Mónus József magyar íjász világcsúccsal győzött a török nyílt bajnokságon a távlövésnek abban a versenyszámában, amelyben 50 fontnyira korlátozzák a megengedett húzóerőt. A hazai szövetség beszámolója szerint 14 ország versenyzői vettek részt a Gümüshaciköyben rendezett eseményen, amelyen Mónus József az említett kategóriában 467 méterrel állított fel új rekordot saját készítésű íjjal és vesszővel. A hagyományos íjászat törökországi seregszemléjén további magyar sikerként a férfiak összetett versenyében Terman Szilárd bronzérmet szerzett, míg a juniorok mezőnyében Posta Donát a második, Posta Csongor pedig a harmadik helyen végzett.

Mónus József 2006 tavaszán Egerben járt, és egy íjászversenyt látva borzongató érzés fogta el. "Tudtam, hogy valamikor régen jártam és harcoltam már itt. Ez a felismerés eredményezte, hogy belevágtam az íjászatba" - meséli a kezdetekről.

 

Az addig gépész üzemmérnökként dolgozó Mónus azt mondja, nem a sport, hanem a tradíció miatt foglakozik az íjászattal, nem is tartja magát sportembernek, és amikor a versenyeket emlegeti, harcosoknak hívja az ellenfeleket.

 

"Mindannyian harcolni akarnak, a mongol még akkor is lő, ha mész a célhoz a saját nyiladért. Mindenkit motivál, hogy más nemzetekkel versenghet, ilyenkor érezni a másik harcos közelségét, ahogy lihegnek a nyakadba, aztán a végén jöhet a baráti kézfogás, bár a mongolok ebben is mások, ha legyőzöd őket, nehéz szabadulni az erős kézszorításukból".

 

Mónus az íjászatot annak rendeli alá, hogy a magyarság múltjával, csatáival, főbb harci eszközeivel foglalkozzon.

 

"Nagyon érdekel, hogy milyen lehetett a magyarok íja a 10-11. században, és ha az őseinkre gondolok, mindig az íjászat az első, ami az eszembe jut. Szeretném bebizonyítani, hogy szinte elképzelhetetlen messzinek tűnő távolságba is el lehet lőni tradicionális jellegű íjjal. Arra szeretném felhívni a figyelmet, ha egy török harcos az 1500-as években képes volt 800 méterre ellőni, akkor ugyanerre a magyar is képes lehetett, csak lehet, hogy arról nem maradt írásos emlék. Ami akkor elmaradt, azt szeretnénk most pótolni" - ad magyarázatot elhivatottságára.

 

Mónus 2008-ban nyerte az első világversenyét, amikor Dél-Koreában részt vett a Hagyományos Íjászok Világfesztiválján, amely része volt az olimpián kívüli sportágak Világjátékának. A verseny előtt 20 napon keresztül napi 1000 nyílvesszőt lőtt ki, azt mondja, mindig hosszú időt szán a felkészülésre, mert fontos neki, hogy azt érezze, minden összeállt. "A lelki nyugalom csak akkor van meg, ha érzem a felkészültség magabiztosságát,  ehhez pedig idő kell. Az embernek, az íjnak és a nyílnak tökéletes összhangot kell alkotnia" - magyarázza, de amikor arról kérdezzük, az íjászoknál is fontos-e, hogy a levegőt benntartsák lövés előtt, azt mondja, sosem tanulta a technikát, csak az érzéseire, ösztöneire hagyatkozik. Szerinte az ember bármilyen távolságra el tud lőni, és a legerősebb íjat is ki tudja húzni, csak fejben el kell hinnie, hogy meg tudja csinálni.

 

A hajdúnánási íjász neve itthon akkor tűnt fel a hírekben, amikor 2010-ben egy 1226 óta fennálló mongol rekordot döntött meg: a Nyílegyenes Távlövő Bajnokságon 508,74 méterre lőtte a nyílvesszőjét, ilyen messzire (503 méterre) előtte utoljára egy Esunkhei nevű mongol harcos tudott ellőni Dzsingisz Kán egyik ünnepi versenyén. Mónus akkor 140 méterrel lőtt többet, mint a második helyezett.