Gyerekként ment el a többi százezer erdélyi szásszal, felnőttként tért vissza azért, mert úgy gondolta, itt jobb lehetőségei vannak a biogazdálkodásra. Megcsinálta. Az elsők között lett minősített biogazda, szövetkezett hasonló gazdákkal, akikkel azóta is üzletet működtet. Tíz éve tapasztalja a piac és a vásárlók szokásainak változását. Az érem mindkét oldalát látja: a gazdák hallomás alapján beszélgetnek az ökológiai gazdálkodásról, és nem látnak lehetőséget ebben, a vásárlók pedig még mindig azt hiszik: minden, ami faluról érkezik, egészséges.

 

„Nem azért halunk meg, mert boldogan leéltük életünket és megöregedtünk, hanem azért, mert betegek, rákosak leszünk. Ezek a betegségek az élelmiszerekből jönnek, a nem megfelelő mezőgazdaság miatt. A több ezer éves mezőgazdasági kultúrát és tapasztalatot az elmúlt száz évben kezdtük feladni. Ami addig megszokott és bevált volt, azt felcseréltük a kémia alapú mezőgazdaságra, amelynek hosszú távú következményeit még nem tudjuk, de már egy ideje érezzük az egészségre gyakorolt hatásait” – fogalmazza meg nézeteit Wilhelm Tartler, akivel a Szeben megyei Kakasfalván (Hanbach/Hamba) településen beszélgettünk.

 

Wilhelm Tartler egy évtizede él újra Romániában, ezt megelőzően két évtizedig Németországban lakott, ahová 1982-ben telepedtek ki szüleivel. Tízéves gyermekként nem értette, hogy miért mennek el innen, visszatérve – felnőtt fejjel – hallott az egykori rendszer viselt dolgairól. Amikor a visszatelepedésről döntött, szülei és testvérei nem értették, miért teszi. Ökológiai gazdálkodást tanult Németországban, és úgy gondolta, Erdély megfelelőbb körülményt biztosít a biogazdálkodáshoz.

 

Elsőkként, szövetkezve

 

Az elsők között kezdett Romániában az ökológiai gazdálkodásba. 2004-ben biogazdákkal közösen hozták létre az első romániai bioszövetkezetet Biocoop néven. A szövetkezet azóta is saját üzletet működtet Nagyszebenben, ahol a vásárlók közvetlenül a termelőktől jutnak a biotermékekhez. „Az elmúlt években nagyon sok bio és naturista élelmiszereket kínáló bolt nyílt a nagyvárosokban, így a vásárló már azt sem tudja, honnan származik az, amit megvásárol. A nagyszebeni üzletben a vásárló tudja, hogy a tejet, amit megvesz, aznap reggel fejték le” – magyarázza Wilhelm Tartler.

 

„Sok minden változott a tíz év alatt – nyomatékosít Wilhelm. A nagyobb városok lakossága azt hiszi, minden, ami faluról jön, az természetes és egészséges, ezért sikeresek a hagyományos termékek.” Szerinte éppen a hagyományos termék megnevezés és ennek a megtévesztő léte miatt több biotermelőt veszítettek el a szövetkezetükből is. Akik kiszálltak, azoknak elég volt a hagyományos termék megnevezés.

 

A kakasfalvi termelő, aki egy minősítő cég megbízottja, úgy véli: a gazdák hallomás alapján beszélnek a biogazdálkodásról, nem olvassák el az erre vonatkozó törvényeket. A szabályozás nehézkes, de nem annyira bonyolult, hogy akadályt jelentsen abban, ha valaki kérvényezné a biogazdává válást. „A gazdák többségének már az nehézséget okoz, hogy egy e-mailt küldjön az akkreditáló cégekhez és árajánlatot kérjen. Ezért lenne szükség olyan szervezetekre, amelyek segítenek a gazdáknak” – mondja Wilhelm Tartler. A termelő szerint a gazdák csak abban az esetben olvasnak el valamit, ha támogatásról, szubvencióról van szó. Tapasztalata szerint a bio minősítést csak azok kérvényezik, akik tényleg látnak valami többletet ebben, ha például a hagymájukat legalább 50 banival többért tudják adni.

 

A kakasfalvi biogazdaság alaptevékenysége a méhészkedés. A minősített ökológiai méhészet működtetése mellett a feldolgozást is külön akkreditáltatni kellett a hazai törvények szerint. „Mivel nekem van olyan mézem, amelyhez vaníliát adok, ez már feldolgozásnak minősül” – jegyzi meg mosolyogva Wilhelm Tartler. A biomézet háztól, az ország nagyvárosaiban és részben külföldön értékesítik.  

 

A gazdával az udvaron lévő asztal mellett beszélgetünk, amelyen a német nyelvű napilap mellett német szaklap is van, benne éppen a génmódosításban élen járó Monsanto európai harcairól írnak. A GMO-téma kéznél, a probléma pedig közelebb, mint gondolnánk. A bio méhészet számára különös veszélyt jelentenek a GMO-növények, mert a méh nem tud különbséget tenni a génmódosított és a természetes növények között. Hogy a GMO milyen hatással van a méhre, azt egyáltalán nem tudjuk – elmélkedik Wilhelm. A vándorméhészettel is foglalkozó család a repce korai virágzását a méhcsaládok megerősítésére használja, de a méhlegelőkről származó repcemézre nem lehet feltüntetni a bio megjelölést – mondja Wilhelm.

