Anyja ölébe búvik a gyermek.
Vigaszt, meleg menedéket ott lelhet!
Szoknyája ráncával takarva magát
Kiáltja hangtalan!   Ne bánts, világ!

Kötényt köt szoknyája fölé anya.
Zsebében ott lapul gyermeke dala.
Kötény sarkával almát fényesít,
Vagy dióval incseli  gyermekét.

Ráfba magot, életet bokorba,
Puli térel így jószágot gomolyba.
Félelmek kiá ját csönddé halkítja.
Világ-ölelését családjára vonja.


Hervay Tamás