2010-ben forgalomba hozott soproni kékfrank.
A helyi pénz mint a lokális gazdaság fellendítésének eszköze nem új keletű ötlet, számos helyen bevált már. Világszerte több kisváros vezetett be alternatív pénznemet, példák Olaszországtól Ausztrálián, Japánon át az Egyesült Államokig fellelhetők, utóbbi államaiban tizenkét városnak van saját fizetőeszköze. A tapasztalatok szerint az új bankók fellendítik az ottani kereskedők és termelők forgalmát, hiszen a helyi fizetőeszköz csak náluk költhető el, nem a nagy bevásárlóközpontokban.
Szakértők szerint a pénzhelyettesítők általában a nagy gazdasági válságok alatt, illetve azokat követően valós társadalmi-gazdasági igényt elégítenek ki, ugyanakkor nem megfelelő működésük csökkentheti a pénzügyi rendszerrel szembeni bizalmat. A hitelszűke szintén ösztönözhet utalványok, helyi pénzek használatára, ám magát a problémát jelentő bizalomhiányt egy pénzhelyettesítő forgalomba hozatala nem oldja meg.
A jól működő hazai példa, a 2010 tavasza óta használt kékfrankos kiötlője, Perkovátz Tamás szerint a helyi pénz ráébreszti a cégeket arra, hogy együtt könnyebb, mint egyedül hadakozva. Ángyán József – még a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkáraként – pedig arról beszélt, hogy van létjogosultsága a nemzeti fizetőeszköz mellett működő helyi pénznek, mert az nagyban hozzájárul a kistérségek gazdasági megerősödéséhez, s használatával az autonóm helyi gazdaságok kevésbé lesznek kiszolgáltatottak a válság megrázkódtatásainak.
Éppen ez az, ami a többi helyi pénz létrehozását ösztönzi. A helyi pénz mozgásba hozhatja a helyi gazdaságot, és a közösségben marad, szemben az állami pénzzel, amely beáramlik a közösségbe, majd nagy része távozik onnan – írta dr. Csath Magdolna egy 2008. októberi cikkében. Ráadásul a helyi pénz nem alkalmas sem spekulációra, sem vagyongyűjtésre, ezért arra ösztönzi a használó közösség tagjait, hogy minél hamarabb költsék el azt. Ez pedig élénkíti a helyi gazdaságot.
Perkovátz Tamás az MTI kérdésére elmondta: a Helyi Pénzek Szövetségének legfőbb célja a tapasztalatcsere, valamint az újabb hálózatok beindításának támogatása. Az új szervezet nyitott lesz, helyet kapnak benne a már működő három helyi fizetőeszközben – a soproni kékfrank mellett a tavaly indult balatoni korona és a hajdúnánási bocskai korona –, valamint a később indítandókban érdekelt felek.
A helyi pénzek általában a helyi önkormányzatok, területfejlesztési szervezetek és valamely pénzintézet együttműködésével kerülnek forgalomba. A kibocsátók célja jellemzően a helyi pénzforgalom felgyorsítása, a tőke helyben tartása, emellett a fizetőeszköz egyfajta turisztikai attrakcióvá is válhat. Ezek a jogilag utalványnak számító készpénz-helyettesítő fizetőeszközök csak korlátozottan használhatóak fizetésre, mivel zárt körben használják őket: az akcióhoz csatlakozó helyi vállalkozások termékeiért és szolgáltatásiért lehet fizetni velük, így a jelenlegi szabályozási környezetben nem engedélykötelesek.
Forrás: www.piacesprofit.hu
Betiltott bankók
Az 1929–1933-as világválság idején több helyi pénz is forgalomba került, aztán később nem egyet betiltottak. Az osztrák Wörgl városának önkormányzata is 1932 júliusában pénzhelyettesítőt bocsátott ki, amellyel közmunkákért fizetett, s a helyi adókat is le lehetett róni vele. A pénzhelyettesítő forgási sebessége 14-szer gyorsabb volt, mint a schillingé. Az utalvány birtokosa ugyanis érdekelt volt abban, hogy azt minél hamarabb elköltse. A város a kibocsátott pénzhelyettesítőkkel azonos értékű schillinget letétbe helyezett a helyi takarékszövetkezetnél, amelyet az helyi vállalkozóknak kihitelezett. A kísérletet 1933 szeptemberében az Osztrák Nemzeti Bank betiltotta. Az alig több mint egyéves időszak alatt a városban 25 százalékkal csökkent a munkanélküliség, miközben az országban 14 százalékkal növekedett. A wörgli példa nyomán a pénz forgalmi egyenletének megalkotója, Irving Fisher hasonló rendszerek bevezetését szorgalmazta az USA-ban. Négyszáz város vezetett be helyi pénzt. Roosevelt elnök tanácsadói jónak tartották az ötletet, de felhívták a figyelmet arra, hogy az gazdasági decentralizációhoz vezet. Ezért Roosevelt 1933-ban betiltotta a helyi pénzeket, s közvetlenül ezután meghirdette a New Dealt.
Forrás: Kun János: A pénzhelyettesítőkről. PSZÁF, 2006