 

A német sziget

 

Az egykori szász településen ma a plébánia udvara, Wilhelm Tartler otthona jelenti szinte az egyedüli német szigetet itt Kakasfalván. Időnként népesebbé válik az udvar. A WWOOF (Willing Workers on Organic Farms / Lehetőségek világszerte biofarmokon) hálózat tagja a gazdaság, így Németországból rendszeresen érkeznek fiatal önkéntesek, akik rövidebb vagy hosszabb időt töltenek el a gazdaságban. A család ugyanakkor az Erasmus és a Leonardo programokba is bekapcsolódik, így német egyetemisták  a kötelező egyetemi gyakorlataikat végezhetik náluk. Sok fiatal számára az ország, a hegyek is vonzerőt jelentenek, ezért is jönnek ide – világosít fel a házigazda. Beszélgetésünkbe beszűrődik a fiatalok vidám német nyelvű csevegése, ezt hallva nem is gondolná az ember, hogy a faluban ma már csak háromszász asszony és két férfi él, mindannyian hetven év fölöttiek.

 

Történelmi zárójel

 

Kakasfalváig az egykori szász falvakon haladtunk át. Helyenként takarosan felújított házakat is lehet látni, máshol a felújítás stílusából lerí, hogy a ház új lakójának semmi köze az egykori erdélyi kultúrához. A kíváncsiság bennem van, így nem kerülhetem el, hogy ne egy szásztól halljam, mi is történt itt az elmúlt évtizedekben. „Az én szerencsém az volt, hogy gyerekként nem értem túl sokat, csak arra emlékszem, hogy nem mehettünk táborokba. Az a testvérem, aki csak 3 évvel idősebb, neki már más volt. Én mindent, ami itt negatív volt, csak azután tudtam meg, ahogy hazajöttem. Apám politikai fogoly volt, ő sok mindent átélt, nem is értette, miért akarok visszajönni.  1989 előtt 1200-1300 márkát kaptak a házakért az államtól az innen elköltözöttek, ezek a házak ma 50 ezer eurót érnek. Erdélyből 100 ezer szász ment el. Hamar elszállt a hír, hogy itt olcsón lehet házakat venni, és jöttek mindenfelől. A településen ma három templom van, nincs összetartás. Azok, akik itt lakna,k nem tisztelik a múltat, nem tanítja meg senki, hogy itt mi volt. A polgármesteri hivatalt sem érdekli, nem segítenek. Németországban még élnek, akik érdeklődnek az itteni dolgok iránt. Adományokból sikerült a templom tetőszerkezetét kijavítanunk. A szász, ha egyszer elment, oda nem tér vissza...”

 

Beoltani és tovább adni

 

Wilhelm tíz éve költözött haza, és ambícióból régi gyümölcsfajták összegyűjtésével is foglalkozik. Ért a fák beoltásához, így a környékről sok-sok almafajtát gyűjtött össze, és a kertjében szaporítja ezeket. Azt mondja, sok fajtát csak névről ismert, és ma is még a fejében vannak az almanevek. Miközben sorolja, a német és a magyar elnevezések váltakoznak a fajták felsorolásában.

 

A kertben alma, körte, szilva, meggy, barack, mogyoró, eper, fekete ribizli sok-sok fajtája megtalálható. A fákat addig tartja, amíg legalább egy termést hoznak, hogy egészen biztos legyen a fajtájában, majd ezeket intenzíven metszi, hogy minél több új hajtást hozzanak, amikből új alanyokat lehet beoltani.

 

Meglátása szerint a gyümölcsfajták sokkal nagyobb veszélyben vannak, mint a kerti zöldségek. „Az emberek már nem értenek a fák oltásához, a legtöbb gyümölcsfát a piacról veszik. Az almafajták ismerete pedig kimerül a jonatán, a starkrimson és esetleg a batul ismeretében” – állapítja meg Wilhelm.

 

A kertet járva a vaj-, a magtalan-, a bőralma szép példányait látjuk. A szakember kísérletező kedve itt megmutatkozik, azt is vizsgálja, miként viselkedik egy-egy fajta az alacsony vagy magas törzsre oltva. A gyümölcsfák között kisebb méhkaptárok, amelyeket az utánpótlás nevelésre tartanak. A betérőknek látványkaptár is rendelkezésére áll, ott alaposan szemügyre vehető a méhcsalád viselkedése.

 

Közben szürkölödik, a gyümölcsös fölé emelkedik a templom óratornya. Megállt rajta az idő. Merevségével időt ad az itt nevelkedő fáknak, hogy átmentsék magukat a jövőbe.

 

Forrás: 7hatar.ro              

 

Fotók: Mihály László