Nincs más út Székelyföld számára, mint az önrendelkezés útja. A mi feladatunk, küldetésünk ezt megjeleníteni, képviselni, és küzdeni érte, párt és ideológiai kötődések nélkül. Ezért alakult közel tíz éve a Székely Nemzeti Tanács, és ezért lep meg újra és újra, amikor a választási eredményekről faggatnak. Kétségtelen, hogy az autonómia ügye akkor áll jól, ha a székely önkormányzatok elkötelezettjei autonómiának. Hogy ebből a szempontból milyen helyzetet teremtett a helyhatósági választás, az csak a következő négy évben fog kiderülni.
A Székely Nemzeti Tanács pedig megy előre. Hadd emlékeztessek arra, hogy a kétszázezernél több székely embert megmozgató autonómia népszavazás idején, szocialista kormánya volt Magyarországnak, a román hatóságok pedig a megfélemlítés változatos eszközeit alkalmazva próbáltak megállítani. Nem sikerült. Rosszabb ma a helyzet, mint akkor? Nem. De még ha az is lenne? El lehetne nyomni a szabadságvágyat, amely ott él minden székely ember szívében? Soha! Persze előfordulhat, hogy magunkra maradunk újra, s mint annyiszor a történelemben, csak a Jóistenben bízhatunk. Ám szövetségeseket keresünk, és fogunk keresni, bármilyen idők jöjjenek. Erről szólt lényegében a strasbourgi utunk is, s a rövid közlemény, - lásd lent! - amelyről remélhettük, hogy az ügyünkkel szemben nem túl barátságos sajtó sem találja túlzottan hosszúnak. Micsoda? Még hogy barátságtalan? Volt olyan lapszerkesztő, aki azon melegében fényképet is kért. Küldtünk is egyet, itt látható, a közlemény alatt.
A Székely Nemzeti Tanács pedig megy előre. Hadd emlékeztessek arra, hogy a kétszázezernél több székely embert megmozgató autonómia népszavazás idején, szocialista kormánya volt Magyarországnak, a román hatóságok pedig a megfélemlítés változatos eszközeit alkalmazva próbáltak megállítani. Nem sikerült. Rosszabb ma a helyzet, mint akkor? Nem. De még ha az is lenne? El lehetne nyomni a szabadságvágyat, amely ott él minden székely ember szívében? Soha! Persze előfordulhat, hogy magunkra maradunk újra, s mint annyiszor a történelemben, csak a Jóistenben bízhatunk. Ám szövetségeseket keresünk, és fogunk keresni, bármilyen idők jöjjenek. Erről szólt lényegében a strasbourgi utunk is, s a rövid közlemény, - lásd lent! - amelyről remélhettük, hogy az ügyünkkel szemben nem túl barátságos sajtó sem találja túlzottan hosszúnak. Micsoda? Még hogy barátságtalan? Volt olyan lapszerkesztő, aki azon melegében fényképet is kért. Küldtünk is egyet, itt látható, a közlemény alatt.
A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége Strasbourgban
Két napos látogatást tett Strasbourgban a Székely Nemzeti Tanács kéttagú küldöttsége, az Európa Tanács Parlameti Közgyűlésének nyári ülésszaka alkalmával. Izsák Balázs elnököt a testület külügyi szakértője és meghatalmazott kül-képviselője Dabis Attila kísérte el. A két napos látogatás során a Parlementi Közgyűlés közel húsz személyiségével tárgyaltak, a küldöttséget fogadta Wojciech Sawicki főtitkár, és Luca Volonté a néppárti csoport elnöke is.
A küldöttség tagjai megbeszélést folytattak Kovács Elvirával a kisebbségjogi albizottság elnökével, Izsák Balázs pedig félórás megbeszélésen tájékoztatta Stelian Stoiant, Románia Strasbourgi nagykövetét a Székely Nemzeti Tanács céljairól és közelebbi terveiről.
A tárgyaló partnerek tájékoztatást kaptak a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezéséről, maley az Európa Tanács értékeire és elveire épül, és tökéletes összhangban az Európai Unió működését szabályozó szerződésekkel az Európa Tanács dokumentumaiba foglalt előírásoknak kíván érvényt szerezni a közösségi jogban.
A tanácskozások során új partnereket szereztek az európai polgári kezdeményezéshez, a székelyek autonómia-küzdelméhez, sikerül kedvezőbb légkört és nemzetközi jogi feltételeket teremteni ahhoz, hogy Románia parlamentje végül elfogadja Székelyföld autonómia statútumát.
Sepsiszentgyörgy 2012. június 29.
A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata
Ferencz Csaba, tájékozatatási alelnök
Forrás: http://izsakbalazs.blogspot.ro/
További információ: www.nationalregions.eu