Elhallgatott igazság az Európai Magyar Gimnázium székhelyén, a Kastl-i településen és a helyi CSU világában! Ahol bezárnak egy iskolát ott meghal egy kultúra. A település politikai társadalmi vezetése aljas módon betemette 181 Szlovéniából elhurcolt gyermek emlékét. Olyanokét, akiknek szüleit az auschwitzi haláltábor, gázkamráiban pusztultak el.
Kedves Barátaim! Tudom, hogy a történelem fekete krónikáinak hírnökei nem vállalkoznak egyszerű feladatra, amikor a jelenkornak mesélni kezdenek. Én soha nem vállalkoztam könnyű feladatokra. őseim emléke és neveltetésem folytán. Úgy gondolom, hogy az igazság elhallgatásával a jelenben rehabilitáljuk a múlt bűnöseit. A gyerekekkel szemben elkövetett bűnök elhallgatásáért nem lehet mentő körülményeket találni, még az események után hatvan év múlva sem. A mesterségesen előidézett felejtés nem más, mint politikai bűncselekmény, amely táplálja a jelen cinizmusát. Ebből a cinizmusból fejlődik ki a tények eltitkolása, majd letagadása.
A 60 éves múltra visszatekintő Magyar Iskolaegyesület egyik vezetője vagyok, amely az egyetlen nyugat-európai magyar gimnáziumot alapította. Ez a hely megszüntetéséig az 56-os magyar emigráció mai napig szellemi értéket teremtő élő szimbóluma volt. Diákjaink mosolya hatvan év elmúltával sem szárítja fel azoknak a könnyeit és enyhíti szenvedéseit, akik gimnáziumunk épületében a himmleri náci gépezet áldozataivá váltak. A település politikai társadalmi vezetése aljas módon betemette 181 Szlovéniából elhurcolt gyermek emlékét. Olyanokét, akiknek szüleit az auschwitzi haláltábor, gázkamráiban pusztultak el. Olyanokét, akik egy ördögi terv szenvedői voltak. Ezek a gyerekek 1942- és 1945 között ugyanazoknak a harangoknak a zúgását hallották, mint tizenkét évvel később magyar diákjaink, akik ezt már 1958-ban , szabadon és reményektől telve hallhatták. 1942-1945 között a hétszáz éves harangok is másképpen kongtak, amikor a meggyötört elhurcolt szlovéniai árvák éhesen fázva nyugovóra tértek.. Weinberger, Kos Dani (Dániel), Žmavz Janez és még 180 társa emlékét mélyre ásta a helyi politika és történetírás.
Szlovén barátaink emlékét, ezzel együtt tragédiáját föltártam. Kiástam a múltat, és ezzel együtt ellenségeim lövészárkát is megástam. Ügyvédi irodák dolgoznak azon, hogy engem lejárassanak, és mindent megtesznek azért, hogy találjanak valami morálisan terhelő anyagot irataim között, amellyel kikezdhetnek, és hiteltelenné tehetnek. Már nem olyan időket élünk, hogy ezek a törekvések célba érjenek. De lehet, hogy az ambergi járásban másképpen járnak az órák? A helyi CSU főnök magából kivetkőzve a sajtó előtt kicsúfolt, amikor kritikával illettem. A sajtóban pedig megfenyegetett. Nincs mitől félnem, mert tudtam, hogy feladatom teljesítése közben ilyen emberekkel is fogok találkozni. Vannak olyanok, akikben a bolsevizmus és nácizmus megtorló reflexei, kioltatlanul benne maradtak a gének szintjén. A sörsátorokból és a "bratwurst" mögül kinézve kellemetlen visszatekinteni a múltba. Kínos dolog lehet 2006-ban leakasztani a Kastl polgármesteri iroda falán hatvan éve ott lógó nacibérenc polgármester képét. Hatvan év után kastli kolostor falára egy emléktáblát elhelyezni az elhazudott múltról. Mind ezek mellett és ezzel egyidejűleg fölszámolni, - de lehetőleg halkan - a magyarok 50 éves gimnáziumát, amely ötven éven keresztül fényével és számtalan sikerével nem engedte láttatni a történelem addig árnyékban meghúzódó meghamisított titkait.
A magyar Iskolaegyesület vezetése szerette volna megteremteni az egykori gyermekbörtön helyén az első olyan nemzetközi iskolát, ahol magyar és német kulturális alapon zsidó, keresztény és mohamedán gyerekek spirituális hátterük gyakorlása mellett együtt tanulhattak volna. Mert szerintünk a hit azért van, hogy összekössön és nem azért hogy elválasszon. Ennek a gondolatnak az egyik támogatója, XVI. Benedek Pápa. erről a gondolatról most kedden 2006. szeptember 13-án Regensburgban fog beszélni. Nem hagyták meg nekünk azt, hogy terveinket megvalósítsuk. Úgy tűnik számunkra, hogy ötven éves oktatási engedélyünk és a magyar emigráció Kastliban lévő tárgyi vagyonának átjátszása folyamatban van. Lehet, hogy végleg elmenni kényszerülünk de emléket hagyunk magunk után és másokra is emlékeztetünk. A tisztesség ezt kívánja! Ahol bezárnak egy iskolát ott meghal egy kultúra. Ahol halál van ott temetés. A gyász színe a fekete. A felszámolást végző személy vezetékneve is fekete ( Dr. Schwartz) Ő a helyi CSU kerületi vezetője. Magyarországon politikai felelősséggel rendelkező egyetlen személy sem vállalkozna egy német nemzetiségű iskola felszámolására .Ez történik 2006-ban, a közös Európában egy történelmi múlttól terhes parányi német településen. A magyar kulturális évadban és az 1956-os forradalom 50. évfordulóján. A világháború utáni harmadik generáció politikai értékrendjében a lelkiismeret és a hála, úgy tűnik ismeretlen kategória.
Kirchsteuer Attila
Magyar Iskolaegyesület II.elnöke