Megemlékezés Vörösmarty Mihály halálának 150. évfordulóján

A költõ halálának 150. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak 2005. november 19-én Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában.


A megemlékezésen az elõadások mellett felolvasást tartottak Vörösmarty Mihály verseibõl, illetve Deák Ferenccel folytatott levelezésébõl.
A felolvasás után a fóti Mûvészeti Iskola táncosai reformkori táncokat adtak elõ, majd ízelítõ következett Vörösmarty Mihály megzenésített verseibõl.

A Kerepesi temetõben dr. Szörényi László az MTA irodalomtudományi Intézetének igazgatója emlékezett Vörösmarty sírjánál.





 Vörösmarty Mihály a Fóti dalt szavalja Deák Ferenc és Kossuth Lajos társaságában. 1841.

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicsõ borok teremnek;
     Csakhogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra.
     Korhely-gyáván
     Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörõsdit játszadozni:
     Csakhogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra,
     Álmos-gyáván
     Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És mirõl az istenadták?
Hogy tán élni kén' a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
     Csakhogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra,
     Méla-gyáván
     Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyûség! - No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
     Csakhogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra,
     Nyelves-gyáván
     Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
     És hogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra,
     Gyenge-gyáván
     Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Szõnek, fonnak és akarnak -
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllõt?
Semmi baj! tán összefûzi,
Amit a sors egybe nem szõtt:
     Csakhogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra,
     Gépi-gyáván
     Ne maradjon senki hátra.

És, pedig - mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költõ hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
     És hogy aztán,
     Majd ha ember kell a gátra,
     Aki hitvány,
     Félre tõlünk, menjen hátra!

1844. október - november 10.