:: Életfa :: Népmese :: Búcsújárás :: Mennyezet :: Világegyetem ::

Hírlevél

Iratkozz fel hírleveleinkre és minden új hírről értesülni fogsz.
A feliratkozás mentes minden kötelezettségtől, arról bármikor le lehet iratkozni. Köszönjük, ha velünk tartasz.
Kövesd híreinket
itt, Csatlakozzon Facebook oldalunkhoz itt Iratkozzon fel rss értesítőnkre! és itt Kövessen a Twitteren!

Bejelentkezés



Szolgáltatások

Eseménynaptár
Életfa lapcsalád
Partner oldalak
Hivatkozások
Kapcsolat
Hírkezelés

Partner oldalak

Statisztika

websas.hu Google PageRank

QR-kód

Kövesd mobilon is a Naputat!
qr-kod
Mi ez? Tudnivalók a QR-kódról.
Kezdőoldal Örökség Kénósi regö
Kénósi regö PDF Nyomtatás E-mail
2008. január 13. vasárnap, 23:03

Állsz a templom oldalában, mondod a strófákat,
fejedet a Napnak szegezed és néha kinyitod a szemedet.
Belenézel a nézhetetlenbe, a vakítóba.
Bele tudsz nézni! Engedi.
Szikrázik, villódzik, táncol körülötted minden.
Süt a Nap. Homlokodon játszik.
Tél van, kicsit hideg, nem zavaró, hó, csend és béke.
Állnak a társak körben. Benne, bennük állsz.
Varázs-idő, rövid-idő.


Aztán a botok. Ahogyan próbálnak ott fenn összeérni, összekapaszkodni, összebékülni egymással.
Keresik, de olykor kerülik is egymást.
Sosem állnak „jól”, szépen, katonás rendben.
Mert az meg borzalmas lenne.
(Borzalmas lenne?)
Csak kicsit kajlán, kajszán, csálén, ahogyan festeni is érdemes őket egy festőnek.
És átsüt rajtuk-köztük a fény, elvesztik tárgyiasságukat, anyagaikat. Csak lebegnek. Micsoda lények!
Mintha szárnyak nőttek volna ki valahonnan.
Hová repülsz?

S a láncok, csengők, kolompok, pergők! Aranyváros, Eldorádó.
Egy percnyi arany-mennyország, csilingelő ezüst-gazdagság.

Aztán vége, kinyomozunk a faluból, irány Darány! Surány, Horány.
Sosem felejtünk.

És ha még egyszer arrafelé járnánk, leülnénk a templom elé a földre, levennénk süvegeinket és csak várnánk, várnánk, mert várni jó és békességes.
Botjainkat megint az égre emelnénk.

A Fénybe.
Köszönés-köszöntésképpen.


Kénósi regö 2008 január 5-én, délelőtt a Napban. Felejthetetlenül.
Mert azt is megadta az a Nagy Úristen. A teremptő.

Buka László

 

DEBRECENI MOTOLLÁS REGÖSÖK 2008.


< Előző   Következő >
 
RocketTheme Joomla Templates